Lájvszkúl Dájölogsz 40.
(2017. május 29. és június 4. között)

   401. (Hétfő.)

   – Megérkezett, tanár úr, a nevelési tanácsadótól a szakvélemény a gyerekről! Megállapították, hogy diszkalkuliás, így aztán matematikából nem osztályozható! Végre! Csakhogy a kicsikém elolvasta az indoklást, és most magába zuhant, hogy ezek szerint fogyatékos. Oda szegénynek az a kevéske önbecsülése, amit a számtantanárok eddig nem irtottak ki belőle… Mit tegyek?
   – Mondja meg neki, hogy örüljön! Nincs több szenvedés a matekkal, a komment meg típusszöveg, mindenkinek ugyanazt írják. Beszéljek vele?
   – Az jó lenne! A tanár úrnak talán elhiszi, hogy épelméjű… 

   402. (Kedd.)

   – Június 6-án 17.30-tól lefoglaltam az osztályesthez a dísztermet!
   – Itt van hozzá a forgatókönyv! Egyelőre kezdetleges változat… Az a címe, hogy Büntetőjogi eljárás.

   (Bíró, Ügyész, Ügyvéd besétál, leül a helyére.)
   Bíró: Az iskola kontra 10.D büntetőjogi eljárást ezennel megnyitom. Felkérem az Ügyészt, olvassa fel a vádiratot.
   Ügyész: Tisztelt Bíró Úr, tisztelt Esküdtszék! Ezennel ismertetem a 10.D elleni vádpontjaimat a 2016/2017 tanévre vonatkozóan. Kezdem a házirend többszörös megsértésével, úgymint tanórai telefonhasználat, az öltözködési etikett megsértése, lásd erkölcstelen ruházat, szakadt nadrág, festett köröm, szemhéjtus, folytatom az önfegyelemhiánnyal, például alvás tanórán, tanuláshiány, lustaság. Továbbá nagymértékű dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás. Az illetők, médiatagozatosok lévén, művészeknek gondolják magukat, ám valójában nem is értenek a művészetekhez! Tekintsék csak meg osztályzataikat ének-zenéből vagy irodalomból! És nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bukásokat sem. Méltó a 10.D iskolánk színvonalához?
   Bíró: Köszönöm az ügyész úr szavait. Most szólítom a vádlottakat.
   (Bejönnek a vádlottak, megállnak a színpad előtt, esküt tesznek.)
   Vádlottak: Esküszünk, hogy az igazat és csakis a színtiszta igazat valljuk. Isten minket úgy segéljen!
   (Minden vádlott helyet foglal az első sorban.)
   Bíró: Felkérem az Ügyvédet, mondja el védőbeszédét.
   Ügyvéd: Tisztelt Bíró Úr, tisztelt Esküdtszék! Nem pusztán szavakkal akarom meggyőzni önöket, hanem valós bizonyítékokkal szolgálok. Íme, az első. (Gitárost szólítja.) Gitáros úr, bevallja, hogy gyakran és sok alkoholt fogyaszt?
   Gitáros: Hát… be.
   Ügyvéd: Mit tud felhozni a mentségére?
   (Gitáros felmutatja az ujját, előveszi a zsebéből a flaskát, beleiszik, majd gitározni kezd. Énekes felugrik mellé.)
   Énekes: Tudják mit? Csatlakozom! Én is szeretek inni, mert alkohol nélkül nehéz ilyen jó dalokat költeni.
   (Gitáros és Énekes közös produkciója.)
   Ügyvéd: Köszönöm! Kérem a következőt…

   – …És ebben a szellemben menne tovább a műsor. Jönne egy vádlott, elhangzana ellene a vád, mire védekezésül bemutatna egy produkciót. Az Író fölolvasná egy művét, a Zongorista eljátszana egy zeneművet, a Dalos énekelne, a Filmes levetítené egy filmjét, a Zeneszerző bemutatná egy szerzeményét, a végső bizonyíték egy közös dal lenne, zenekísérettel. A legvégén pedig a Bíró fölszólítaná az Esküdtszéket, vagyis a közönséget, hogy fütyüljenek, ha bűnösnek, tapsoljanak, ha ártatlannak találják a vádlottakat.
   – Jó! Az egyetlen megjegyzés, hogy a helyetekben a dohányzós-alkoholizálós-drogozós utalásokat kihagynám… Minek kihívnotok magatok ellen a sorsot?
   – Gondolja a tanár úr? Egyébként lehetséges, hogy igaza van…

   403. (Szerda.)

