DO Lájv lecsó (VIII./3.)

   Itt DO Lájv csatornaszörfös. Ó, félre ne értse senki, de minapában a kábelszolgáltatónkkal történhetett valami, mert hiába nyomogattuk a távirányító gombjait külön-külön s együtt, a képernyőn semminemű változás nem állt be, mégse hagyják szenvedelmei közepette magára DO Lájvot!
   A problémát a Nej érzékelte, aki egyre kétségbeesetten kalimpált a kanapén, mígnem előremutató kezében ama hosszúkás tárggyal megkövültségében is szabályosan óbégatott, ami tevékenység egy Nejtől igen tiszteletreméltó, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egy anyának gyerekei előtt a méltóságát minden körülmények között meg kellene őriznie.
   A helyzet összes siralmasságát aztán a Nagy oldotta föl, akivel egyébként semmiféle technikai érzék nem született, de ha szorul körülötte a hurok, azonnal kiderül, hogy mégis. Ugyanis Doktor House-t szándékozott nézni, és azt már a Nagy kora ifjúsága óta tudjuk, hogy ha ő valamit el akar érni, hát azt eléri, tehát családilag csak azért drukkolunk, hogy egyszer valami rosszat a fejébe ne vegyen, mert akkor mindannyiunknak annyi.
   Az persze már önmagában elég rossz, ha Doktor House-t akar nézni, de legyen ez negyedértelmiségi létünkben a legnagyobb bántalom.
   A Doktor House-zal egyebek mellett az is a baj, hogy ütközik a Barátok közttel, ezért egynémely családokban vita kerekedhet, de szerencsére a miénk nem ilyen, ezt én, DO Lájv tévélovas bátran kijelenthetem!
   Nálunk például az a probléma is megoldódott közmegegyezés útján, amikor az egyik csatornán a Barcelona meccse kezdődött, a másikon meg a Forsyte Saga esedékes része. Az eme önellentmondásos helyzet logisztikai megoldásának céljából összehívott családi értekezlet azt a döntést hozta, hogy mindenképpen szakíttassék idő a Barca időszerű összeállításának rövid áttanulmányozására, továbbá a sorozat esedékes epizódjának reklámszüneteiben villámgyorsan kapcsoltassék át a 97-es csatornáról a 41-esre, azt pediglen alkalomszerűen szükséges egyeztetni, mikor érdemes vissza.
   A távirányítót a szorult percekben a Kicsi kezelte, akiben tizenkét éves korára kifejlődött az a rendkívüli érzék, hogy plusz/mínusz néhány másodperces hibaszázalékkal megérzi, mennyi ideig tart egy előzetessel vegyített hirdetési periódus.
   Békésen csordogált az este, csak szegény hangerő-szabályozó gomb sínylette meg, mert – talán önök is észrevették – a különböző tévétársaságok különböző hangszinteket állítanak be maguknak, az egyik hangosabb, a másik halkabb, de a reklám mindenképpen hangosabb mindegyiken, mint a nem reklám. DO Lájv nem akar mások tollával ékeskedni, ezért elárulja, hogy maga a nagy Walter Conkrite – de ki a fene az a nagy Walter Conkrite, kérdezitek értetlenkedve – mondta: a tévéműsor arra való, hogy legyen mivel kitölteni az időt két reklámperiódus között.
   Üzleti vállalkozások álcázódnak tévétársaságoknak, amelyek az árutermelés jegyében állíttatják elő terméküket, a műsort, ezt leginkább a Középső tanúsíthatja, akinek akkor jut este Barátok közt, ha napközben nincs semmi probléma, a szappanopera tehát egyfajta kockacukor állatorvosi lovaknak, azaz annyit vehetsz ki minden boltból, amennyit kitermeltél.
   Nem véletlenül halljuk, hogy pillanatnyilag fellegek gyűlnek egy tévés cég feje fölött, ami a többinek se föltétlenül jó! Nálunk ugyanis a televíziós céhen belül végbement egyfajta kartellesedés, valljuk be, csak ettől jóhiszeműen el szoktunk tekinteni, mert szemet hunyunk – ez persze tévénézés közben irreleváns cselekedet – afölött, hogy a tévétársaságok konkrétan a mi zsebünkből, netán az államéból akarnak pénzt kivenni, amelyet később maguk közt bevételnek neveznek. Kit érdekel – rajtunk kívül –, hogy Doktor House vagy Forsyte Saga, Barátok közt vagy Barcelona-meccs!
   Töltsön el büszkeség magunkkal kapcsolatban, barátaim! DO Lájvot, az önök programartistáját is eltölti, elvégre kies honunkban már a négy és fél órát is meghaladja a napi tévénézési átlag! Egy átlagember naponta hat-nyolc órát alszik, dolgozik nyolcat-tízet, közlekedik kettőt, mindez alsó értéken számítva is azt jelenti, hogy marad napi három és fél óra szabad ideje az egyebekre. Evésre, ivásra, tisztálkodásra, mindehhez bevásárlásra, netán beszélgetésre (szóváltásra) másokkal, hogy a néhai értékeket, mint az olvasás, ne is sorakoztassuk most föl.
   Ilyenkor ősszel, amikor az ember azt se tudja, ez itt még a nyár maradványa vagy valóban közeledik a tél, az ember teljesen össze van zavarodva. Kapcsoljuk ki ezt az egész miskulanciát, DO Lájv lecsókolja arcotokról a kínkeservet, amíg lehet.