Lájvszkúl Dájölogsz 39.
(2017. május 22. és 28. között)
383.– Elfelejtettem megkérdezni: kompetenciaméréskor meddig vagyunk iskolában?
384.
(1)
– Kedves Ofők! Topográfiából a javítóvizsga időpontja 2017. május 30. 14.30. Tájékoztassátok az érintett diákokat! A vizsgát „nem felelt meg” minősítés esetén kötelező ismételni!
(2)
– Érintettkéim! Kéretik nem feledni topográfiából a keddi javítóvizsgát!
– Tisztelt Tanár Úr! Szülőként értelmetlenül szigorúnak találom egy évfolyamvizsga pontszámának ilyen mértékű kihatását az év végi érdemjegyre! Egy évközi érdemjegy elég ahhoz, hogy a gyerek erős négyesből csaknem bukásra álljon?
– Szerintem a helyzet megoldása rendkívül egyszerű. A gyerek tegyen félre minden programot, igazolom neki a hétfői és keddi hiányzását (ha más tárgyból nincs semmi sorsdöntő), két és fél nap alatt készüljön föl a keddi vizsgára, és írjon 100%-ot!
– Hát… ha még belefér a hétfői nap a megengedett hiányzások számába, akkor hálás szívvel élnénk a lehetőséggel, annál is inkább, mivel aznap délután fuvolavizsgája is lesz.
385.
– A Tóth Sára-portréfilm különösen hatásos volt számomra, mivel a családom érintett: halva született, ám újraélesztett családtag, „nagyon-nagyon” koraszülöttek… Vagyis személyes szempontomból gondolom, hogy az életmozaikos film önmagában is publicitást érdemel!
386.
– Gyermekem május 22-én, hétfőn nem megy iskolába, mivel egész napos pszichológiai felmérésen vesz részt. Az eddigi megállapítások szerint figyelemhiányos.
387.
– Figyelj, igazgatónk hosszú levelet kapott egy közös kollégánktól, amelyben leíródik, hogy én nulla vagyok, bezzeg más kollégával milyen jól együtt tud dolgozni... Mi a véleményed? Harcoljak? Vonjak vállat?
– Van kedved dumálni? Hétfőn a 2. és az 5. órám lyukas, kedden a 3.
– Mégse foglak terhelni, van elég feladatod bőven. Megvívom a csatáimat, de alkalmazom a nyugodt, intelligens hűvösségedet, amit már számtalanszor láttam a teljesen fölösleges értekezleteken például, vagy az osztályainkat érintő ügyek kapcsán. Tök jó osztályod van, és az előző is az volt, bárki bármit állít!
388.
– Kedves Uram! Van változás az osztálykirándulásuk terveiben? Kérem, a gépkocsivezetők ellátásáról és szállásáról ne feledkezzenek meg, valamint emlékeztetem, hogy a parkolási, behajtási és a határnál netán felmerülő költségeket a megrendelőnek kell állnia.
389.
– Kedves Tizedikdések! Elfelejtettem szólni, hogy a hét további napjain minden reggel gyertek be fél nyolcra! Elvarratlan szálainkat kell elvarrnunk. Üzenjétek, kérlek, körbe egymást! Szerető ofőtök.
390.
– Kedves Diákom! Kértem az osztályt, írjanak annyit egy A/4-es papírra, amennyit húsz perc alatt gondolnak avval a címmel, hogy #saraszubjektiv. Bármit, ami az eszükbe jut arról a nyolc hétről, amíg dolgoztak a Tóth Sára-projekten. Most olvasom a kéziratokat; arra gondolok, Sárát is megajándékoznám egy másolattal. Kérhetem, hogy, mivel akkor hiányoztál, postafordultával írj te is?
– Nekiültem, megírtam! Sokat gondolkodtam rajta, és büszke voltam rá, azonban édesanyám és a nővérem más véleményen volt. Elbizonytalanodtam. Tudna adni nekem tanácsot, min kéne javítanom?
– Szerintem egy ilyen „írás” úgy jó, ahogyan kibuggyan! „Írom vers, ahogy jön”, miként költői körökben mondják. Ne bizonytalanodj el, mert nincs „mihez képest”: légy, aki vagy. Szívesen adnék egyébként tanácsot, min kéne javítanod, de nem küldtél semmi mellékletet…!
