Ötvenkettedik rész. Kétszer ötvenegy mondat. Akkor és Most.

Akkor

1. Ül Szentirmai Éva fehér kardigánban, fehér szoknyában, fehér csizmában a vágószobában, várja, hogy elkészüljön az anyag, minden perc számít.
2. Közeledik Kukk Gyuri a folyosón fölgyűrt ujjú ingben, kifényesedett ülepű nadrágban, benyit a telexszobába, megjött-e a hír, amelynek érkeznie kéne nagyon-nagyon.
3. Befut Práger Gyuri láda almát cipelve, elhadar néhány viccet, aztán rohan szöveget diktálni.
4. Leadja Koren Gyuri a filmet a földszinti laborba, a magnószalagot a negyediken a hangátíróba, igyekszik, mert nagy már benne a mehetnék.
5. Leszáll Knézy Jenő a nyolcas buszról, indul gyalog a Szabadság tér felé, és közben azon morfondírozik, van-e még esélye a válogatottnak.
6. Koccint Schóber Robi bácsi és Szurok Jancsi, aztán benéznek az operatőri szobába, hogy minden rendben-e a kamerákkal.
7. Zeng az egész épület, mert Horváth Jóska ordít, és elküldi melegebb éghajlatra a neki ellentmondani merészelő riportert.
8. Előbányássza Kenyér Joci a papírszalvétába csomagolt szendvicsek közül a legízletesebbet, és a nagy diszpécseri könyvön megterít magának.
9. Szunyókál Géza bácsi a széken, időnként egy arra a célra rendszeresített vonalzó segedelmével leszakítja a túlcsorduló papírfolyamot a faxgépről.
10. Autók parkolnak a Szabadság téren évekkel az októberi sajnálatos események, no, micsoda nyelvbotlás, az ellenforradalom után.
11. Dumál kicsit Hegedős Misi, aztán elolvassa a híreket, és megbeszéli a szerkesztőkkel, melyikük mit akar a második meg a harmadik kiadásba.
12. Belenéz a kamerába Ipper Pál, elmondja, miért hagyja abba a híradózást, köszöni, hogy itt lehetett, fejet hajt, összecsomagol, kiindul, az ajtóból visszafordul, búcsút int.
13. Veri Dávid Márta az írógép billentyűit, lépcsőzik szerkesztőségi szobától stúdióig, telefonál és telexezik, küzd az anyagokért...
14. …Aztán távol a Szabadság tértől áthaldokolja a hatalomváltás éveit, fél a változástól, meg persze remél is sokat tőle.
15. Mennek a tudósítói tanfolyamra az amatőrfilmesek, és a legjobbak közülük szerződést, esetleg státuszt kapnak a tévéhíradótól.
16. Támaszkodik Bilka Pali bácsi az ajtófélfának, egyik kezében toll és papírlap, a másikban cigaretta, fújja kifelé a füstöt, úgy néz befelé.
17. Rendezgeti Kis Ági a poharakat a kávéfőző körül, aztán leül az írógéphez, és várja, hogy jöjjön valaki diktálni.
18. Odaáll Tóth Gyuri egy-egy fontos berendezés mellé, s amíg egyik kezével a mikrofont tartja, a másikkal némely különös formájú tárgyat mutat föl.
19. Félbevág egy zsömlét Marika néni, megvajazza, párizsit, uborkát, sajtot tesz bele, majonézt csigáz rá, végül összeborítja, ami összetartozik.
20. Föl se merül, hogy egyszer majd róluk szól a Lájv, még dolgoznak mindannyian, és eszükbe se jut, hogy meg fogják alakítani a másvilági tévéhíradót.
21. Ott lapul a zsebükben a régi kék belépő, benne a nevük, a beosztásuk, a szervezeti egységük, s hogy mind a Magyar Televízió dolgozói.
22. Harminc perc alatt elkészül Jávorszky Laci a fölvételekkel, aztán cipeli kifelé a csomagokat, odakünn meg bepakol mindent az autóba.
23. Tologatja Tóbel Béla a keverőpulton a potikat, hallgatja a szövegeket, és közben azokra az időkre gondol, amikor még készültek tévéjátékok.
24. Zenetekercs fölé hajol Horváth Vera, néhány taktus erejéig hallgatja a muzsikát, aztán teletűzdeli a szalagot papírfecnikkel.
25. Minden számot, adatot, nevet, titulust, helyszínt, időpontot ellenőriz Mócz Menyhért, mindent, ami objektív, de semmit, ami szubjektív.
