III./17. Csak erős idegzetűeknek: a közös bűnről

Kedves Másvilági Tévéhíradó!

Tisztelettel érdeklődöm, megérkezett-e már önökhöz Szaddám Husszein volt iraki elnök.
 
Állandó nézőjük

Tisztelt Állandó Néző!

Értesítem, hogy az emberiség elleni bűnökért halálra ítélt Szaddám Husszein volt iraki elnök földi (magyar) időszámítás szerint 2006. december 30-án, szombaton hajnali négy órakor megérkezett a másvilágra.
 
Gara György
külpolitikai turnusvezető

Tisztelt Turnusvezető Úr!

Elnézését kérve a háborgatásért, engedelmével megkérdezem, Szaddám Husszein pokolra jutott-e.

Tisztelt Néző!

Kérdésére válaszolva csupán annyit van fölhatalmazásom közölni, hogy a kérdezett személy a másvilágra érkezett meg. A másvilággal kapcsolatos egyéb kérdéseivel, kérem, forduljon az illetékes tájékoztatási szervekhez az isten@masvilaginfo.ow, esetleg a satan@masvilaginfo.ow e-mail címen.

Tisztelt Turnusvezető Úr! Kedves György!

Hosszú töprengés után veszem a bátorságot, hogy személyes véleményét kérdezzem: mi az ön álláspontja arról, hogy – mobiltelefonon – videófölvétel készült a kivégzésről? És hogy a két perc harmincnyolc másodperc hosszúságú jelenetet interneten bárki megtekinthette, mi több, több televízió-társaság műsorára is tűzte?

Kedves Néző!

Kérdését értem, ám kérem szíves megértését. Mint hosszú ideje televíziós műsorokkal foglalkozó szerkesztő, a mundér becsülete védelmében egyelőre nyilvánosan nem foglalok állást: csupán magamban szégyenkezem.

Kedves György!

Ön jóérzésű ember. Önnek, külpolitikai turnusvezetőként nyilván pontos tudomása van arról, hogy már órákkal Szaddám Husszein kivégzésének közzététele után egy kilencéves pakisztáni kisfiú tízesztendős nővérével otthon „husszeinest” játszott. Utánozták az akasztás előkészületeit: a mennyezeti ventillátorra kötötték a kötelet, aztán… aztán fuldokló öccse láttán már hiába szaladt segítségért a lány, anyjuk és nagynénjük már későn érkezett. Két nappal később egy tizenkét éves algériai fiú próbálta barátaival imitálni a diktátor kivégzését. Aztán jött hasonló hír az Egyesült Államokból és Indiából is. Aztán napok múlva egy szaúd-arábiai fiú vasajtóra erősítette a nyakára kötött kötelet, két húga végig is nézte, de segíteni nem tudtak rajta, és amikor bátyja hazatért a mecsetből, öccsét már nem találta életben. Algériában társai akasztottak föl egy kisfiút. Most, amikor levelemet írom, egy törökországi gyerekről jött a hír, aki családi házuk egyik használaton kívüli szobájában halt bele a… a játékba. Az apa azt mondta, hogy miután a srác látta a tévében jelenetet, állandóan a diktátor kivégzésének részleteiről faggatta, meg arról, hogy szenved-e egy ember a kötélen lógva. Ön mit gondol minderről?

Kedves Néző!

Én csak egy televíziós külturnusvezető vagyok, az is már a másvilágon. Mit mondjak? Hogy hagyjon engem békén? Nagyon kérem.

Tisztelt Turnusvezető Úr!

Elnézést a múltkori tapintatlanságomért. De mert én se tudok megbirkózni saját lelkifurdalásommal, kialakult jó kapcsolatunkra tekintettel azt talán még megkérdezhetem öntől, külön elbánásban részesítik-e a kisfiúkat – levelem írásakor szám szerint nyolcat –, akik, bizonyos szempontból, ugyancsak Szaddám Husszein áldozatainak tekinthetőek.

Tisztelt Néző!

