Lájvszkúl Dájölogsz 3.
(2016. szeptember 12. és 18. között)
18.– Szánna rám néhány percet a tanár úr?
– Szánok, persze.
– Az a helyzet, hogy… anyukám nem tud eljönni a szülői értekezletre.
– No, kétségbeesni azért nem kell… Baj van otthon?
– Baj? Már miért lenne baj? Csak az a helyzet, hogy dolgozik. Ezért nem tud jönni a szülőire.
– No, hál isten, ez tényleg nem baj… És apukád?
– Ő se tud jönni. Ő is dolgozik.
– Az se olyan nagy baj.
– Tényleg nem baj?
– Hát… a világot semmiképpen nem rengeti meg… Ha valami fontosról döntünk, azt úgyis megírom.
– De jó, tanár úr! Nagyon aggódtam, de most teljesen meg tetszett nyugtatni.
19.
– Fejlemény van, tanár úr, fejlemény!
– Na! Megosztod?
– Megvan, hol forgat Budapesten Dylan O’Brien!
– Hurrá!!! És hol?
– Az ötödik kerületben!
– Hú, az már meglehetősen behatárolható hely! Ügyes vagy!
– Még beljebb határolom!
– Jó! Te, és ki az a Dylan O’Brien?
20.
– Tisztelt Tanár Úr! Szánom-bánom, de nem találjuk a gyerek bizonyítványát, amelyet tanévkezdésre vissza kellett volna vinnie. Amikor júniusban megkapta, megnéztük, tán még alá is írtam, aztán eltettem egy biztos helyre, hogy szeptemberben meglegyen. Nos, ezt a biztos helyet a föld nyelte el… Nem tudom, mi van ilyenkor, eddig nem jártam így. Persze még próbáljuk keresni.
– Tisztelt Szülő! Lehet, hogy a padtársáé mellé rejtőzött volna...? Ők se találják!
21.
– Szervusztok. A helyzet az, hogy a múltkor rosszul mondtam: a frissesség szóban a második s nem kettő, hanem egy. Mentségemre szolgáljon, hogy amikor még én voltam gimnazista, és engem is avval szekírozott a magyartanárom, hogyan kell írni a frissességet, még eggyel kellett. Időközben megváltoztatták. Látjátok hát, milyen fontos hely a gimnázium? Amit ott megtanul az ember, egy életre nem felejti el!
22.
– Kedves Tanár Úr, reggel szerettem volna jelezni, elnézést, hogy csak most sikerül, a lányom már tegnap betegen jött haza, nem engedtem iskolába, hogy gyógyuljon, és ne fertőzzön. Nagyon remélem, sikerül hamar leckéhez jutnunk!
– T. Tanár Úr! Fiam ismét ágynak esett a szokásos tünetekkel: fejfájás, hasfájás, gyengeség. (Azt hiszem, ma németdolgozat van.)
– Jó reggelt! Kislányunk beteg lett, emiatt nem megy iskolába.
– Jó reggelt, Tanár Úr! Ma nem megyek iskolába, mert nagyon fáj a hátam, és pihentetni kell.
– Kedves Tanár Úr! Fiamnak a tegnapi edzésen ismét kiment a bokája. Ma reggel felkelt, hogy menjen suliba, de nem tudott lábra állni.
– T. Tanár Úr! Gyermekem tegnap délután iszonyú torokfájásra panaszkodott, ám a bevett gyógyszer ellenére éjjel a fájdalom erősödött, így ma orvoshoz viszem.
– Jó reggelt, Tanár Úr! A kisded sajnos beteg lett, orvoshoz megy. Jobbulást önnek is, hallom, ön is berekedt!
– Jó reggelt, Tanár Úr! Elnéztem a villamosomat, és a 19-es helyett véletlenül a 49-esre szálltam fel a Gellért téren 7.20-kor. Most az Astoriánál vagyok, úton a Deák Ferenc tér felé. Elnézését kérem újabb balgaságom miatt.
– Jó reggelt! Tanár úr, elkaptam valami nyavalyát, úgyhogy a mai napot mindenképpen kihagyom.
– Jó reggelt, Tanár Úr! Az a nagy helyzet, hogy a busz, amivel elindultam, lerobbant, és most átszállásra várok, úgyhogy valószínűleg kések… Tanár úr! Az a helyzet, hogy időközben nagyon durván elkezdett menni a hasam, és nem akarok senkit se megfertőzni, úgyhogy inkább megyek haza a dokihoz.