   – Nem látott valaki valahol egy csellengő telefontöltőt? A padomra tettem!
   – Elveszett, tanár úr, a telefonom! Az osztályteremben hagytam, de amikor visszajöttünk tesióráról, már nem volt ott!
   – Eltűnt a fülhallgatóm! Letettem a tolltartóm mellé, de nem találom!
   – Töltőre tettem a telómat, a tábla melletti konnektorba dugtam be, de nincs ott!
   – Valaki elvitte a pénztárcámat, benne a személyimet meg a bérletemet! A széken hagytam, hogy el ne felejtsem! Hogy megyek így haza?
   – Azonnal ki kell hívni a rendőrséget! A szülinapomra kaptam a telómat, csúcsteló, valaki megfújta!
   – Drága gyermekeim! Az igazság az, hogy amíg ti tesiórán voltatok, besétáltam a tárva-nyitva hagyott osztálytermetekbe. Fölvettem, ahogy ötvenkét másodperc, írd és mondd, mindössze ötvenkét másodperc alatt szedtem össze mindazt, amit padokon, székeken találtam. És ha tényleg egy igazi tolvaj tette volna mindezt? Aztán megírtam a szüleiteknek, hogy legszívesebben nekik adnám vissza a cuccaitokat, hiszen ők vették nektek az ő keresetükből… Eszeteknél vagytok, amikor annyira felelőtlenek vagytok, hogy nem zárjátok kulcsra magatok mögött az ajtót?

   404. (Csütörtök.)

   – Ragadjuk meg az alkalmat, hogy problémás osztálytársatok éppen pótdolgozatot ír matekból. Beszéljünk róla! Konkrétan arról, akarjátok-e tovább cipelni magatokkal. Nem tanul, több tárgyból áll bukásra, viszont a ti időtöket rabolja az órákon, amikor kiprovokálja, hogy vele foglalkozzék a tanár, szóljon rá, őt fegyelmezze… Nektek belefér, hogy minden órátok percekkel rövidebb legyen miatta?
   – Rendes srác, csak… Tulajdonképpen van neki esze, ha látszólag nem is arra használja, amire kéne…
   – Ha mi is elengedjük a kezét, egészen biztosan elzüllik…
   – Anyukája beíratja egy másik iskolába, persze ahová még egyáltalán fölveszik, ott még ennyit se fog tanulni, mint itt, olyanokkal lóg majd együtt, akik olyanok, mint ő…
   – Adjunk neki még egy esélyt! Elmondjuk neki, hogy beszéltünk róla, hogy azt reméljük, elgondolkozik, és kap tőlünk meg a tanár úrtól még fél év esélyt. Ha nem él vele, az az ő baja.
   – Megmondom őszintén, szívmelengető, hogy ennyire együttérzők vagytok… Remélem, érzitek a felelősségetek súlyát. Legyen meg a ti akaratotok: nem engedem el a kezét.

   405. (Péntek.)

   – Hogy álltok az osztályzataitok lekerekítésével? Magyar nyelvből, irodalomból és médiából tulajdonképpen lezártalak benneteket. Nem túl fényesen, de lezártalak. Kettestől ötösig. És a többi tárgy?
   – Hát a matek… Abból lesz még egy sorsdöntő dolgozat kedden!
   – Hiába megyek oda a töritanárhoz, hogy szeretnék felelni, mindig azt mondja, nem tudja, lesz-e még ideje rám!
   – Infóból megvan a kettes! Mondta a tanár!
   – Ó, nekem egyedül csak németből van problémám! De arra elég egy hétvége, menni fog!
   – Nem is értem, minek gyötörnek engem a kémiával… Sose leszek vegyész, az tuti!
   – Engem utál a tesitanár! Nem is jártam be tesire, hogy ne kelljen látnia azt az ocsmány pofámat, ami, tőle tudom, nekem van! Most meg mégis ököllel be akar mosni egyet egy ocsmány pofába!
   – Nekem azt mondták a szüleim, ha bármiből megbukom, kiíratnak az iskolából, és mehetek dolgozni… Azóta el is kezdtem hajtani!

   406. (Szombat.)

   – Mellékelten küldjük az átírt forgatókönyvet az osztályestre! Megtisztítottuk minden piszoktól, nincs benne se cigi, se pia, se drog, csak nem tanulás meg lógás.

   407. (Vasárnap.)

   – Tanár úr, ha szerdán indul az osztály a kárpátaljai kirándulásra, viszont előtte hétfőn pünkösd, és kedd az egyetlen nap, amikor utazás előtt a pénzváltók kinyitnak, akkor végül is mennyi zsebpénzt adjunk négy napra a gyereknek?