Megnyugtatására elmondhatom, hogy igen, mind a nyolc kisfiú az ön által is elvárt külön elbánásban részesül a másvilágon. Az eseteket egyébként hatóságaink – amelyeknek a földi elszámolások nem tartoznak hatáskörükbe – egyenként és részletekbe menően Szaddám Husszein úr tudomására hozták.

Tisztelt Néző!

Megint jelentkezem, és némi hallgatás után most én kérek elnézést öntől, mert egy korábbi levelemben, azt hiszem, hirtelen fölindultságomban elragadtattam magam. Kérdése azonban nem hagyott nyugodni. Tudja, valaha, férfikorom delén, még a földön, a világ számos televíziója, közöttük a magyar, sugározta a Tell Vilmos című sorozatot. És annak hatására gyerekek sokasága kísérletezett avval, le tudják-e nyíllal, nyílpuskával lőni valamely társuk fejéről az almát. Nem egy gyerekszem esett áldozatul a próbálkozásoknak; hatalmas is volt a fölháborodás. Most hosszasan töprenghetnék a felelősségről, a felnőttekéről és a tévétársaságokéról és a törvényhozókéról; egyáltalán a lelkiismeretről, a szemet szemért elvről, az ember jogáról, hogy más ember életét elvegye, még ha… De jómagam hírszerkesztő vagyok, nem publicista. Egyébként elmondhatom, hogy az ügyben az isteni tájékoztatási hivatal sajtótájékoztatót hirdetett, de később személyes okokra hivatkozva lefújták.

Tisztelt Turnusvezető Úr!

Megtisztelő bizalmáért cserébe engedje meg, hogy elmondjak önnek egy személyes történetet. Ennek megértéséhez előre kell bocsátanom, hogy hétéves fiamnak esténként római regéket mesélek. Néhány napja a szabin nők elrablásánál tartottunk, meg hogy véget ért a rómaiak és a szabinok közötti háborúskodás, és a béke jegyében két király uralkodott Rómában: a római Romulus és a szabin Titus Tatius. Csakhogy egy alkalommal Titus Tatius megsértette Lavinium követeit, mert eltűrte, hogy rokonai elkergessék őket. Amikor a sértettek panaszt tettek ezért nála, nem orvosolta a sérelmet, hanem gőgösen azt válaszolta, hogy „A rokonaim kedvesebbek nekem, mint a laviniumi követek!” Aztán telt-múlt az idő, és Titus Tatius a latinok közös ünnepére az ősi latin városba, Laviniumba ment, hogy ott áldozatot mutasson be. Ám a helybéliek nem feledkeztek meg a követeiket ért sérelemről: reárohantak és felkoncolták! Itt tartottam a történet elbeszélésében, tisztelt turnusvezető úr, amikor fiam megkérdezte tőlem, mit jelent az, hogy… felkoncolni. A gyermeki képzelet erősebb, mint az írói. Nem volt mit tenni, hogy húzzam az időt, elővettem az értelmező szótárt, és kikerestem belőle a megfelelő passzust: „brutálisan legyilkol valakit, koncokra szabdal”, olvastam, aztán lapoztunk tovább, hogy a ”konc” az „kutyának vetett húsos csont, tápláléknak való bőrös, csontos hús, állatnak a tomportól a térdig terjedő testtájéka”, és próbáltuk, fiam meg én, megérteni, mi is történhetett Laviniumban Titus Tatiusszal. Aztán elcsitultunk, és kifelé mentemben, éppen oltottam el a villanyt, utánam szólt Marci, aki mit sem hallott Szaddám Husszeinről, kivégzésről, szaddámosdiról: „Papa! Ha Titus Tatius csupán megsértette a laviniumi követeket, miért kellett őt bőrös, csontos húsdarabokra szabdalni?”

Kedves Gyuri! A régi rokonszenvvel üdvözöl téged innen a földről az a srác, aki éppen akkor kezdte a pályát, amikor te nyugdíjba mentél

Budapest, 2007. január 15.
 
Varga Sanyi