Harmadik rész, amelyben övek fölött kitűrődnek az ingek, miközben kakas kukorékol a bal fölső sarokban

1

Ősz van, mindenféle ősz. Állunk a news room előtt neonfényben, cigarettafüstben, csócsáljuk az új kormánynévsort, amikor Práger Gyuri érkezik egy halom almával. Vidéki forgatás talán Szabolcsban, onnét hozhatta, idared vagy hogy hívják, jonatánt már ott se termesztenek. Leteszi a ládát a földre, mi meg mint a sáskák, aztán csak gyűlnek a csutkák a hamutartóban. „Mennyei”, vetné oda egyikünk némi kétértelműséggel Gyurinak, de ő addigra eltűnik. „Biztosan vág”, az udvariasság szabályainak ennyivel eleget is teszünk, aztán vissza Gyurcsány fél sóhajaihoz, Orbán részhallgatásához meg hogy Oszama bin Laden megfenyegetett mindenkit. Idővel a cigik végigégnek, az alma fogyóban, irány a news room. „Navigare necesse est”, mondta egykoron Matúzné, ám Róma elbukott, fölépült New York: the show must go on.

2

Tényleg, hova lett Práger Gyuri? Szólnék neki, téma holnapra! A vágószobákban nincs, Nagy Mari az ajtó felé bök, hogy most ment ki, talán egy perce sincs, a folyosó végén jobbra fordulok, a férfivécé ajtaja kitárva, odabenn még szörcsög a vízöblítő, tovább jobbra, hátha beszólt valamiért a titkárságra, de ma még Pócsik Kati se látta. Na jó, megvárom.

3

Hát Práger Gyurit aztán várhatnám az idők végezetéig. Sosincs bent. Reggel végig se üli a napindítót, Fülöp Tibivel bevágódik az autóba, aztán valamerre el, keletre, nyugatra, délután meg ott hűsöl a vágószobák mélyén, indulás és érkezés között csupán annyi a különbség, hogy közben levette a zakóját, és látszik, az inge kitűrődött hátul az öve alól. Nem ad az öltözködésre. Aztán megy haza. Ikrei vannak: Ádám és Éva.

4

Vicces fiú ez a Práger, ilyen nevet adni a gyerekeknek! Tényleg vicces. Kicsit ugyan Hofi Gézá-s a humora, de jó. Néha körülálljuk, ő meg sztorizik. Reggel, ha ő az ügyeletes riporter, kicsit korábban bejövünk. Megéri az a pár perc: dől belőle. A híradósok közül őt hívják jópofizni, ha csevegős műsorba kell beugró. Bohóc. Szeretjük, ő meg szereti, ha szeretik. És nem csupán az almáért.

5

Egyszer elcsal teniszezni. Vár a magyar ugaron, valami mezei pálya szélén fehér cuccban, tornacsukában. Aztán nagyon elver. Nem fut sokat, van rajta tizenöt-húsz kiló fölösleg, viszont olyan keményeket üt, hogy megfogadom, többé nem állok ki ellene. Pocakos pasi rönk lábakkal, nadrágszíjnyi csuklóval. Ha világosszürke, dolgozós öltönyével leplezi, ki se nézni belőle. Aztán egyszer csak jön szembe galambszínűen a Délipu előtt. Snájdig férfi, mínusz harminc kiló. „Mi ez”, kérdezem. „Új világ”, húzódik mosolyra a szája, a szemében rémület. Néhány hónap múlva a halálhír. Gyuri, ez még csak a férfikor dele, ne röhögtess!

6

– Halló, Burgert elvtárs? Ittprágergyörgyatévéhíradótól.
– Jó napot, Práger elvtárs!
– Elmehetnénk holnap Bábolnára? Brojlercsirkemegiparszerűkukoricatermesztésirendszer, ilyesmik.
– Jöjjenek csak, jöjjenek nyugodtan, én nem leszek itt, de jöjjenek, beengedik magukat, majd szólok.
– Hol lesz, Burgert elvtárs? Kábéülés?
– Messzebb, Práger elvtárs, hogy is mondjam magának, tudja, én már messze, nagyon-nagyon messze.
– Ezt a véletlent, Burgert elvtárs, akkor találkozunk! Onnan beszélek.

