Lájvszkúl Dájölogsz 8.
(2016. október 17. és 23. között)
69.– Anyukám nagyon készül, hogy november végén vendégségbe jön hozzánk az osztály…
– Hú, de jó, hogy szóba hoztad! Teljesen elfelejtettem, hogy írnom kell anyukádnak!
– Ó, nem baj! Ő ugyan már három hete várja, hogy elfogadja-e a tanár úr az osztály nevében a meghívást, de sejti, tanár úr mennyire elfoglalt.
– Szörnyen szégyellem magam. Most azonnal válaszolok neki!
(Másnap.)
– Válaszolt már tanár úr anyukámnak?
– Jesszusom! Ne haragudjatok! De… de most! Azonnal gyere velem, és ne engedd senkinek, hogy eltérítsen!
– Az is elég, ha tanár úr bólint! Lefényképezem, és megmutatom anyukámnak, ahogy a tanár úr éppen igent mond. Kivételesen bekapcsolhatom a telefonomat?
70.
– Hányingerem van, tanár úr! Azt hiszem, most is éppen hánynom kell…
– Csak ne rám…! Tudod, mitől fordult föl a gyomrod?
– Nem… De ma már kétszer hánytam!
– Na, akkor tényleg jobb, ha hazamész. Hívjam föl a szüleidet, hogy jöjjenek érted?
– Ne zavarjuk őket fölöslegesen… Útközben sose hányok, mindig csak akkor, ha éppen valahol vagyok.
71.
– Van egy fiú a tanár úr osztályában, aki állandóan frocliz!
– Hát froclizd vissza!
– Azt nem lehet! Egy fejjel magasabb nálam…
– És ha szólnál a bátyádnak?
– Azt se lehet… A bátyám meg nála magasabb egy fejjel. A bátyám nagyon szeret engem, vagyis, ha szólnék neki, abból nagy baj származna.
– Akkor hát?
– Beszéljen avval a fiúval a tanár úr! De ne mindenki előtt… Csak finoman beszélje meg vele, hogy ne froclizzon már állandóan engem. Most is nedves a trikóm, mert puszta froclizásból lefröcskölt vízzel.
72.
– Te, a diákod zseni!
– Mert?
– Hangot rögzít, filmet vág, projektort szerel… Bármit kérünk tőle, azt megcsinálja.
– Hát igen. Ő már csak ilyen.
– És elsőre érti, amit szeretnénk… És kedves és szerény. És igyekvő meg szorgalmas.
– Bizony.
– Jó neked, hogy van ilyen diákod!
– Ó, van ilyenből egy tucat… Nem is: szinte a fél osztály ilyen. Sőt a nagyobbik fele! Azaz majdnem mindegyik kölyök… Bár ha jól meggondolom, tulajdonképpen az összes!
73.
– Van még egy perce? Tudjuk, vége a fogadóórának, látjuk, éppen veszi a kabátját…
– Van, persze. Foglaljanak helyet.
– Hogy mi a véleménye a fiunkról, csak azt szerettük volna megkérdezni.
– Nézzék, okos, ügyes, rokonszenves fiuk van. Tanul is, szorgalmas is, jóérzésű is, jól nevelt is, ami persze főként az önök érdeme… Csak hát rendre elkésik.
– Jaj, ha tudná, mennyiszer igyekszünk a lelkére beszélni! De sajnos… volt kitől örökölnie. El tudja képzelni, tanár úr, miért csak a fogadóórája végére értünk mi is ide…?
74.
– …témám tehát a tizenhetedik századi francia vallásfilozófus, matematikus és fizikus, Blaise Pascal munkássága volt.
– Nagyon tartalmas kiselőadást tartottál, köszönjük! Az előadásmód kicsit szárazra sikerült ugyan, de aki figyelt, sokat tanulhatott tőled.
– Nem lett volna ilyen száraz… Teljesen másként akartam! Rajzoltam volna a táblára…
– És miért nem tetted? Színesebb lett volna a produkciód!
– Hát mert a tanár úr áthozott minket a kamerás terembe, hogy közvetíthesse a kiselőadásomat! Itt meg nincs tábla…
75.
– Ki jönne díszletet építeni az aulába az iskolai műsorhoz?
– Én!
– Nincs most órád?
– Nincs.
– Jó, akkor gyere! De nehéz súlyokat kell ám cipelni! Például egy létra tetejéről egy súlyos függönyt fölcsipeszelni a karnisra…
– Hopp, most jut eszembe, mégis van órám!
76.
– Nocsak, előkerült a könyv, amivel a múltkor agyoncsaptál egy poloskát!
– Megmutatná, tanár úr?