26. Rágyújt Piller Sanyi, ma ő a belturnusvezető, kesernyés füst lengi körül, és megszólal fülbemászó, enyhén rekedtes baritonján.
27. Bevágódik a Volgába Weintraut Laci, nyomja a gázt a dél-magyarországi utakon, utaztatja a kamerát, a statívot, a lámpákat településről településre.
28. Leteszi Tölgyesi Rózsi a titkárságon a telefonkagylót, aztán beszól a főnöknek, hogy hívatja az elnök.
29. Saját kezűleg süt rántottát Bús Ernő, a hűtőből kovászos uborkát tálal mellé, és fölszolgálja a reggelit a vendégnek.
30. Lám, megvalósul a távolbalátó, bólint József Attila, majd többen fogják nézni, mint ahányan versesköteteket lapozgatnak.
31. Két válla közé csúszó, kissé oldalra fordított fejjel mondja a szövegét Árkus Jóska, némileg visszafojtott, csipetnyit fátyolos hangon, alig mosollyal.
32. Beolvassa a sporthíreket Molnár Dani, pedig a szíve kocka alakú, állomáskereső gombbal és hangerő-szabályozóval.
33. Éli Sykora Sanyi a híradós adásrendezők hajszálpontos életét, és közben imádja a trükkfilmet, körülötte száll a pipafüst.
34. Mosolyog Megyeri Károly a dísztribün oldalában: „Kedves Kádár elvtárs, a tévénézők nevében is szeretettel köszöntjük az ünnepen.”
35. Konnektort keres Vukovics Sándor, véletlenül kiveri a biztosítékot, de akad a zsebében csavarhúzó, és sűrű elnézéskérések közepette visszaállítja az áramszolgáltatást.
36. Jön, csoszog, füstölög Szabó Kati a nagybüfé sarkán, mintha tudatosan akarná az antinő képét kialakítani magáról, fizet és fordul vissza a papírstanicliért.
37. Egy palack hányódik érintetlenül az éterben két világ között, folyó, tenger, óceán, űr sodorja Budapesttől a másvilágig.
38. Kucorog Dobrás János az íróasztal mellett, szemez a nagy üveglappal, aztán rajzol egy karikatúrát, és amikor végez, fölcihelődik.
39. Indul a filmes zsákért Jakab Tóni vasalt vászonnadrágban, rövid ujjú ingben, a kezében slusszkulcs, az ajtóból visszakacsint.
40. Fölbukkan az ötvenkettes villamos valahonnét a Nagyvárad tér mögül, elzötykölődik egészen a Nyugatiig, de közben elidőzik a Toldi mozi előtt.
41. Körmöli a tudósítása szövegét Berkics Jancsi az autó félhomályában, fölmondja gyorsan az út szélén, este meg odaül a tévékészülék elé.
42. Különösebb felhajtás nélkül rakja össze Gara Gyuri a második kiadás húsz percét, a kisujjában a szakma minden csínja-bínja.
43. Aszketikus arcával, ritkuló hajával Varga Jóska bukkan föl egy szilveszteri bolondozásban, és mosolyt csal az arcokra.
44. Gribedlis az arca mindkettőnek, szereti is mindenki Marikát és Esztikét, ahogyan tulajdon vérét képes szeretni az ember.
45. Benyit Behyna Karcsi a szerkesztőségbe, nagy hodály, középre ül, sármos mosollyal viccelődik, mindenki tudja, lassan ölő halál vár rá.
46. Beleejti a kamerát Vecsei Mari a Dunába, meg se találják, ott fekszik valahol a Duna mélyén, de nem tör ki a gyalázat, leírják a leltárból.
47. Tudósítói hálózatot szervez Sényi Imre, névtelen hős eleitől fogva: beüzemeli, működteti, aztán másfél évtized múltával továbbadja.
48. Ahhoz képest, mekkora tekintélynek örvend Pálfy Jóska, hétköznapian emberinek mutatja magát, de teheti, van mire szerénynek lennie.
49. Ugranak a sötét ruhás rendészek, támasztják az ajtót, hozzák a széket, hogy az öreg színész addig is leülhessen, amíg hívják neki a liftet.
50. Megjelenik a Telehír friss száma, tévések és nem tévések kapkodják szét, a hagyományokhoz híven kommentárok nélkül közli a tényeket.
51. Arról álmodozik Tamás Gyuri, hogy megmutatja a nézőknek a nyugat világ autócsodáit, de meg kell elégednie Trabantokkal, Pobedákkal, Zsigulikkal.