– Tisztelt Tanár Úr! Fiam betegség miatt az egész héten nem megy már iskolába!
23.
– Tanár úr, utánanéztem a diákjogoknak!
– Ezt igazán bölcsen tetted! És úgy egyébként miért?
– Hát mert a ***tanár kiküldött minket az óra elején, és azt mondta, az óra végéig tanuljuk meg odakint a soron következő fejezetet a könyvből, mert a szünetben dolgozatot irat velünk abból az anyagrészből, és ha nem tudjuk, egyest ad! De ehhez nincs joga, mert aznapi anyagból a tanárnak nincs joga feleltetni!
– És miért küldött ki titeket?
– Az most lényegtelen. Neki akkor sincs joga!
– És szerintetek mihez van joga? Például ahhoz van, hogy az óráján például nem figyelő, viszont például beszélgető diákokat kiküldje a teremből, hogy ne zavarják az órát?
– Azt nem tudom, tanár úr, csak azt, hogy aznapi anyagból feleltetni nincs!
24.
– Én ugyanazt szeretném csinálni, amit a tanár úr lánya!
– Mármint? Mit csinál az én lányom?
– Hát azt, amit a tanár úrnak a múltkor mesélni tetszett!
– Szent ég, mit meséltem én a múltkor a lányomról?
– Hogy közösségi szolgálaton rákbeteg gyerekeknek mesélt egy kórházban!
– Aha… Te is képes volnál ilyesmire?
– Azt nem tudom, tanár úr… Csak nagyon szeretném tudni. El tetszik nekem intézni, hogy megtudjam?
25.
– Akartok rabok lenni?
– Nem…
– Most teljesen komolyan: akartok rabok lenni?
– Nem!
– De egészen őszintén! Akartok rabok lenni?
– Nem!!!
– Hát szabadok akartok-e lenni?
– Igeeen!!!
– Na, még egyszer: akartok szabadok lenni?
– Igen! Igen!!! Igeeen!!!
– Ha nem tanultok, rabok maradtok. Mert a tudatlanság: rabság! Akarjátok-e?
– Neeem! Nem! Nem…
– Mit tehetnétek a saját szabadságotokért? Azért hogy ne legyetek rabok?
– Talán… tanulnunk kéne?
– Tehát akartok rabok lenni?
– Nem!!!
– Szabadok akartok lenni?
– Igen!!!
– Akkor mit csináltok?
– Tanulunk!
– Esküdjetek!
– Esküszünk!
– Mire esküsztök?
– Hogy szabadok leszünk! Hogy nem leszünk rabok!
– Lesztek tovább rabok?
– Rabok tovább nem leszünk! A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!
26.
– Volna egy kis probléma, tanár úr.
– Gondolod, hogy éppen én oldhatom meg a te problémádat?
– Az a helyzet, hogy a padszomszédommal… az utóbbi időkben… hogy is mondjam… már nem vagyunk annyira jóban, mint… amennyire voltunk eddig.
– És az esélytelen, hogy megint jóban legyetek?
– Teljességgel. Viszont nekünk most együtt kéne dolgoznunk abban a projektben, amit a tanár úr ránk osztott.
– Hát nosza! A munka az olyan, hogy azt el kell végezni, slussz. Sehol nincs előírva, hogy közben barátkozni is kéne.
– Igen, tanár úr, de… így nagyon nehéz.
– Mit gondolsz, a tanárnak minden tanítványát egyformán élvezet tanítani? Nekünk is együtt kell dolgoznunk olyan diákkal, akivel az utcán aligha állnánk szóba. De a tanteremben mégis. Ez a munkánk.
– Értem, tanár úr, de…
– Szerinted majd a munkahelyeden megválogathatod a kollégáidat? Vele dolgozom, mert a barátom, vele nem dolgozom, mert nem a barátom… Én sem válogathatom meg a diákjaimat.
– Jó, tanár úr, csak…
– Nézd, mi itt, az iskolában, úgymond, az életre készítünk föl benneteket. Tanuld meg, hogy mindenkivel tudnod kell együttműködni. Aztán, amikor végeztetek, és kiléptek az utcára, az már más do…-
– Halló? Helló! Jó, megyek! Tanár úr, kibékültünk!