DO Lájv hauvau (VIII./39.)

   DO Lájv messzering gyermekkora világába.
   Történt, hogy egy hétköznap estéjén, amikor az iskolákban még le se zárták a tanévet, hírsó után, főműsoridőben, egy vállalkozó szellemű csatornán régi-régi sorozatot vetítettek.
   – Láttátok már? – kérdezte a Nej, tettetve, mintha nem tudná naprakészen, miféle kulturális csemegéket fogyasztottak a gyerekei, s miféléket nem.
   A Nagy állította, hogy ő hajdanán lelkiismeretesen végignézte, a Középső bizonyosan nem ült elé, a Kicsi égre-földre esküdözött, hogy egyes részek, illetve jelenetek, pontosabban snittek éppen akkor peregtek a képernyőn, amikor ő átment a szobán, ahol villódzott a képernyő… A Kicsi éppen most annyi idős, amennyi a sorozatot ihlető regény főhőse: hetedikes. A Kicsi apja pedig csupán egészen kicsivel volt fiatalabb, amikor először látta a művet, igaz, addigra már olvasta is, bizonyság erre, hogy amikor ötödikben N. Tiborral összebarátkozott, a barát azonmód bumstopolta magának Tutajos szerepét, s ami evvel együtt járt, az osztály Sáriját (Sz. Sarolta később Saci becenéven stabilizálódott), a későbbi DO Lájvra pedig ebben a konstellációban Bütyök szerepe osztódott, és aki ehhez szigorúan társult, egy Kati (teoretikusan H. Katalin személyében).
   De a mostaniak? Ők már akcelerált nemzedék, a korábbiakénál gyorsabb fölserdülés jegyében ők már egyáltalán nem olvassák el Fekete István Tüskevárát (a Téli berekről már nem is beszélve). Még szerencse, hogy van ifjúságifilm-változat, nyolc epizódban, külön-külön kábé félórásak, persze nem hajszálpontosan: 1967-ben plusz/mínusz néhány perccel, azaz a reklámok kimásodpercezésével nem törődtek olyan szigorúsággal, mint mostanság.
   Aztán meg az író, Fekete István? Vele aztán végképp nehéz mit kezdeni. Egyidős a huszadik századdal, a héttizedét végig is élte, de amikor az egyik társadalmi berendezkedés éppen megbékélt vele, jött a másik, és kezdődhetett az egymáshoz édesgetés elölről, így aztán nehéz olyan politikai kurzust találni, amelyik kérdő- és egyéb megkülönböztető jelek nélkül tűzheti lobogójára a nevét. A Tüskevár mindenesetre Sztálin halála és Rákosi visszavonhatatlan távozása között íródott, és 1957-ben jelent meg.
   – Olvastad a Zselléreket? – nyalogatja szája szélét a Nej apja, aki vonzódik ideológiák föl- és lebukásához.
   – Olvastad a Csít? – mosolyogna DO Lájvra anyja és apja, kiknek szerelméhez e szívmelengető történet festett hátteret. 
   – Olvastad A koppányi aga testamentumát? – kíváncsiskodik a Nej, akinek emlékeiben regényhősök és hajdani filmszínészek vélt s valós képei keverednek.
   DO Lájv meg kérdések kereszttüzében messzering.
   Példának okáért itt ez a Fejér Tamás. 1958-ban ő rendezte a Bogáncsot, azt játékfilmek sora követte, mígnem a tévének le nem forgatta A Tenkes kapitányát, minden idők legsikeresebb magyar filmsorozatát. (Azt meg, íróként, Örsi Ferenc jegyezte). Fejér folytatta a Princ, a katonával, utána vágott bele a Tüskevárba, hogy később filmre vihesse a Ballagó időt is… DO Lájv most nézett utána: Fejér kamaszfejjel, amatőr filmmel már nyert külföldön díjat. Forgatott rövidfilmeket a háború előtt is, után is, meglehetősen ifjan írt könyvet a film gyártásáról, esztétikájáról és jövőjéről, a koalíciós időkben és a személyi kultusz éveiben hivatalnokoskodott és tanított, asszisztenskedett Várkonyi Zoltán mellett. Önálló játékfilmeket viszont csaknem negyvenévesen kezdett rendezni, nagy termékenységgel cselekedte csaknem két évtizedig, aztán, ki tudja, talán megritkult a szava, talán elhallgattak benne a múzsák… Pedig hosszú élet adatott meg neki: 1920-tól 2006-ig. Ilyen évekre mondják, hogy vérzivatarosak.
   Ha Tüskevár? Akkor Bánhidi Laci bácsi! Matula Gergely pákász szerepe mintha egyenesen neki találtatott volna ki. A srácok helyesek, viszont DO Lájv bevallja, akárhányszor nézi meg ezt a négy órát, Zenthe Ferenc – akinél rátermettebb tenkeskapitányát el se lehet képzelni – sosem hajaz a regénybeli „testes gazdászra”, ahogyan Fekete István nevezte. És Kiss Manyira is inkább Piri mama szerepét osztotta volna, mint Náncsi néniét.
   Igen tisztelt hölgyek és urak, e vegyes érzelmeket egyszer őszintén, kertelés nélkül be kellett vallani! Mindenkihez méltatlan a hosszú hallgatás.
   Hogy a dolog rangját tovább emeljük, azt is el kell mondani, hogy DO Lájv azokban az években, amikor napjait még a Szabadság téren töltötte, egyetlen fölvételt kért ki magáncélra az archívumból: nem egyebet, mint a Tüskevárt. És a féltve őrzött véháeskazettát egyszer kölcsönadta egy újdonsültebb barátjának (tehát nem N. Tibornak!), akinek fiúgyermeke éppen Tutajos és Bütyök életkorát taposta, és aki a kazettát olcsó kifogások közepette, begyűrve szolgáltatta vissza… A bánat egészen addig uralkodott DO Lájvon, amíg a digitálisan fölújítatlan változatot ki nem adták dévédén.
   – Hauvau – ahogyan azt izgalmában Csikasz közölte volt, amikor Tutajos a messzeringó gyermekkor világában meglőtte a vadlibát.