7

Agrárt végzett. Rejtély, de az ország legeldugottabb falujának agronómusától a miniszterig mindenki vagy fölötte járt vagy alatta. Elment hozzájuk, mászkáltak a földeken, dumáltak. Torgyánnal is szót értett volna. Tudta, miért jó a szocmezgazd, aztán a nyolcvanas évek végétől folyosók szegletében arról kezdett ingerültködni, miért fog tönkremenni. Annyi hírt szedett föl, hogy meg tudott tölteni belőlük egy egész híradót. Meg is töltött. Kitalálta magának a falutévét. Néhány perc minden hajnalra, hat, fél hat elé, kiszámolta, addigra a gazdák megetetik az állatokat, de mielőtt indulnak a téeszbe, talán szusszannak egyet, terítővel takarva ott a fekete-fehér Orion vagy Videoton minden portán, abban az időben talán bekapcsolják, mert hogy este nyolc után nemigen, arra mérget vehetsz, rendes helyen olyankor már lefekvéshez készülődnek.

8

Volt egy kis vita, hogy a tyúk-e előbb vagy a tojás. Gyuri a falutévéhez kommendált egy kakast, az lett a logó, csakhogy ugyanabban az időben Sándor Pistáék is gondolkoztak, milyen eséllyel indulhatna egy reggeli, beszélgetős háttérműsor. Abban is szerepelt volna kakas meg kukurikú. Ez utóbbi álom maradt, Prágeré valósággá vált. Kakasostul. Mindegy, kié volt az elsőség, a Práger-félét kezdték kakastévének becézni. Maradt tőle egy névjegykártya, már mobilszámmal (de még hatjegyűvel): a bal fölső sarokban kakas kukorékol, két cím megadva, egy budapesti és egy kaposvári, a cég neve Práger Kakas-Média Kft., ő az ügyvezető igazgató.

9

Üzletemberi hajlandóságokkal is megáldotta jelenlegi lakhelye, az ég, csak talán elhamarkodott időzítéssel. Az archívumban sok száz Práger-anyag dobozban, kazettán: film, U-matic, korai Beta vegyesen. Találomra egy huszonegy évvel ezelőtti, Repülő disznók a címe, hogy ugyanis a herceghalmi állami gazdaság sertéseket exportál Nigériába. Hallgatom, hogy Afrika belénk szeretett, nézem, ahogy a röfik masíroznak a repülőgépbe, Fülöp Tibi kettős képén Gyuri egy ember orra alá dugja a mikrofont, és profilból bólogat, aztán a riport vége felé huszárosan odavágja, hogy „Vezetők, disznók, jó utat!” Az ember nem állja meg, hogy föl ne rötyögjön. Hogyhogy ezt a poént nem vette senki észre 1983. július 26-án?

10

Varga Jóska, Pálfy Pisti, Farkas Jóska után ő lett a Híradó párttitkára. Egyáltalán nem keltett párttitkáros benyomást, igaz, a nyolcvanas évek utolsó éveiben a nyolcszázezerből már senki se tudta, milyennek kellene lennie egy párttitkárnak. Alóla (is) halt ki az egypártrendszer. Megjegyzem, tett érte. Nem mondanám, hogy az agrármérnök elvtársnak ugyanazok az elképzelései lettek volna az eredeti tőkefelhalmozásról, amelyek akkoriban dívtak. Nem mondanám persze azt se, hogy az agrármérnök úrnak ugyanazok volnának, mint a mai magánosítóknak. Farigcsálta Gyuri a tudósításait falvakról, határszélekről, a bohóc egyre inkább elkomorult, az életmű egy gazdaságtörténésznek adalékokat szolgálhatna, ha elemezni szeretné a korszak folyományait. „Szerkezetváltások a magyar mezőgazdaságban a 20. század utolsó harmadában a korabeli sajtótudósítások tükrében.” Práger György Összes Művei. Életmű lezárva.

11

„A Práger Gyuri meghalt? Tényleg? Na, ne mondd! Akkor ki a fene hozta az almát?” A legígéretesebbe beleharapok, harsog a fogam alatt, a földművelésiben maradt Németh Imre a miniszter, akkor Dékány Bandi, az egykori győri tudósító maradt a sajtós, majd fölhívom, mit tud.

(Budapest, 2004. október 1-3.)