– Egyből észrevettem, hogy nem küldtem, aztán egy másik levélben, közvetlen az első után, megtettem! Elküldöm még egyszer, ha esetleg a korábbit mégse kapta volna meg…
391.
– Kiválasztottam egy, szerintem megfelelő fejezetet a regényemből, hogy tanár úr, ígérete szerint, továbbküldhesse egy könyvkiadó ismerősének… Írjak elé rövid beszámolót, hogy az a szerkesztő képben legyen majd, ha elolvassa? Vagy elég pusztán a fejezet?
– Írj! Amit írni fogsz, annak az a neve, hogy szinopszis.
– Írtam szinopszisot! Remélem, megfelel. Beillesztettem a kiválasztott fejezet elé, szóval immár egyben vannak.
392.
– Örömmel értesítjük, hogy szövetségünk pályázatukra 140 000 Ft kerettámogatást ítélt meg. Biztosak vagyunk benne, hogy a kárpátaljai utazás felejthetetlen élményt nyújt majd a diákoknak!
– Mélyen Tisztelt Szülők! Június 6-án este 17.30-kor rövid, negyedórás szülői értekezlet a másnap kezdődő osztálykirándulásról, majd 17.45-től osztályest. Másnap 7.00-kor indulás az osztálykirándulásra. Kérem, postafordultával írják meg csak és kizárólag nekem, ha bárkinek, bármilyen anyagi természetű problémája van a négynapos úttal kapcsolatban. (Valahonnét mindig érkezik segítség!)
– Tisztelt Osztályfőnök Úr! Mivel gyermekünk sorsa, elnézve osztályzatait, eldőlni látszik, ezért úgy döntöttünk, hogy ezen a kiránduláson már nem vesz részt. Egyrészt jövő évben, sajnos, már nem lesz az osztály tanulója, másrészt anyagilag nekünk ez nem fér bele a családi költségvetésbe.
–T. Tanár Úr! Mi szívesen elfogadunk egy kis támogatást az osztálykiránduláshoz.
– Nem akarok menni! Korábban alkalmam volt jobban megismerni az osztály erős magját, megtaláltuk közös témánkat, ami az antiszociális természetünkből adódik. Egy ideig el is hittem, hogy jó lehet közösen, mígnem undor fogott el, bármennyire is hasonlítottunk egymásra.
– Tanár úr, a gyerek nem szeretne részt venni az osztálykiránduláson. Ennek semmi egyéb oka nincs, mint hogy ő igazából sosem szerette az osztálykirándulásokat, ezért most úgy döntöttünk, illetve döntött ő, hogy nem megy el.
– Mennyi pénzt utaljak még?
393.
– Beszélnünk kéne a falunkról készülő filmről, tudja, amit ígértek, hogy leforgatnak, és amire az önkormányzatunk adna 50 000 forintot! Kéne terv, mikor csinálják. A stábnak kellene beszélnie az itteni kulturális referenssel, ami azért fontos, hogy lássák a szándék komolyságát.
– Nem győzzük köszönni szíves közbenjárását! Mindig kimos ugyan engem a medremből valami árvíz, de ígérem, összehívom a csapatot! Legyenek túl a kompetenciamérésen, rögvest utána!
– Most hívott a polgármester, úgy is meg lehetne kapni az 50 000 forintot, ha azt az iskola alapítványára utalhatnák, aztán az alapítvány adná tovább az osztálynak. Utánakérdezne, járható-e ez az út?
394.
(1)
– Gyermekem azt mondja, holnap nem kell iskolába menni, mert az osztálynak nem lesz tanítás. Ennek sehol nem látom nyomát. Félreértett volna valamit a csecsemő?
(2)
– Köszönöm, már tárgytalan, látom a honlapon, hogy aznap tanári továbbképzés lesz!
395.
