III./21. Megszakításról, politikáról, reklámról, nincsről

   Kedves Titkos Tanácsosaim!
   Levelemmel azért kereslek föl benneteket, hogy segítsetek választ találni nyugtalanító kérdéseimre.
   Arról van szó, hogy létezik idelenn egy közkedvelt tévécsatorna (a nevét nem írhatom le, mert esetleg reklámnak minősülne, bár nem szorul rá), amely mostanában plakátokon is népszerűsíti magát. A szlogen mindehhez a következő: „Nincs megszakítás. Nincs politika. Nincs reklám.” 
   Amit állít, igaz. Valóban se ez, se az, se amaz.
   De nem a tévécsatornáról kérdezlek titeket: az eddigieket tekintsétek csupán bevezetésnek.
   Kérlek benneteket, álljatok meg egy pillanatra, és merengjetek el azon, ami e három mondatban ki van mondva - meg ami nincs. Lassan ugyanis mintha megtanulhatnánk újra a cinkosok nyelvén beszélni, csak hogy ne vádolhassanak bennünket némasággal. Szóval annyit mondjatok el csupán, hogy e tézisek – és mögötteseik – jegyében milyennek láttok odaföntről bennünket idelent. És hogy mindezek fényében (vagy árnyában) milyen jövendőt jósoltok nekünk.

   Kedves Sanyika!
   Úgy látszik, amíg idefönn élesedik, odalenn tompul a memória! Emlékeztetnünk kell téged azokra az időkre, amikor még csak egyetlen tévétársaság működött hazánkban (mert hiába lakunk mi emitt, hazánknak mégis azt az amotti hont tekintjük), meg hogy nincs új a nap alatt. Vagyis megszakítás, nos, az akkor sem volt, leszámítva történelmi léptékűnek ítélt haláleseteket, példának okáért Leonyid Iljics Brezsnyevét (egykori szovjet pártfőtitkár, 1906-1982 – a szerk. megj.). A másik két tételmondatról (politika, reklám) már nem mondhatnánk ugyanezt…

   Bocs, hogy beleírok a levélbe, de meg kell említenem, hogy a „megszakítás” kifejezést valaha másra értettük. Pl. „áram-”. Esetleg „művi”. Ti, odalenn, pontosan értitek, mit jelent ez a szó 2007-ben egy televízióval kapcsolatban?

   Hülye! Persze, hogy értik! Csak te nem érted, mert leragadtál a múltban, te! Mert amióta nem láthatod magadat a képernyőn, sose nézel tévét, tökfej!

   … Na, szóval hogy folytassam, hát politika az volt akkor is, ne tagadjuk. Másképpen, de volt. Emlékezzünk az ötévenkénti pártkongresszusokra, vagy negyedévente a hosszú közleményekre a KB-ülésekről. És hát reklám is volt, hajjaj, de még mennyire, igaz, nem ilyen mennyiségben, és egyáltalán nem így. De! Az azért jellemző, hogy egy másik tévétársaság (a nevét, üzleti érdekeitekre tekintettel, mi sem írjuk le) sorozatműsort vágott össze a valamikori tévéreklámokból?! És az emberek odaülnek a készülék elé, hogy végignézzék!

   Ja, mert azok ma már kortörténeti dokumentumoknak számítanak! A „Cipőt a cipőboltból!” és társai pontosan jellemezték a legvidámabb barakkot, mi több, az egész fridzsiderszocializmust, mert…

   Erről jut eszembe: azért az vicces, hogy a kádári (Kádár János, egykori magyar első titkár, 1912-1989 – a szerk. megj.) konszolidáció a hűtőszekrények jegyében telt: a Lehel 100-asokkal kezdődött, és a Gorenjékkel végződött! Ehhez mit szóltok, gyerekek?

   Azt, hogy ne térjünk el a tárgytól. Gyerekek.

   Hékások! Ti máris politizáltok?