– Íme, a könyv! Íme, rászáradva az áldozat!
– Elnézést, ezen a könyvön ugyan tényleg van egy palacsintává lapított poloska, de ez egyáltalán nem az a poloska, amelyiket én csaptam agyon. Az enyémet arcról fölismerném!
77.
– Fáj a fejem…
– Reggeliztél?
– Persze! Reggeli nélkül az első szünetig se bírom ki!
– Iszol eleget?
– Naná! Szabályos víztoronyként működöm.
– Vagy eleget friss levegőn?
– Ó, esőben-hóban gyalogolnom kell otthonról a végállomásig! Hazafele meg visszafelé.
– Stresszelsz? Írtok esetleg ma valamiből dolgozatot?
– Dehogy stresszelek egy dolgozat miatt… Esik, ahogy puffan! Csak a fejem fáj.
– Szokott máskor is fájni?
– Jaj, mindig egyik pillanatról a másikra tör rám… Úgy jön… pontosan úgy, minden ok nélkül, mint… mint, tetszik tudni, a fejfájás.
78.
– Bocsánat, tanár úr, tényleg nagyon bocs, de… elvesztettük a fényképezőgép lencsevédőjét.
– Ez nagy baj… Gondolkozzatok, hol hagyhattátok el!
– Épp ez az, hogy nem emlékszünk… Talán letettük egy padra? Sehol nem találjuk.
– És most mi lesz szegény masinával? Nem csak ujjlenyomatos lesz a lencséje, hanem meg is karcolódhat!
– Még keressük, tanár úr! De nincs sok remény, hogy megtaláljuk.
– Azért keressétek tovább, hátha!
– Keressük, tanár úr! De ne bízzék bennünk.
– Ó, emiatt ne aggódjatok! Akik elvesztik a lencsevédőt, azok a bizalmamat vesztik el.
79.
– Talán hallottad, holnap fontos vendég látogat a suliba. Kéne egy protokollfotós. Vállalod?
– Szívesen!
– Kell az iskolai fényképezőgép?
– Hozom a sajátomat.
– Aztán udvariasan viselkedj!
– Ez alap! De mondja, tanár úr, köszönnöm is kell?
80.
– Beszélnünk kéne, tanár úr. De bizalmasan. Hatszemközt.
– Tessék.
– Előbb tessék leülni, nehogy rosszul tessék lenni.
– Ülök.
– Tessék megkapaszkodni.
– Kapaszkodom.
– Tessék nagy lélegzetet venni.
– …Jaj!
– Tessék megígérni, hogy nem tetszik majd haragudni ránk.
– Hát…
– És meg tetszik majd bocsátani!
– Nyögjétek már ki!!!
– A helyzet az, hogy mindketten… kaptunk… matekból, éppen matekból… egy, khm, egy… ötöst!
81.
– Egy hete naponta hirdetem, hogy az iskolai ünnepségen százszázalékos ünneplőben kell lennetek!
– Igen, tanár úr, de…
– Hozz föl valamit a mentségedre, fiam!
– Csak annyi, tanár úr, hogy…
– Nálatok így néz ki az ünneplő…?
– Tanár úr, én…
– Szürke ing és farmernadrág…?
– Hát hogy…
– Még jó, hogy nem tornacipőben jöttél! Azonnal tűnj a szemem elől!
– De tanár úr! Én koleszos vagyok! Az csak egy emelet, és az ünnepségig még van időm átöltözni…
82.
– Röpdolgozatot írunk! Én mondok tíz címet, ti megnevezitek a szerzőt. Kezdhetem? Iliász. A hangya és a tücsök. Antigoné. Átváltozások. Levél a korinthusiakhoz. Vallomások. Ómagyar Mária-siralom. Isteni színjáték. Egy katonaének. Don Quijote. Kész? Mindenki a magáét javítja, mondom a megoldásokat. Homérosz. Aiszóposz. Szophoklész. Ovidius. Pál apostol. Szent Ágoston. Ismeretlen szerző. Dante. Balassi Bálint. Cervantes. Nulla jó válasz, remélem, senkinek…
– De… Kettő.
– Egy jó?
– Kettő…
– Kettő?
– Hét…
– Három?
– Hat…
– Négy?
– Öt…
– Öt jó válasz? Innen volna meg a kettes!
– Egy…
– Hat jó? Hármasért?
– Egy…
– Hét jó? Az a négyes…
– Egy…
– Nyolc? Kap itt egyáltalán valaki ötöst?
– Egy…
– Kilenc? Netán tízből tíz?
– …
– Átlagban tízből három? Ti volnátok az én nagy jövő előtt álló diákjaim? Na, közös terveink összedőltek.