Tizenegyedik rész, amelyben közzététetik az Élet a másvilágon című dokumentumfilm szinopszisa, a főszerepben köpcös, szemüveges férfival

1. jelenet. Felhőszél Felhős idő, este.

Nagy sötétség, másvilág. Nem elég, hogy árnyékot vet rá a Föld, de a fellegek is kitakarják a csekély odatükröződő fényt. Ráadásul nem látszik a Hold se.
– Ne gyújtsunk lámpát. Mégse illik a lentieket összezavarni.
Árnyalakok a felhők szélén, lógatják a lábukat, és néznek lefelé.

2. jelenet. Űr, felső kameraállás

Háztetők, Szabadság tér, emberek fejebúbja. Novembervég, jóval túl az alkonyaton, lehet úgy negyed nyolc.

3. jelenet. Föld, szobabelső

Nyüzsgés. Tizenöt perc múlva kezdődik a félnyolcas! Utolsó javítások a szövegekben, kézközelik rávarióval, sorakoznak a kazetták, a fénymásoló gép ontja a rendezői példányokat. Indulnak a műsorvezetők a stúdióba. Valami érződik a levegőben. Aki belélegezte már, az ismeri.

4. jelenet. Ajtókörnyék

Miközben a félnyolcas stábja megy kifelé, érkezik befelé az éjszakás társulat. Friss szerkesztő, friss műsorvezető, friss rendező, meg lődörög fáradtan, akinek tovább tart a műszak, az éjszakás vágó, az éjszakás gyártás, az éjszakás operatőr, mindenki. A különbség annyi, amennyi a nappal és az éjszaka között. Mások a fények, más a hangulat, szplínes zene.

5. jelenet. Megint felhőszél

Ülnek odafönn, bámészkodnak lefelé. A helyzetük tulajdonképpen könnyű: túlvannak már azon, ami lentről nézve még ismeretlen, ráadásul jöhetnek-mehetnek térben, időben, ahogyan jólesik. Akárha régi filmeket néznének, visszapörgetik az időt. Tudnák persze előre is.
– Na, ma este mi legyen műsoron?
Ám ma este unják a kezdeti időket, sokszor látták, kívülről fújják.
– Mit szólnátok valamihez a hatvanas évekből?
– Inkább hetvenes – veti közbe egy műszaki. – Akkor már volt színes tévé.
De az is unalmas. Állítólag a hetvenes években nem történt semmi. És javaslatok innen, ötletek onnan, hogy izgalmas is legyen, látványos is, meg hogy jól szórakozzanak.
– Legyen tíz éve – mondja az egyik.
– Á, az kevés! Nincs meg a távlat – így a másik.
– Felőlem lehet huszonöt! – Megint az egyik.
– Az meg sok. Mintha már fényévekre volnánk tőle – mondja a másik.
– Akkor legyen ezerkilencszáznyolcvanhat – tesz igazságot a harmadik.
És lőn.

6. jelenet. Vetítő

Film pörög, színes, de karcos. Közönség hátulról, bekiabálások.
– Gyerekek, ez még a régi news room!
– A világtérképen meg, látjátok, azt a rózsaszín foltot? A Szovjetunió!
– Nézd csak! Az ott a…
– Né, a Vecsei Mari!
Valaki fölugrik, hátranéz.
– Éppen így nézel ki most is, Mariska! Semmit se változtál.
Tovább. 
– Szegény Dávid Márta…
Hang oldalról.
– Már miért lennék szegény? Itt vagyok, nem?
És így a végtelenségig, surrog a vetítőgép, beszólások. Áttűnés.

