Ötvenharmadik fejezet.
Epilógus

    Önöket, Kedves Olvasók, miként azt – megtisztelő módon – többen is tudomásomra hozták, foglalkoztatja, hogyan alakul hőseink sorsa a későbbiekben.
    Elmondom hát, amit sikerült kiderítenem róluk. (Fehér Emil volt az informátorom, odaföntről.)
    Kés Márk regénye, az Álmatlan kis példányszámban megjelent, olvasta persze Szedit is, mit több, Halász Hédi is meglátta a kirakatban, meg is vette, de hősünk előtt mindketten tovább rejtőzködtek.
    És hogy maga Kés Márk? Írt még ezt-azt, aztán 2043 októberében átsétált Budáról a Múzeumkertbe, kigombolta a felöltőjét, hogy megnézze nagyapja zsebóráján – akkoriban már arra cserélte apja karóráját –, későre jár-e. Akkor hűlt meg. Ágynak dőlt, a tüdőgyulladás hat nap alatt vitte el.
    A felesége, Csizmadia Jutka fél évvel élte túl. Ennyi idő éppen elegendő volt arra, hogy összerendezze a hagyatékot, és az egészet egy ismerős kutató gondjaira bízza.
    Kés Zita fogorvos lett és szájsebész, ahogyan kamaszkorában elhatározta. Fiatalon férjhez ment egy kortárs zeneszerzőhöz, két lányt és két fiút szült neki, a magánrendelő mellett még gyereknevelésre is futotta az idejéből.
    Kés Marci nem futballista lett, hanem építészmérnök. De tervezett házakat Barcelonában is! És kisebb összezördüléseket leszámítva, szépen élt feleségével, Grétával.
    Erkel Sándor, miután a lányai kiröpültek a családi fészekből, hosszú ideig magányos maradt. Aztán nyugdíjba ment, és egy villamosmegállóban véletlenül találkozott egy valamikori kollégája özvegyével. A hölggyel össze is költözött. Néha kiutaztak nagyobbik lányáékhoz Németországba, ahol egyszer-egyszer az egész család összejött, olyankor első unokája férjével meccset nézett a tévében. De dédunokái születését már nem érte meg.
    Erkel Bea élte a nagyasszonyok életét a Lechnicz-birodalom teljhatalmú urának feleségeként. Sokat jótékonykodott. És arra nevelte a legifjabb Lechnicz Árpádot, hogy egyszer majd ő veszi át apja helyét.
    Mert a cégalapító ekkor már régen nem volt az élők sorában. Lechnicz Árpádot, a matematikusból lett nagyvállalkozót egyetlen pillanat alatt vitte el a szívinfarktus hetvennégy éves korában.
    Lechnicz Árpádné Tóth Teri sokáig ette az özvegyek keserű kenyerét. De a Befejezetlen Mondat stabil és sikeres üzleti vállalkozásnak bizonyult, köszönhetően a biztos háttérnek, amelyet egyrészt a lecHcom Zrt. nyújtott, másrészt viszont az olasz Frapa, Francesco Partado sportszergyára. Rebesgették, hogy özvegy Lechniczné és Partado úr között érzelmi szálak szövődtek, de a pletykákra még az itáliai paparazzók se találtak bizonyítékot.
    Ifkovics Tivadar még tizenöt évig ült a lap főszerkesztői székében, és evvel a teljesítményével a magyar sajtó legújabb kori történetében is rangot vívott ki magának. Csaknem hetvenéves korában vonult nyugalomba, és lett egy újságíró-szervezet tiszteletbeli elnöke. Mondanunk se kell, hogy az új főszerkesztőnek dr. Tardó Zsuzsannát ajánlotta. Zsuzsanna egyébként addigra három férjet fogyasztott el.
    Merthogy már az első, John Ivcovich sem találta meg mellette a boldogságot. A férfi másfél év házasság után vissza is tért az Egyesült Államokba, többet apja sem hallott felőle. Talán kiütköztek a gének: bánatában John is inni kezdett. Sorozatos botrányok után elküldték a New Hampshire-i tűzoltóságtól, vélhetően teljesen elzüllött, mígnem egyszer holtan találták egy elhagyatott, külvárosi házban. Az ügyében folytatott nyomozást gyorsan lezárták.
    Ifkovics János kutyafarmja öt év vergődés után ment csődbe. János már-már újra a pohár után nyúlt, csapódtak is hozzá cimborák, amikor elhatározta, meg kell állnia a lejtőn. Fölkeresett egy önsegélyző csoportot, és az ottani aktivisták további gyógyulni vágyó alkoholistákat küldtek hozzá. Megtermelték maguknak a kertben, amire szükségük volt. Csikérián először fölháborodással fogadták a „szanatóriumot”, de aztán tudomásul vették a létezését. A község a 2020-as évekre országszerte emlegetett hely lett mint az Ifkovics János Alapítvány utókezelési telephelye.
    Sógornője, Monostori Gizella némi fölmelegedés után ismét elhidegült az éjjel-nappal dolgozó férjétől, és Istenben keresett vigasztalást. Utolsó éveiben gyakran az éjszakákat is a szeretetotthonban töltötte.
    Savanyú Henrik nem viselte a túlzott népszerűséget, és egy gyötrelmes estén ismét a heroinhoz nyújt. Müncheni rokonai utaztak érte Budapestre, és költöztették a svájci szanatóriumba. Savanyú ott végezte. Egyetlen leánya évekkel később kinyomozta, hol nyugszik az apja, és egy turistaútján virágot vitt a sírjára.
    Alda Tamás? A kiadó, amely megjelentette Kés regényét, állást ajánlott neki, amit Alda elfogadott. Mellette évekig tanított még az egyetemen, de idővel nyugdíjba vonult, és otthon írta az emlékiratait. Alda Veron is előállt még néhány monográfiával a 20. század utolsó harmadának történelméről. Kisveron viszont nem érte meg harmincas éveit. Kutyája, Elemózsia belehalt a bánatba, amikor elvesztette gazdáját.
    Hogy mi van a halál után – mert valaminek, ez nem kétséges, ott is kell lennie –, azt csak Fehér Emil és a magasságos Úristen tudhatja.
    De nekünk, lentieknek, nem árulta el egyikük sem.
 
(Budapest és Zamárdi-felső, 2007 szeptembere és 2008 szeptembere között)