Tizenhatodik rész arról, aki Elek Jánost Dzsonibojnak szólította

1

– Hú, ez húzós volt, Pali bácsi! Nem szoktam inni, de most hazamegyek, és bedobok egy konyakot, az tuti. De lehet, hogy kettőt. – Egy nehéz nap éjszakájára készültem.
– Na, figyelj – emelte a mutatóujját, mert ismerhetett nappalokat és éjszakákat. – Hazafelé menet veszel egy üveg sört meg húsz deka sovány sajtot. Otthon fölszeleteled a sajtot, elrendezed egy tányéron, megsózod, megpaprikázod. Előveszel egy pálinkáspoharat, kinyitod a sört. A tányért, az üveget, a poharat tálcára rakod, beviszed a fotelig, és magad mellé teszed. Leülsz, kényelmesen elhelyezkedsz, töltesz egy stampedlit. Iszol, eszel. Csak türelmesen. Az egész nem tart fél óránál tovább. Ha lecsillapodtál, mehetsz aludni.

2

Lehet, ha nem adja ezt a tanácsot, ma is azt gondolnám, kizárólag a tömény oldja a feszültséget. Ő aztán tudta: próbálta. Viszont vissza tudott jönni a kábulatból. Fogalmam sincs, hogyan csinálta. Tulajdonképpen semmit se tudok róla: néhány évig az életem része volt, de szigorúan szakmailag, faragott rajtam meg agyagot tapasztott hozzám, mint egy szobrász, ha rosszul tudom a mesterséget, akkor ő is rosszul tudta.

3

Amíg Hájéef meg nem bízta, hogy vezessen be a rejtelmekbe, gyakorlatilag köszönőviszonyban voltunk. Szigorúan annyit beszéltünk, amennyit a munka megkívánt: hivatalból neki mutattam be a kéziratokat, tollal komótosan bekeretezte, aztán ferde vonallal áthúzta a fölösleges részeket, bele-belejavított a mondatokba, ha drámai vétségre bukkant. Ő állította továbbá össze a kiírandó nevek listáját, tehát neki kellett leadnom a riportok tartozékait: a megszólalók neve, foglalkozása, beosztása, munkahelye. No meg ő nézte meg a második, harmadik kiadás elkészült anyagait.

4

Nagyon szép, nagyon kiírt kézírása volt: gyakorlott tollforgatóra, rendezett, fegyelmezett elmére utalt. Rémlik, mintha a rádióból igazolt volna át a tévéhez. Lehetséges: valaha óvóhelynek is használtatott a Magyar Televízió. Az archívumbeli adásmenetek magasabb beosztásokban is őrzik a nevét, de a nyolcvanas években csak belturnusvezetőként találkoztam vele: Szép Zsigával váltották egymást, két-három műszak egy héten, foglalt hely a stáblistán. Fogalmam sincs, mivel töltötte a szabad idejét.

5

Benyitok a régi news roomba, és ott trónol átellenben a zöld íróasztal mögött, az asztal lapja szinte üres, csak a jobb sarkán egy irattartó kosár, abban egy dosszié, abban pedig a már olvasott, de érdektelen MTI-hírek, előtte pedig egyetlen papírlap, az aznapi forgatások listája. És megyek a vágófolyosón: áhítatos csönd, átvétel zajlik, odabenn áll a riporter és a vágó, ül a montázsszerkesztő és a rendező, ő pedig az ajtófélfának támaszkodik, egyik kezében toll és az egyetlen papírlap, a másikban cigaretta, fújja kifelé a füstöt, és néz befelé, fehér a haja, fehér a bajusza, szakálla, csak a szája körül halványsárga a nikotintól.

