Lájvszkúl Dájölogsz 29.
(2017. március 13. és 19. között)

   297.

   (Levél március 14-én a szülőknek a március 15-i iskolai ünnepség, azaz a Petőfi vlogja vetítése után.)
   – Köszönet a gyerekeik teljesítményeiért, elismerésem az elismeréseikhez! Hatalmas siker a film! Egy ofő az előadás után titkos szavazással értékeltette az osztályával az ünnepélyt, az eredmény: „szuper király volt: 22, egyik műsor olyan, mint a másik: 5, gyenge: 0.” Igazgató, igazgatóhelyettes: rengetegen gratuláltak. Iskolánk filmrendezőnek készülő büszkesége azt mondta: „Itt rám már nincs szükség...” A harmadik előadás után a mű már fönt is a honlapon, nézzék meg!
   (Fél óra múlva máris reagál egy szülő.)
   – Kedves Sándor! Majdnem végigkönnyeztem a filmet… Annyira aranyosak, fiatalok, érettek és éretlenek... Kreatívak, csapatjátékosok és önállóak! Nagyon tetszett a film és a megközelítés. Nehéz lehet, talán nem is nem mindig lelkesítő feladat ilyen kamaszokkal dolgozni, de ezekért az örömökért érdemes. Sok erőt a továbbiakhoz is! 
   (Másnap reggel még egy.)
   – Kedves Tanár Úr! Lányunknak óriási élmény volt a tegnap meg az egész készülődés. Ma reggel azzal ébredt, hogy most érzi először az ünnep súlyát. Köszönet minden biztatásért és a beléjük vetett bizalomért! Meg a nekünk közvetített visszajelzésekért… 

   (Levél a barátaimnak is.)
   – Nézzétek meg az osztályom március 15-i filmjét! Itt a link:
http://egyetemi.hu/index.php?oldal=petofi_vlogja_az_ekg_marcius_15_i_filmje
   (És válaszolnak a barátaim.)
   – Sanyi, ez marha jó! Mivel hetvenes évek érzetem van, néha kissé túl merész. Miért akar itt bárki forradalmat, sajtószabadságot? Petőfit minden rendes rendszer betiltaná. Szóval vigyázz magadra! 
   – Tanár úr, gratula! Egy dolgot hiányoltam: állítólag miután mindenki késve érkezett a Pilvaxba, még hazamentek ebédelni egyet. Klassz a főszereplő, és láttalak a végén felbukkanni. Lehet, hogy fontos vagy nekik? 
   (Utóbbinak válaszolok.)
   – Tudod, a narratíva… A műsoridő miatt az ebédjelenet már a forgatókönyvben kiesett az epizódok és fordulatok rostáján. Ők viszont Táncsics tényleges kiszabadításának bravúros földolgozását hiányolták a végleges változatból, a jelenetet le is forgatták, de amilyen bohémek, elfelejtették azonnal lementeni a kártyáról, így aztán a teljes forgatott anyag az enyészeté lett még muszter állapotában… Most, hogy kérdezted: nekem ők tényleg meglehetősen fontosakká váltak, valószínűleg érzik is. Ezért talán viszonozzák…
   (Reakciót és reakciómat a reakcióra elküldöm félofőtársamnak. Reagál ő is.)
   – Hogy milyen édes ez a te barátod! Komolyan, nagyon. Most csak azért vagyok szomorkás, mert nem tudom közösnek érezni az alkotást… Pedig olyan jó lenne együtt örülni. Valóban nagyon szuper! 
   (Szerintem, amíg kórházban voltam, többet dolgozott a filmért, mint a gyógyulásom után én… De nincs idő elmélázni, mert újabb üzenetek jönnek. Íme, egy humán.)
   – Padtársam, wow!!! Gratulálok a gyerekeidhez, a Petőfi vloghoz, a csodás tömörítéshez! Mert benne volt minden ebben az alig negyedórában, ami azért – valljuk be – nem könnyű történet, mégsem éreztem nehézkességet, inkább játszi könnyedséget. A srácok lazán vették a múltba merítkezést a mai lazaságukkal. Tetszett a film dinamikája, ritmusa, amit számomra szívmelengetően keretezett a város. Ez szubjektív persze, de amikor a srácok bevették a Lánchidat, elmosódott arcukon is látszott az elszántság, hogy lesz, ami lesz, de ők a jövő, ők a „szabadok”: minden kétség nélkül ezt választották. Rabság nuku. Még Táncsicsot is kiszabadították…! És olyan lazák, hogy még azt is fölvették, hogy „Föl kell venni a végét!” A Petőfit alakító fiú nemcsak meggyőző figura, de annyira hiteles a maga higgadt elszántságával, hogy Oscart neki! Már ha rajtam múlna… De majd felfedezik, nincsenek kétségeim. Jó kis osztályod van, hallod! 
   (És íme, egy reál.)
   (1)
   – Köszi! Délután megnézzük. (Rotyog a marhagulyás a bográcsban.) Megint tanultam valamit: vlog... Eddig nem találkoztam ezzel a szóval.
   (2)
   – Hahóóó! Megnéztük! Tetszett. Csacsi öreg medveként („vlog”...) nem tudok szépeket írni, de a filmet nézve kellemesen éreztem magam. 
   (Aztán jelentkezik még néhány humán.)
   – Megnéztem, miközben a fiam a háttérben a saját telóját nyomkodta… Vicces Petőfi, Jókai és Táncsics, jók a magasról készített felvételek, a tömegjelenetek, a friss, fiatal, spontán forradalmárok. Az internetadót is valahogy így tüntették el a fiatalok, nem? 
   – He-he, vicces film, nekem jót tett, mert különben nagyon beteg vagyok légútilag, még hőemelkedésem is van! 
   – Nagyon tetszik a film! Kreatívak és vagányok a gyerekek! Látszott rajtuk, hogy szívesen vettek részt a forgatáson, jól érezték magukat, így aztán a mai kor jellemzői is megvannak benne. Lehet, hogy a diákjaid sokszor fárasztóak, de élmény lehet velük dolgozni, még akkor is, ha nem néznek olyan celebet, mint Szendrey Júlia… 
   – Gratulálok a gyerekekhez! Éppen ma nyilatkozta egy fontos ember valahol, hogy ki kellene találni, hogyan lehet a fiatalokhoz közel hozni a nemzeti ünnepeket… Úgy látom, van, ahol sikerült! 
   – Sanyikám, gratulálok az osztályodhoz, klasszul összehoztátok, nagyon ötletes! 

