Lájvszkúl Dájölogsz 21.
(2017. január 16. és 22. között)

   222.

   – Miért jössz át a mi sulinkba? Miért hagyod el jó tanuló létedre a régit?
   – Kissé megnehezítettem ott a saját életemet… Eleinte némileg csibész voltam, aztán… úgy felejtődtem. 

   223.

   – Most aztán tényleg haragszom rátok! Nem tanultok, ráadásul, akik tavaly még jól tanultak, az idén azok is csomó rossz jegyet szedtek össze… Linkócik lettetek, rengeteget késtek, rengeteget hiányoztok… Lógósakká váltatok és lustákká. Legalább magyarázzátok meg, miért!
   – Tudja, tanár úr, mi most… valahogy… nem vagyunk jó passzban. 

   224.

   (1)
   – Fölhívjam a padszomszédomat, aki mostanra lebetegedett, hogy két hét múlva jön-e színházba?
   – Persze. Ma kell szólnom a közönségszervezőnek, hány jegyet kérünk.
   (2)
   – Na? Fölhívtad?
   – Hát… én föl.
   – És? Kérjek neki jegyet?
   – Azt nem mondta.
   – Hanem? Mit mondott?
   – Semmit. Nem veszi föl a telefont. 

   225.

   – Miért lógtál el tegnap az utolsó óráról?
   – Nem lógtam el!
   – De a tanár beírt hiányzónak!
   – Hát… azt mondták, hogy elmarad!
   – Kik? Kik mondták? Mert én, az ofőd nem, az biztos!
   – Hát… mondták!
   – De kik? Kik terjesztenek rémhíreket, a fenébe is?
   – Hát… a többiek!
   – Figyelj! Rajtad kívül mindenki ment órára. Csak te nem.
   – Jaj, tanár úr! Akkor engem becsaptak volna?
   – Te, fiam, sose csapsz be mást? Most például engem? 

   226.

   – Bár tudom, nem mentség, hogy engem senki nem tájékoztatott arról, hogy amíg betegen feküdtem otthon, a tanár úrék lezártak egy témakört, mégsem szeretnék ebben a dolgozatban értelmetlen töltelékszövegeket írni. A legbölcsebb, ha most egyáltalán nem írok semmit. De legközelebb sokkal bölcsebb leszek! 

   227.

   – Jön az a különleges nap…
   – Jön bizony.
   – Hogy lehet rá jelentkezni?
   – Szívem, ez a huszonegyedik század! Minden információ fönt van az iskolai honlapon.
   – Nahát! Tényleg ilyen egyszerű volna? Tanár úrékból ki se néztem volna! 

   228.

   – Megkapta, tanár úr, a küldeményemet?
   – Meg.
   – És?
   – Az a passzus, amiben leírod, milyen iskolát szeretnél, elképesztően izgalmas.
   – Van azért benne néhány durva mondat…
   – Durva? Szerintem nagyon óvatosan fogalmazol. Éppen úgy, ahogyan az előtted járó nemzedékektől eltanultad. 

   229.

   – Szakmailag alkalmas vagy arra, hogy a következő műsorunknak te legyél a rendezője! Föl is kérnélek rá, az csupán a kérdés, képes vagy-e az elkövetkezendő ötven napot szisztematikusan végigcsinálni.
   – Szerintem igen! Ha tanár úr engem bíz meg, holnapra ugyan nem lennék még teljesen szisztematikus, de holnaputánra már igen! 

   230.

   (1)
   – Gyermekem a tegnapi testnevelésórán, elmondása szerint, a tigrisugrást követően rosszul érkezett a talajra. Estére megdagadt lábfejjel sántikált haza. A helyzet reggelre se lett jobb, így ma nyitáskor a traumatológián kezd.
   (2)
   – Gyermekem lába a kórházi szakvélemény szerint szerencsére nem tört el. Az orvos azt javasolta, pihentesse, borogassa, kenegesse, ezért ma nem megy iskolába, de holnap már föltétlenül! Sajnos a mindennapos testnevelés bevezetése keresztülhúzta az iskolalátogatással kapcsolatos határozott elképzeléseinket. 

   231.

   (Színe 1.) 
   – Tanár úr, roppant kellemetlen, de a gyomrom bekapott valamit! Reményeim szerint megpróbáltatásaim nem tarthatnak tovább egy napnál. 
   (Fonákja 2.)
   – Tanár úr, fiam hasmenéssel itthon maradt, mert az iskolából hazaérvén kievett mindent a hűtőszekrényből, amit csak talált benne. Előbb-utóbb megy ismét iskolába! 

   232.

   (Színe 2.)
   – Tanár úr, lányom betegség miatt nem megy iskolába. Írat föl magának gyógyszert, és ha az orvos azt javasolja, a héten itthon is marad.
   (Fonákja 2.)
   – Tanár úr, tudom, tegnap a színházban azt mondtam önnek, hogy ma megyek iskolába, mert már csak fújom az orrom, de anya, sajna, nem enged be, mert szerinte még kifejezetten beteg vagyok. Azért is megharagudott rám, hogy tegnap este elmentem az előadásra… Higgye el, ha rajtam múlna, én suliba is mennék! 

   233.

   – Miért nem kérdeztetek semmit a színdarab után a színészektől? Ha már kijöttek hozzátok a nézőtérre csak azért, hogy veletek beszélgessenek?
   – Olyan okosnak tűntek azok a színészek… Kellett volna nekik, hogy meglássák, milyen buta közönségnek játszottak? 

   234.

   – Tetszik a frizurám, tanár úr?
   – Számít az neked, fiam, hogy nekem mi tetszik?
   – Két hercig kis copfot is fontak bele a lányok! Tiszta racka lesz az egész!
   – Csodálatosan fogsz kinézni.
   – Sajnos néhány napig csupán… Apám rám parancsolt, hogy a jövő héten menjek fodrászhoz. 

   235.

   – Tud időt szánni rám a tanár úr? A volt feleségem bejelentette, hogy gyerek-elhelyezési pert indít.