6

Volt annak hangulata, amikor a „bizottság” nekiindult, hogy átvegye, esetleg korrekcióra visszautalja a kész anyagokat. Egy időben a vágó – vagy a vágóasszisztens – személyesen szólt be értük, aztán amikor a technika fejlődése lehetővé tette, „ugatón” érkezett az éterből a szíves invitálás. Fölcihelődött a hármasfogat: elöl a főnök, mögötte a két szárnysegéd. Kora délután komótosan baktattak a vágószobáig, később természetesen szaporábbá váltak a léptek: a montázs, ha egy-egy részletet ismétlésben is meg kívánt tekinteni, saját kezűleg futtatta vissza, előre a filmet a vágóasztalon, aztán ugyanezen a folyosószakaszon vissza, fordulás jobbra, le a néhány lépcsőfokon, tovább egyenesen előre, a második ajtó a leíró, abból nyílt a news room.

7

Hájéefet egyszerűen Jóskának szólította, Elek Jánost pedig Dzsonibojnak. Árulkodó jelek, hogy az általam megismert állapotoknak lehettek előzményei. Az akkori tévéhíradó csapatösszeállításának ő a legnagyobb rejtélye. Egykori adásszerkesztő, aki a pálya végén csak turnust vezet? Ha Szép Zsiga montázs, Bilka Pali bácsi miért nem? Ha a tekintélye vitathatatlan, miért a visszavonultság? Betegség miatti kímélő életmód? Jóvátehetetlenül elrontott viszony? Titok a múltból?

8

Dobrás Jancsi volt a legjobb haverja, a grafikus, valószínűleg a kézműves időkben barátkozhattak össze, amikor a hőskor jópofa, mozgó illusztrációi készültek a meteorológiai jelentésekhez. Pali bácsi ebédidőben kicsomagolta otthonról hozott szendvicsét, az asztalánál ülve jóízűen elfogyasztotta, aztán átszólt a grafikára, és kettesben kiballagtak a piaci talponállóig – Koren Gyuri csak később csatlakozott hozzájuk –, hogy leöblítsék az ebédet és a nap fáradalmait egy fröccsel, mert szerintem azt kultiválták. Sosem láttam sietni. Valószínűleg tudott valamit a lázas igyekezet és a hatékonyság fordított összefüggéséről. Sosem csúszott ki az időből.

9

Tudósítás érkezett egyszer valami protokolláris tanácskozásról, szöveg nulla negyven, tíz-tizenkét snitt fölszólalókról, hallgatóságról. Fölfedeztem egy vágóképen a tévé akkori elnökét, de a tudósító meg sem említette, az operatőr is nyilván biztos, ami biztos alapon vette föl. Mentem Pali bácsihoz, ilyenkor mi a teendő.
– Gondoljuk át… Elnökünk nyilván észrevette, hogy felé fordítják a lámpákat: ha ódzkodna az örökkévalóságtól, leállítja a stábot. Este meg, nemsokára, leül a tévé elé, oldalba böki a feleségét, hogy na, nézd meg, szívem, miért jött értem reggel olyan korán a kocsi… Szóval azért még nem sértődött meg senki, mert glóriával a feje fölött mutogatják. De ha nem…

10

Az föltűnt, hogy este fél nyolckor kabátban, kezében az aktatáskájával ott állt a tévé előtt, megvárta, amíg a fúvósok hangjára Dobrovics Pista befordult a kamerával, aztán mondott egy hangos szervusztokat, nézésirány szerint azt is az ajtónak, és elment. Fél nyolc után egy perccel már ballagott a lifthez, persze érthető, minden hírt tudott, minden szöveget olvasott, minden anyagot látott, de mégis. Valószínűleg annak, aki évtizedek óta csinálta, ez a fél óra is számított.

11

Valahol a BAH-csomópont fölött lakott, felesége mintha lett volna, de gyerekről sose beszélt, tudomásom szerint nem járt autóval, aztán nyugdíjba ment, nem nagyon találkoztunk, a halálhíre is a szokásos tévés hírözön közepette ért. Másvilág a földön. Nem tudom, belül is eltöltötte-e az a távolságtartó nyugalom, ami kívülről lerítt róla. Pedig ennél bölcsebbre nem taníthatott. Nyugalom, fiú, csak nyugi, nyugi.

(2004. december 29-31.)