   (És akkor váratlan segélykiáltások az éjben.)
   – Tanár úr, megmutattam a filmünket anyukámnak, de rosszul tették fel a honlapra! Szétesik a kép, és rángatózik. Nem tudom, miért! Fel kéne tenni újra a honlapra, mert így nem élvezhető, és rontja a minőséget! Tudna tanár úr szólni valakinek? 
   – A feltöltött filmünk beállításaiban ki kéne kapcsolni a billegő stabilizátor funkciót, mert eléggé zavaró, és rontja a minőséget! Köszönjük, ha intézkedik! 
   (Azonnal írok a webszerkesztőnek.)
   – Köszönjük, hogy ilyen gyorsan föltöltötted! Viszont ketten is problémát jeleztek, idézem: „A filmünk beállításaiban ki kéne kapcsolni a billegő stabilizátor funkciót, mert eléggé zavaró, és rontja a képminőséget!” Ha ennek utánanéznél! Néztem és is, tényleg „billeg” a kép (nem is tudtam, hogy vannak ilyen titkos funkciók)… Előre kösz!
   (Postafordultával válaszol a webszerkesztő.)
   – Én is csak, amikor föltöltöttem, vettem észre, hogy van ez képstabilizáló funkció, gondoltam, kipróbálom, de sajnos nem tudom visszavonni. Kerestem a beállítások között, csakhogy ez nem egy kapcsoló, hogy akarod-e vagy sem, hanem klikkelés után megcsinálja a változtatást, és nincs visszavonási lehetőség, legalábbis én nem találtam. Ha valaki tudja, hogyan lehet visszavonni, írd meg, kérlek! Bocs, legközelebb nem csinálom.
   (Írok a lelkek megnyugtatására.)
   – Sziasztok! Írtam a webszerkesztőnek, azt írta vissza, hogy nem tudja visszavonni a beállítást, viszont ha ti tudtok megoldást, üzenjétek meg!!!
   (Órákkal később az egyik lélek.)
   – Kérdezősködtem, az egyetlen megoldás, hogy újra fel kell tölteni az egészet! Az osztály örülne neki, csak akkor az összes megosztott link elveszik, ha jól tudom. Azokat is javítani kell majd. Köszönjük! 

   (Közben küldöm a linket régi diákjaimnak is. Ha már reklám, legyen reklám, nem?)
   – Sziasztok, Régiek! Nézzétek meg az Újak filmjét!
   (És válaszol két régi.)
   – Megnéztem a március 15-ről készült videót. Szerintem egész ügyesek! 
   – Jó lett!!! :) 

   (Másnap, ünnepnap múltán, a tanáriban nekem senki nem hozza szóba a kétnapos történetet. A saját osztályomig a hatodik órában jutok el.)
   – Tanár úr! Megállított a szünetben egy… egy kollégája, és öt percig csak mondta, mondta, mi mindent kifogásol a filmben! Igazán ennyire rosszat csináltunk volna?
   – Kérdeztük a töritanárt, neki is tetszett-e a március 15-i műsor, mert nekünk sokan gratuláltak… Mire kifejtette, hogy az, amit műveltünk, nemzetgyalázás volt… Tényleg gyaláztuk magunkat?
   – Tanár úr, van egy tanárunk, nem áruljuk el, ki, eddig szeretett minket, ma viszont röpdolgozatot íratott velünk, egész órán ridegen és távolságtartóan viselkedett, állandóan sokat sejtetően nézett ránk, időnként csücsörített meg hümmögött, az utolsó tíz percben meg váratlanul kiselőadást tartott nekünk az 1848-49-es szabadságharcról… Van olyan, hogy valakik között egyik napról a másikra megváltozik a viszony?
   (És a magam rutinjával tanítom a kölkeimet, hogyan lehet elviselni a kritikát.)