Tizenhatodik rész arról, aki Elek Jánost Dzsonibojnak szólította
1– Hú, ez húzós volt, Pali bácsi! Nem szoktam inni, de most hazamegyek, és bedobok egy konyakot, az tuti. De lehet, hogy kettőt. – Egy nehéz nap éjszakájára készültem.
– Na, figyelj – emelte a mutatóujját, mert ismerhetett nappalokat és éjszakákat. – Hazafelé menet veszel egy üveg sört meg húsz deka sovány sajtot. Otthon fölszeleteled a sajtot, elrendezed egy tányéron, megsózod, megpaprikázod. Előveszel egy pálinkáspoharat, kinyitod a sört. A tányért, az üveget, a poharat tálcára rakod, beviszed a fotelig, és magad mellé teszed. Leülsz, kényelmesen elhelyezkedsz, töltesz egy stampedlit. Iszol, eszel. Csak türelmesen. Az egész nem tart fél óránál tovább. Ha lecsillapodtál, mehetsz aludni.
2
Lehet, ha nem adja ezt a tanácsot, ma is azt gondolnám, kizárólag a tömény oldja a feszültséget. Ő aztán tudta: próbálta. Viszont vissza tudott jönni a kábulatból. Fogalmam sincs, hogyan csinálta. Tulajdonképpen semmit se tudok róla: néhány évig az életem része volt, de szigorúan szakmailag, faragott rajtam meg agyagot tapasztott hozzám, mint egy szobrász, ha rosszul tudom a mesterséget, akkor ő is rosszul tudta.
3
Amíg Hájéef meg nem bízta, hogy vezessen be a rejtelmekbe, gyakorlatilag köszönőviszonyban voltunk. Szigorúan annyit beszéltünk, amennyit a munka megkívánt: hivatalból neki mutattam be a kéziratokat, tollal komótosan bekeretezte, aztán ferde vonallal áthúzta a fölösleges részeket, bele-belejavított a mondatokba, ha drámai vétségre bukkant. Ő állította továbbá össze a kiírandó nevek listáját, tehát neki kellett leadnom a riportok tartozékait: a megszólalók neve, foglalkozása, beosztása, munkahelye. No meg ő nézte meg a második, harmadik kiadás elkészült anyagait.
4
Nagyon szép, nagyon kiírt kézírása volt: gyakorlott tollforgatóra, rendezett, fegyelmezett elmére utalt. Rémlik, mintha a rádióból igazolt volna át a tévéhez. Lehetséges: valaha óvóhelynek is használtatott a Magyar Televízió. Az archívumbeli adásmenetek magasabb beosztásokban is őrzik a nevét, de a nyolcvanas években csak belturnusvezetőként találkoztam vele: Szép Zsigával váltották egymást, két-három műszak egy héten, foglalt hely a stáblistán. Fogalmam sincs, mivel töltötte a szabad idejét.
5
Benyitok a régi news roomba, és ott trónol átellenben a zöld íróasztal mögött, az asztal lapja szinte üres, csak a jobb sarkán egy irattartó kosár, abban egy dosszié, abban pedig a már olvasott, de érdektelen MTI-hírek, előtte pedig egyetlen papírlap, az aznapi forgatások listája. És megyek a vágófolyosón: áhítatos csönd, átvétel zajlik, odabenn áll a riporter és a vágó, ül a montázsszerkesztő és a rendező, ő pedig az ajtófélfának támaszkodik, egyik kezében toll és az egyetlen papírlap, a másikban cigaretta, fújja kifelé a füstöt, és néz befelé, fehér a haja, fehér a bajusza, szakálla, csak a szája körül halványsárga a nikotintól.