– Kedves Igazgató Úr! Június 7-én kora délután érkezünk Munkácsra. Ha lehet, mennénk egyenesen az iskolájukhoz, benéznénk, milyen a suli... Szívesen találkoznánk néhány diákukkal is, akik esetleg elkísérnének bennünket a várba, netán egy körsétára a belvárosba, és közben beszélgetnénk velük, hogy élnek ők, hogyan mi. Ez így lehetséges?
– Sok szeretettel várunk benneteket! Előbb a várba menjetek, ugyanis a vár csak 16 óráig van nyitva. Ott fog várni egy kollégánk, aki majd megmutat mindent. Utána várunk benneteket az iskolában. Ha eszetekbe jut bármi, amiben tudunk segíteni, jelezzétek!
396.
– Kedves Sándor! Hétfőn tízre hivatalos ügyben el kellene mennem. Elképzelhető, hogy hétfőn az 5. és a 6. órát megcseréljük? Az 5. órában a 9.C-vel van órám, neked viszont akkor lyukasórád van. Ha megoldható a csere, akkor a 6. órára visszaérve megtarthatnám az órámat!
397.
– Varga Sándor magyar- és médiatanár vagyok. Két hete (igaz, egy nappal a határidő lejárta után) neveztem egy kilencedikes diákot a szavalóversenyre, és készülünk is, hogy megyünk. Tisztelettel kérem, jelezzék vissza, hogy jelentkezésünket befogadták-e!
– Szeretettel várjuk a szavalót! Mi a szabadon választott verse? Nem emlékszem, hogy a jelentkezését megkaptuk volna, de annál nagyobb örömmel várjuk!
– Köszönjük, megyünk! Sinka István Anyóka kecskén lovagolt című versét mondja. Mókás kölyök a srác, mókásan (is) mondható verset kerestünk, ami illik az egyéniségéhez. (És tán Sinka Pista is örülne egy keserű mosolynak.)
398.
(1)
– Tanár úr, életem első interjúján ezeket kérdezném élesben… Te élsportoló vagy, nem mellesleg háromszor voltál az év kézilabdázója, közben van magánéleted, mint minden embernek: szóval nehéz egy nőnek élsportolóvá válni? Hogyan éled meg a mindennapos edzéseket? Mennyire visel meg egy sérülés? Miért szeretsz jobban irányítót játszani, mint, mondjuk, átlövőt? Mi van, ha egy élsportoló szerelmes? Egy sportoló életében az edző szent, aki a maximumot akarja belőle kihozni, de az hogy működik, hogy az edződ iránt, aki a te esetedben mégiscsak… férfi, kezdtél valami mást is érezni? Mikor jöttél rá erre? A babaprojekt alakul?
– Az irányító/átlövő kérdés után betennék még kettőt átvezetésként. Ilyesmiket. A magánéletben inkább irányítani vagy inkább gólokat szerezni szeretsz? A kézilabda neked munka vagy szerelem? De e kettő nélkül is ívelnek a kérdéseid! Te csak dolgozz nyugodtan, majd én izgulok helyetted!
(2)
– Megcsináltam életem első interjúját!!! Kivel csináljam a következőt?
399.
– Sziasztok, régi tanítványok! Egy barátom kérdezte, tudnék-e ajánlani „tanítványokat”, mert „civil videózást” indítana (semmi többet nem mondott), amihez keres operatőrt, hangmérnököt, vágót, zenei szerkesztőt. Érdekelne benneteket? Egy beszélgetést tán megér! Fölvennétek egymással a kapcsolatot, és visszaszólnátok?
– Csak azért írok, mert beszéltem a többiekkel, és érdekli őket is! Meg lehet kérdezni, hogy milyen forgatás ez? Vagy munka? És hogy mikor lenne? Meg hol?
400.
– Fiúk! Föltételezem, beszéltek egymással, és kitervelitek, hogyan keresitek föl az infótanárotokat, és kitaláljátok, hogyan lehet kikecmeregni a szégyenteli helyzetetekből informatikából! Ha hétfőn 14.30-ig nem tájékoztattok a megoldásáról, hogyan kerülhetitek el a bukást, kedden már be se gyertek, mert addigra kihúzlak benneteket az osztálynévsorból!
– Már rajta vagyunk! Ötletelünk, hogyan tudnánk orvosolni a problémát!