Tizenötödik rész, amelyben gyilkosság történik, de a holttest sosem kerül elő

1

– Született és meghalt, ennyi az egész – néz el a messzeségbe Sényi Imre. Állítólag ő a vér szerinti apa.
– Ennyi – bólint Berkics Jancsi, oldalági leszármazott, egészen pontosan déli oldal. Pécs.
– Semmivel se több – fűzi hozzá lakonikusan egy távoli rokon, Pallai Jancsi Debrecenből.
– Nos, hölgyeim és uraim? Más szemtanú? – Mivel dr. Watson hangja számonkérő, nem jelentkezik senki.
– …Akik leránthatnák a leplet a titokról, még odalenn tartózkodnak – magyarázná némi torokköszörülés után Dávid Márta. – Persze talán véletlen baleset… –, ám ekkor egy viharfelleg árnyékából Sherlock Holmes bukkan elő, megtömi a pipáját, kimért mozdulatokkal rágyújt. Ettől az eddiginél is borongósabbak a felhők.
– Gyilkosság. Szavamra.
Döbbent csönd. A másvilágiak kerülik egymás tekintetét.
– Nem csupán az ember halandó, barátaim, hanem minden, ahonnét jön s ahová tart – elmélkedik Holmes köpenye mögött dr. Watson, és sokat sejtetően bólint.

2

A detektív hellyel kínálja az egybegyűlteket.
– Mind együtt vagyunk? Lássuk, hogyan is történhetett – mondja, és állva marad. – Egy régi kódexben egy régi krónikás, Dunavölgyi Péter históriáját bogarásztam. Látszólag múlt, valójában azonban baljóslatú jövendölés. A titok nyitja. Megkérhetem, kedves Watsonom, hogy olvassa föl?
– …Hőskor Budapesten. Egykori palota… Negyedik emelet, néhány szobácska. Képes Híradó… Lapozzunk, lapozzunk… Nnna! Anno 1961! – Watsonnak mintha valami sejtése támadna. – A belsősök kevesen voltak ahhoz, hogy belőlük kiépülhetett volna a hálózat… Amatőrfilmesek… Tudósítói tanfolyamot hirdettek… Holmes! Mit jelenthet az, hogy belsős?
– Ön jó helyen keresgél, Watson – hunyorít Holmes, és tapintatosan elfordul, hogy ne hozza zavarba barátját, amikor az a dicsérettől fülig pirul.

3

– Az akkoriak még költöttek ilyesmikre – folytatja kis hatásszünet után a fölolvasást Watson. – És a fordulat! 1965-ben a legjobbakat másodállásban vagy szerződéssel a Tv-híradóhoz kötötték… Business is business. Miskolc, Pécs, Győr. Evvel a három várossal körül is bástyázható a zsebkendőnyi Magyarország… – A doktor mutatóujja egy térképvázlaton kalandozik, Sényi, Berkics meg a többiek összeszorítják a fogukat.
– Aztán 1970-ben hárman belsősök is lettek! Na, az ön belsőssége, Watsonom – fogja rövidre a fölolvasást Holmes. – Meg az első három tudósítói iroda. Aztán még kettő. Debrecen és Szeged. A nyolcvanas években újabb kettő. Zalaegerszeg, Szolnok. Kaptak fizetést, helyiséget, autót, kamerát, magnót…
Mintha képek tolulnának föl azokból az időkből.
– Azt hiszem – tekint körbe jelentőségteljesen Holmes –, ez indítéknak megfelelő!

4

Aztán elhallgat, senki nem szól, felhőkandallóban felhőparázs piroslik, kiváló lehetőség, hogy a detektív a jelenlévők emlékezetében kutasson. Tudja már, mikor köszöntött be a fénykor. Kiolvassa persze azt is az agysejtekből, hogy akkor senki se látta fényesnek. Miskolcon a Lódi-Végh páros, Debrecenben a Tóth-Zoltai, Szegeden a Jurányi-Fodor, Pécsett a Berkics-Dánfalvi, Zalaegerszegen a Halassy-Zóka, Győrött a Dékány-Katona, Szolnokon a Zentai-Zérczi. És állandó külsősnek a Szombathy-Karáth Kecskeméten, a Fábián-Plavecz Békéscsabán, a Balogh-Miegend Székesfehérváron, a Darab-Bera Ózdon.
– És a többiek, ahogyan fölvirágzott a városi televíziózás meg a home video – morogja félhangosan a mesterdetektív.
– Látja, Holmes, beszélnek itt angolul! – Dr. Watson elismerően biccent.