Most

1. Álmomban Szentirmai Éva jelenik meg, megkérdezem tőle, jól van-e az, hogy amit ők föl, azt mi le, aztán át, de nem válaszol.
2. Késő este Kukk Gyuri kutat az archívumban, hol az egérhez, hol a klaviatúrához kap, de nem boldogul azokkal az izékkel, végül kialszik a fény.
3. Fölhívja Práger Gyuri a másvilágról Burgert elvtársat, és megállapodik vele, hogy messze, nagyon-nagyon messze, micsoda véletlen, megint találkoznak.
4. Ül Koren Gyuri hátradőlve, a feje a mellére hanyatlik, a nyekléstől fölriad, az órájára pillant, takarékra tett aggyal radarozza, hogy ráér, a szemhéja visszanehezedik.
5. Vállamra teszi a kezét Knézy Jenő, úgy olvas bele a kéziratomba, aztán összecsukja a szemüvegét, és lehajol a táskájáért.
6. Jön Schóber Robi bácsi és Szurok Jancsi, jönnek egymást támogatva, egyik csoszog, másik sántikál, de jönnek, hunyorogva közelednek.
7. Megrándul Horváth Jóska szemöldöke, mosolynak nem nevezném, amit produkál, igaz, valahogy nem termett mosolygásra az arcberendezkedése.
8. Megérkezik Kenyér Joci a másvilágra, kicsit megilletődött, de azonmód vállalja, hogy legyártsa a másvilági tévéhíradót.
9. Észreveszi Géza bácsi a telexgépet a felhőszélen, odamegy hozzá, megáll mellette, az ujjai hegyén ott kékül a simogatás.
10. Zöld fű virít a Szabadság téren, rajta juppik frizbiznek évtizedekkel a népfölkelés, no, micsoda nyelvbotlás, a forradalom után.
11. Ücsörög sokadmagával Hegedős Misi egy felhő szélén, lógatja a lábát, néz lefelé, és visszapörgeti az időt, mintha régi filmet nézne.
12. Ipper Pál oda nyilatkozik, hogy ha élne, akkor se neki kellene a tévé örökös tagjának lennie, hanem Rózsikának.
13. Csodálkozik Dávid Márta, hogy szerepel a Lájvban, aztán egy pillanatra lehunyja a szemét, és arra gondol, talán jobban járna, ha mégse…
14. …Aztán sír odafönn, a többiek körülveszik, néhányan ugyancsak törölgetik a szemüket, másoktól bátorító mosolyra, félbetört simogatásra telik.
15. Nyomozza Sherlock Holmes, hová tűnt a híradó tudósítói hálózata, végül megállapítja, ez maga a megfejthetetlen talány, a tökéletes gyilkosság.
16. Elégedetten szemléli Bilka Pali bácsi, hogy termékeny talajba hullott az elvetett mag: „Nyugalom, fiú, csak nyugi, nyugi.”
17. A fogason Kis Ági kabátja lóg a miénk mellett; észre se vesszük, hogy fogja a ceruzánkat, és néha idejétmúlt szavakat használ.
18. „Szervusz, testvérkém!”, kiáltja Tóth Gyuri, és mi idelenn cuppanós csókot érzünk az arcunkon.
19. Marika néni vezeti a másvilági büfét, és pult alól, kizárólag a kivételezetteknek, nektárt és mannát árul.
20. Írom, írom a Lájvot, cédulázom, kit kellene még megidézni, de közben azon gondolkozom, olvassa-e egyáltalán valaki a sorozatot.
21. Felhőszekrények mélyén régi kék belépők lapulnak, az érvényesítő bélyeg rég lejárt mindegyikben.
22. Lefelé figyel Jávorszky Laci, nézi a régi kollégákat, aztán az egyiken megállapodik a tekintete, és arra gondol, hamarosan találkoznak.
23. Hallgatja az újonnan érkezőknek szokatlan hangot Tóbel Béla, aztán fölvilágosítja őket, hogyan lehet füllel megkülönböztetni az űrhajót a műholdtól.
24. Meglátogatja Horváth Vera a másvilágon Maria Callast, és megkéri, hogy kivételesen énekelje el még egyszer a Traviata címszerepét.
25. Kipillant Mócz Menyhért egy pillanatra a szemüvege mögül, aztán visszatér a rejtvényhez, de a megfejtést nem küldi be.
26. Kivezet bennünket Piller Sanyi az országúti ködből, mindegy, hajnal van-e vagy alkonyat, s hogy az orrunk hegyéig se látunk.
