DO Lájv gooól (VIII./13.)

   Csillámló sziklafal helyett itt ül, kedveseim, DO Lájv, és néz maga elé. De nem tévékészülék képernyőjét bámulja, nem ám! Hanem számítógép monitorát, ráadásul nem is állíthatná, hogy csúcsminőségűt, csak afféle öregecskét-vénecskét, a gyártóját pedig meg sem nevezheti, mert az már maga volna a bújtatott reklám, nyilvánosság előtt szereplőnek meg elképzelhetetlen annál nagyobb ellenség kerek e világon.
   Nem tévézik most DO Lájv, az önök tévélovasa, nem bizony, hanem gépezik, tágabb értelemben kockul! Szörfözgetett ideig-óráig itt-ott, amíg a figyelmét föl nem keltette egy ismerős név, bizonyos Rafa Marquezé (e márkajel szakértőknek jelent sokat). Rafa, hivatalosan Rafael, valóságos inka herceg: elegáns, ugyanakkor jóképű férfiú. Akik bejáratosak DO Lájv speciális érdeklődési köreibe, bizonyára sejtik, hogy mely irányba kell indulniuk, ha le akarják rántani a leplet e titokzatos bálványról: ám most senki ne Garcia Marquezre gondoljon, ez most nem irodalom, hanem világfoci! Az illető valaha hátvédet, később védekező középpályást játszott Barcelonában, és eligazolt ugyan, de a mexikói válogatottba még mindig befér.
   DO Lájv családja különben meglehetősen rugalmasan idomul az atya vonzalmaihoz. Egyébként is avval kezdődött az egész mánia, hogy a Kicsi 2005/2006 fordulóján, alig kezdvén meg iskolai tanulmányait, avval az újdonsült információval tért haza egyszer, miszerint hajrá, Barca! Attól kezdve pedig, hogy a csapat májusban megnyerte a Bajnokok Ligáját, nem volt kérdés, hogy ezt a – rendszertelen időben sugárzott – szórakoztatóipari látványosságot (nézői szaknyelven szólva sorozatot) nézni kell.
   Alig van olyan meccse a Barcelonának, amelyet e két megszállott ne látott volna. A Középsőnek, meglepő módon, semmi affinitása a labdafilozófiához, a Nagy és a Nej viszont kizárólag esztétikai problémaként áll a jelenséghez. A két nő hosszasan tud beszélgetni Lionel Messi frizurájáról, és bármennyire elégedettek a pillanatnyilag huszonötödik életévét taposó gigasztár jelenlegi fürtelrendezésével, egyetlen percre sem feledkeznek meg az öt évvel ezelőtti hosszú, hátravetett, szerintük állandóan zsíros benyomást keltő hajviseletről, amelyet ráadásul pályára lépése előtt az ifjú tehetség minden esetben megöntözött ásványvízzel.
   De az önök programartistája elkanyarodott a főtémától… Különben is onlájn bolyong most, miközben működik persze a tévékészülék is, csak annak segedelmével a Nej és a Nagy néz valami nyálas vígjátékot.
   Tehát Rafa Marquez, aki egyébként pillanatnyilag a New York Red Bulls csapatában keresi magát halálra, a neten parádézik, ugyanannak a cégnek a sportszájtján, amely DO Lájv monitorát is jegyzi. Illetve hát ez a villanyos hírgyűjtő tulajdonképpen csak rálinkel egy ugyancsak onlájn tévécsatorna oldalára, ahol – utánközlésben – megtekinthető egy tizenhat órával korábbi (egyébiránt napi) hírműsor, amely éppen úgy néz ki, mint a többi hasonló, a különbség csak annyi, hogy nem tévé sugározza, hanem kábel továbbítja.
   Kicsit kotorgálni kell benne, mármint a hírműsorban, mert teljes terjedelmében fönn van, de mivel nem árulták el, hányadik percben jön az, ami érdekli az embert, hát ide meg oda bele kell futni, amíg megtaláltatik az a kb. harminc másodperc, amiért tulajdonképpen a babráció kezdetét vette.
   Tehát hogy mit csinál Rafa? A közlemény szerint őt is „megfertőzte az utcai foci varázsa”, ezért „Mexikóváros utcáin kereste a kihívást”.
   Önök még ebből sem találhatják ki persze, mi történik. Hát az, hogy a harminckét éves labdazsonglőr leállítja a labdát, nagyot rúg belé az ő milliókat érő jobb lábával, a labda meg hajszálpontosan oda röpül, ahová őurasága küldeni kívánta! Ha egy toronyház valamelyik erkélyére, hát oda. Ha egy építkezésen álló daru kosarába, akkor meg amoda. Ha egy rendőrautó letekert ablakán át bele a kocsiba, hát a laszti bizony ott terem.
   Ez az ember oda rúgja a labdát, ahová akarja! Ez volna, hölgyek, urak, a normális. Mindenki azt a foglalkozást űzi, amelyhez ért, mindannyiunk megelégedésére.
   Jó, persze, nyilván csalás a szerkesztett változat. Mármint abban az értelemben, hogy Rafának esetleg nem sikerült elsőre, talán ő maga is meg akarta egyik-másik lövését ismételni, mert, mondjuk, nem volt elégedett a labda ívével: nyilván a megvágott anyagban csak a tökéletesen kivitelezett trükkök maradtak. Ne feledje senki: nem csupán a labdarúgás szórakoztató iparág, hanem a televíziózás is az! A világ két nagy biznisze összefonódásának látjuk szemléletes példáját emitten: egyik a másikból él, mindkettő meg belőlünk, Kedves Nézőtársaim. Nem csupán a folytonosan elavuló, tehát újabbra és újabbra cserélendő műszaki cuccok után járó bevételekből, nem csupán a szolgáltatóknak leperkált lóvékból, hanem a kiegészítőkből: a Kicsinek is van sapkája, sálja, hátizsákja, amelyen rajta a Barca logója… 
   Egy nagy bugyorba tesszük be mindannyian összekuporgatott pénzecskéinket, aztán néhányan jönnek, és ilyen-olyan jogcímen elhordják az egészet.
   Szeretünk, Rafa Marquez, tetszik, amit csinálsz! Tényleg nagyon klassz vagy, de nincsenek illúzióink: avval, hogy rád klikkeltünk (a márkanevedre, mint hívószóra, amelyet valakik ügyesen forgatnak a piacon), és megnéztük a harminc másodpercedet, valaki(k)nek megint átcsurgattunk a zsebébe a miénkből néhány zsenge forintocskát.