5

És további elvarratlan szálak a fejekben. Sok ki nem beszélt panasz. Az irodahelyiségek szűkek és kényelmetlenek. Az autó lestrapált. A telefonvonalak mindig foglaltak. Van gyártásvezető is, van műsorszervező is, de – és Holmes megcsóválja a fejét, Watson meg nem érti, miért – semmi sem fenékig tejfel. És hát a kamera! Budapesten már elektronika, amikor vidéken még film! Budapesten autó röpíti a musztert a székházba, vidékről még mindig vonat, esetleg távolsági busz. Mármint a fővárosi pályaudvarig, mert onnan azért autó. Vagy Koren Gyuri gyalog.

6 (Névtelen levelek)

„…de azért jó volt, detektív úr, meglehetősen jó! Olyan finom halászlét azóta se ettem, amilyet Csongrádon, egy híradós kiránduláson! Két napig jártuk a környéket főszerkesztőstül, családostul, elmentünk ide-oda, megnéztünk nevezetességeket, beszéltünk helyiekkel róluk, és két napig egymással magunkról, szakmáról, mindenről. Ettünk is, ittunk is, persze. Legközelebb aztán valahogy másképp szólt bele az ember a telefonba…”
„…ha meg bárhol kiderült az emberről, hogy tévés, nem kellett szégyenkeznie. A megyében mindenki tudta, aki számított, hogy ki a tévéhíradó tudósítója, és…”
„…csak azt derítse ki, uram, melyik temetőbe vigyünk virágot…”

7

– Legalább egy pisztolyt! Egy kést, arzént poharak mélyén – sóhajt föl Holmes. – Egy nyomot! Vagy ez a tökéletes gyilkosság, a megfejthetetlen talány? A vég kezdete?

8 (Egy beismerő vallomás)

„Az az igazság, kevesekről tudom, kit hová vetett a sors. Van halottunk, vannak nyugdíjasaink. Tudok helyi háborúkról, győztesekről és vesztesekről (inkább az utóbbiakról), tudom, hogy sokan mesterséget is, várost is cseréltek, egy-egy név időnként fölbukkan más tévében, rádióban, nyomtatott sajtóban, valamely testületben, olykor-olykor a leszármazottak veszik át a stafétabotot. Kérdeztem nemrégen egy hajdani kollégát, mi van a néhai párjával, akivel az én emlékezetemben egybeforrt a nevük: vezeték- és keresztnév. Nem tudta. És azt mondta, az a múlt, zárjuk le, vége, odavan, pont. És nézzünk előre.”

9

– Cui prodest? – kérdezi Sherlock Holmes, és mélyet szív a pipájából. Sényi Imre meg sóhajt egy mélyet.

10

Más idők járnak.

11

Sherlock a kudarcot nem tudta elviselni: haló poraiban végleg fölhagyott a szakmával, csak pipázik és hegedül. Watson doktor magánnyomozói irodát nyitott a másvilágon, de mivel ott nincsenek bűnök, vergődik, s mi tudjuk, hiába.

12 (Üzenet a palackban)

Élt és működött valaha egy tudósítói hálózat. Erős szívdobogás, magas vérnyomás, szapora légzés. Mi okozta a vesztét? Hol a holttest? Rejlik-e csontváz valamely szekrényben? Ti tudjátok, barátaim? Van köztünk még aktív és már nyugdíjas, egészséges és beteg, határon inneni és túli, sajtófőnök, alelnök és igazgató, alkalmazott és kényszervállalkozó, megkeseredett és feledékeny. Hallgassunk? Vagy beszéljünk róla?

(2004. december 15-26.)