27. Elköti Weintraut Laci a másvilágon Kháron ladikját, visszaevez vele a Duna partjára, és egy csöndes öbölbe érve óvatosan körülnéz.
28. A páternoszter ugyanaz, állapítja meg Tölgyesi Rózsi, viszont a másik oldalon, a néhai pirosba, ami most barna, beszállhat a földszinten is.
29. „Tudom”, mondja Bús Ernő Szindbádnak, „hogy ön mindig a vendéglősök pártján van; de miként gondolna egy tavaszi ebédet?”
30. Reménykedik titkon József Attila, hogy ha újabb kerek évfordulóhoz érkezik, akad szerkesztő, aki becsempészi a tévéhíradóba.
31. Azt tanácsolja Árkus Jóska, hogy fogjuk föl viccesen, ő is azt csinálta, a mosoly bevált túlélési technika.
32. A saját viccén nevet Molnár Dani a Kálvin téri aluljáróban, aztán eltűnik, űrt hagy maga után, haláli pofa.
33. Elidőzik Sykora Sanyi a másvilágon, nem is gondolja, hogy élők, holtak egymást pártfogolják, s hogy lobbiznak érte is.
34. Emlékezetekbe fészkeli magát Megyeri Károly, senkitől nem hallani róla rosszat, annál inkább olyasmiket, hogy „rendes ember volt”.
35. Táncol Vukovics Sándor a felhők fölött, követi őt a másvilágnak sokasága, körbegyalogolják a földkerekséget, s nem hagyják lenyugodni a napot.
36. Miért hagytuk, tűnődik Szabó Kati, hogy fűt-fát ígérjenek nekünk, és miért nem kértük sose számon.
37. Két világ között hányódik egy palack az éterben érintetlenül, űr, óceán, tenger, folyó sodorja a másvilágtól Budapestig.
38. Bekapcsolja Dobrás Jancsi a számítógépét, fölmegy az internetre, megnézi a dobrás.hu honlapot, és büszke az unokájára.
39. Suhan, suhan Jakab Antal futár a másvilág és a Föld között oda-vissza nyújtott testtel, lobogó hajjal, a combjára fektetett tenyérrel.
40. Köszönetünket fejezzük ki az Országos Rádió és Televízió Testületnek meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, hogy a Lájv fölé óvó szárnyait kiterjeszti.
41. Kiteszi a lábát Berkics Jancsi a másvilági kocsmából, hazafelé mentében egy sikamlós felhőn megcsúszik, belepottyan egy lyukba, zuhan, zuhan, zuhan.
42. Áll Gara Gyuri világos ruhában, szűrt világításban Budapesten, a Vörösmarty téren, a Gerbeaud oldalában, s odaint magához, hogy mind itt vannak, látom-e.
43. Újabb és újabb nemzedékeket tanít Varga Jóska a médiaiskolákban, mi hallgatjuk a visszaemlékezéseit, aztán kitüntetjük.
44. Naponta pásztázza az arcunkat Takács Mária és Tamási Eszter; ismerik a lakások rejtett zugait, talán a porcicákat is észreveszik a szekrény alatt.
45. A nézőtér elsötétül, a vetítővásznon krikszkrakszok, aztán felirat: a Metro-Goldwyn-Mayer bemutatja – a címszerepben Ralph Fiennes – B.E.H.Y.N.A. című filmjét!
46. Figyel bennünket Vecsei Mari, lődörgünk a temetőben, hogy a ravatalozóba csak az utolsó percben kelljen belépnünk, akkor is az ajtóban állunk meg.
47. Méricskéljük egymást Sényi Imrével, váratlanul, meg is dörzsölöm a szemem, megropogtatja a csontjait, lekászálódik a képernyőről (közben ki is növi).
48. Oswalddal és Jack Rubyval beszélget Pálfy Jóska, meg még néhány fickóval De Gaulle-tól Straussig, akik tudnak egyet s mást.
49. A régi rendészek közül mind többen ácsorognak a másvilági főbejárat körül, az idő múlásáról odalenn a gyászjelentések árulkodnak.
50. Isten nyugosztalja a Telehírt, ha már az Úr meg lett kísértve általa, mert senki se tudja, mikor szűnt meg, nahát, tényleg, már nincsen, jé!
51. Tamás Gyurit senki se bántja a másvilágon, mert ha valaki ilyesmit cselekedne a másikkal, úgy azt a tevékenységet azonnal meg kellene szüntetnie.

(2005. szeptember 6-11.)