6
Volt annak hangulata, amikor a „bizottság” nekiindult, hogy átvegye, esetleg korrekcióra visszautalja a kész anyagokat. Egy időben a vágó – vagy a vágóasszisztens – személyesen szólt be értük, aztán amikor a technika fejlődése lehetővé tette, „ugatón” érkezett az éterből a szíves invitálás. Fölcihelődött a hármasfogat: elöl a főnök, mögötte a két szárnysegéd. Kora délután komótosan baktattak a vágószobáig, később természetesen szaporábbá váltak a léptek: a montázs, ha egy-egy részletet ismétlésben is meg kívánt tekinteni, saját kezűleg futtatta vissza, előre a filmet a vágóasztalon, aztán ugyanezen a folyosószakaszon vissza, fordulás jobbra, le a néhány lépcsőfokon, tovább egyenesen előre, a második ajtó a leíró, abból nyílt a news room.
7
Hájéefet egyszerűen Jóskának szólította, Elek Jánost pedig Dzsonibojnak. Árulkodó jelek, hogy az általam megismert állapotoknak lehettek előzményei. Az akkori tévéhíradó csapatösszeállításának ő a legnagyobb rejtélye. Egykori adásszerkesztő, aki a pálya végén csak turnust vezet? Ha Szép Zsiga montázs, Bilka Pali bácsi miért nem? Ha a tekintélye vitathatatlan, miért a visszavonultság? Betegség miatti kímélő életmód? Jóvátehetetlenül elrontott viszony? Titok a múltból?
8
Dobrás Jancsi volt a legjobb haverja, a grafikus, valószínűleg a kézműves időkben barátkozhattak össze, amikor a hőskor jópofa, mozgó illusztrációi készültek a meteorológiai jelentésekhez. Pali bácsi ebédidőben kicsomagolta otthonról hozott szendvicsét, az asztalánál ülve jóízűen elfogyasztotta, aztán átszólt a grafikára, és kettesben kiballagtak a piaci talponállóig – Koren Gyuri csak később csatlakozott hozzájuk –, hogy leöblítsék az ebédet és a nap fáradalmait egy fröccsel, mert szerintem azt kultiválták. Sosem láttam sietni. Valószínűleg tudott valamit a lázas igyekezet és a hatékonyság fordított összefüggéséről. Sosem csúszott ki az időből.
9
Tudósítás érkezett egyszer valami protokolláris tanácskozásról, szöveg nulla negyven, tíz-tizenkét snitt fölszólalókról, hallgatóságról. Fölfedeztem egy vágóképen a tévé akkori elnökét, de a tudósító meg sem említette, az operatőr is nyilván biztos, ami biztos alapon vette föl. Mentem Pali bácsihoz, ilyenkor mi a teendő.
– Gondoljuk át… Elnökünk nyilván észrevette, hogy felé fordítják a lámpákat: ha ódzkodna az örökkévalóságtól, leállítja a stábot. Este meg, nemsokára, leül a tévé elé, oldalba böki a feleségét, hogy na, nézd meg, szívem, miért jött értem reggel olyan korán a kocsi… Szóval azért még nem sértődött meg senki, mert glóriával a feje fölött mutogatják. De ha nem…
10
Az föltűnt, hogy este fél nyolckor kabátban, kezében az aktatáskájával ott állt a tévé előtt, megvárta, amíg a fúvósok hangjára Dobrovics Pista befordult a kamerával, aztán mondott egy hangos szervusztokat, nézésirány szerint azt is az ajtónak, és elment. Fél nyolc után egy perccel már ballagott a lifthez, persze érthető, minden hírt tudott, minden szöveget olvasott, minden anyagot látott, de mégis. Valószínűleg annak, aki évtizedek óta csinálta, ez a fél óra is számított.
11
Valahol a BAH-csomópont fölött lakott, felesége mintha lett volna, de gyerekről sose beszélt, tudomásom szerint nem járt autóval, aztán nyugdíjba ment, nem nagyon találkoztunk, a halálhíre is a szokásos tévés hírözön közepette ért. Másvilág a földön. Nem tudom, belül is eltöltötte-e az a távolságtartó nyugalom, ami kívülről lerítt róla. Pedig ennél bölcsebbre nem taníthatott. Nyugalom, fiú, csak nyugi, nyugi.
(2004. december 29-31.)