7. jelenet. Régi news room, elbarnított kép

– Szia, Misike!
– Szia! Szia! Hát tudod, az a tegnap esti anyagod – van egy perced? –, hát az aztán!
Hegedős Mihály. Kb. százhatvanöt magas, enyhén pocakosodó, enyhén csámpás, szemüveges, haja sötét és oldalra fésült. Hangosan beszél, kissé pöszögve.
– Hogy bírod ezt az állandó estézést, Misi?
– Á, jó ez így nekem. Napközben bent vagyok a lapnál, aztán hazaugrom, aztán bejövök ide. Szeretem. Meg hát pénz is.
– A lapról sose beszélsz.
– Mit mondjak? Utazási magazin, azt tudod. Havonta egyszer. Megírjuk, összerakjuk, ennyi. A tévé izgalmasabb.
– De hát, Misi! Mi ebben a tévé?
– Hogy mi? Hát hét felé bejövök. Kicsit dumálok veletek. Megkérdezem a sportost, hogy mi lesz a félnyolcasban. Megnézem a híradót. Elolvasom a híreket. Megbeszélem veletek, hogy mit akartok a második meg a harmadik kiadásba. Megírom, lemegyek a rögzítőbe, összevágjuk a gólokat vagy ami kell, visszajövök, kicsit dumálunk, aztán hazamegyek. Kész, ennyi.
– Te tényleg szereted a sportot, Misi? Már meg ne haragudj, de ránézésre...
– Miért? A Sívó Robi az ránézésre rendben? Mert a Bartal Erzsiből csak-csak kinézed, mi…? Na, mindegy. Szeretem. A sport az jó, érted? Viszont, figyelj, visszatérve a tegnap esti anyagodra, csak azt akartam mondani, hogy…

8. jelenet. Felhők fölött

– Na, ez érdekes, Misi. Hogy is van ez?
– Jaj, ne izéljetek már. Régi dolgok. Elmúltak.
De csak furdalja az oldalukat a kíváncsiság. Már ugrik is valaki, fűzi be a filmet.
– Hohó! Az új news room!
– No, lám – jegyzi meg egyikük –, hova is tűnt az a nagy, rózsaszín folt?

9. jelenet. Új news room

– Szia, Misike!
– Szia! Szia! Hát tudod, az az anyagod, úgy egy éve, csak azóta nem találkoztunk, hát az aztán!
Hegedős Mihály. Kicsit soványabban, erősebb szemüveggel.
– Hogy bírod még mindig ezt az állandó estézést, Misi?
– Jó. Jól, minden rendben.
– A lap?
– Á, az megszűnt. Lenyomtam ott vagy húsz évet, de most megszűnt.
– Jaj. És te?
– Hát… átvett az MTI. A sportszerk. Ott vagyok, írjuk a híreket, ügyelet, ilyesmi, tudod, hogy megy. Csak most nem azt írjuk, hogy a szovjetek, hanem hogy az oroszok.
– És a tévé?
– Jó, jó, csak más. Bejövök, kicsit dumálok, megírom a híreket, összenyaljuk a gólokat, kicsit még dumálunk, aztán hazamegyek. Csak más. Ti se vagytok már itt, más a hangulat meg minden. De, figyelj, visszatérve arra az anyagodra, hogy…

10. jelenet. Másvilág

– Most már nézzük meg a végét, Misi.
Újabb tekercs.

11. jelenet. Szabadság tér, sötét ég alatt

– Bartal Erzsi! Sívó Robi! Sziasztok! Mi van veletek? Hát a Misike? Már nem jár be?
– Misi? A Hegedős?
Csönd.
– Aha! Mi van vele? Még mindig az MTI?
– Mi? Hát nem hallottad?

12. jelenet. Fönn

– Hogy volt ez, Misi? Legalább nekünk elmondanád?
– Valahogy nem ment nekem az az egész. Hagyjuk. Megtörtént. Jobb így.

13. jelenet. Lenn

– Ön hogyan emlékezik vissza Hegedős Mihályra?
– A Misi? – Félmosoly. – Látta minden anyagomat. Aztán másnap, vagy ha véletlenül elkerültük egymást, két-három nap múlva, egy hét, mindegy, megállított, és elmondta, mit gondol róla. Ha rosszat, azt is. Hogy is mondjam… Hajszálpontos ítéletei voltak. Tűhegyesek. A vastag szemüvege mögött olyan szeme volt… vagy nem is… olyan meglátásai voltak… Talán, érti, mit akarok mondani. Tudja, neki csináltam az összes anyagomat.
– Ön kijár még forgatni?
– Hát… már nem nagyon. Néha talán. Ki állít meg másnap vagy egy év múlva, szerkesztő úr, mondja meg, kicsoda?

(Budapest, 2004. november 26-28.)