   Szóval ott tartottunk, hogy politika az egytévérendszer idején is létezett. Igaz, a tévéhíradó elején többnyire a külpolitikának nevezett események tolongtak, aztán jöhettek csak a hazaiak, azok legelején is néhány „fogadta” típusú közlemény, majd ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, egészségügy, kultúra. Meg ami még belefért.

   Hja, kultúra…

   Nem is volt az igazi politika! Mert, kérem alássan, politikának végtére is azt tekinthetjük, hogy uralkodó osztályok és azok pártjai hogyan szerzik és tartják meg, illetve úgy egyáltalán mire használják a hatalmat…

   Elnézést, ez a megközelítés némileg marxista (Karl Marx, egykori német filozófus, 1818-1883 – a szerk. megj.). Véleményem szerint minden államban fölismerhetünk egy bizonyos fajta közösséget, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult, mert hiszen az emberek mindent a jó cél érdekében tesznek, tehát világos, hogy noha mindezek valami jó elérésére törekszenek, a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik!

   Arisztotelész úr! (Egykori görög filozófus, i. – Kr. – e. 384-322 – a szerk. megj.) Legyen szíves tartózkodni az ilyen bonyolult mondatoktól. Mi most éppenséggel három roppant egyszerű mondattal bajmolódunk. Még egyszer: „Nincs megszakítás. Nincs politika. Nincs reklám.” Ha evvel kapcsolatban van bármi érvényes mondandója, akár metafizikai természetű, akár poétikai, logikai, retorikai vagy éppenséggel etikai, azt természetesen szívesen vesszük.

   Na, ha már mi is ebben a stílusban értekezünk, akkor már érthető, miért igyekszik távol tartani magát az úgynevezett politikától ama meg nem nevezett tévétársaság.

   Félre ne értsétek, barátaim, hogy másfelé akarnám terelni a témát, mielőtt zavaros vizekre eveznénk, mert egyrészt nekem tetszik, ahogy még mindig bele tudjuk lovalni magunkat ebbe az izébe, de másrészt kérdezem én: szerintetek a mai reklámokból is össze lehet majd állítani húsz-harminc év múlva olyan műsort, amelyet az akkori nézők ugyancsak kortörténeti dokumentumnak tekintve megbámulnak? Esetleg megszakítás nélkül?

   Hé! Nekem egyrészt tetszik a „zavaros vizeken evezés közbeni izébe lovalás”, másrészt viszont gondolja még itt valaki, hogy akkor is lesznek majd tévénézők? Lehet, hogy tévé se lesz! Kinek van még orsós magnója? Vagy lemezjátszója bakelitlemezhez? He?

   Kollégák, kollégák, ne szaladjunk ennyire előre az időben. Ezt se gondoltuk volna, mármint ami ma van. Hogy csak úgy ki lehet írni egy plakátra, hogy nincs politika, aztán nem történik semmi.

   Vagy azt, hogy „Le a Szovjetunióval!” (egykori eurázsiai államalakulat, 1922-1991 – a szerk. megj.) Emlékeztek? Valaha azt mondták, azért nem lehet csak úgy üptre bemenni az adóra, nehogy szabotázs legyen, és valaki elkiáltsa magát, hogy… Hol van már, kérdem tisztelettel, a Szovjetunió? Amíg a tévé még mindig a tőzsdepalotában?

   Szóval azért az elgondolkodtató, hogy vannak, akik úgy vélekednek, a tévézés élvezetében napjainkban három dolog zavarja a nézőt. Bár kettő közülük teljesen indokolt.

   Melyik kettőre gondolsz? Hehe! Csak vicc volt.

   És kikre gondolsz: kiknek kellene elgondolkodniuk?

   Mert például könnyen beszél egy olyan tévétársaság, amelyiknek Magyarország mindössze piac Kelet-Közép-Európában. …

   Hát, Sanyika, hirtelenjében ennyit tudtunk mondani.

   Azért ezt is kösz. Egyébként olyanok vagytok, mint a delphoi jósda (Apollónnak szentelt egykori templom és jóshely a Parnasszusz lábánál, ?-390 – a szerk. megj.): úgy kell kihámozni a szavaitok értelmét. Szerintetek szán még ilyesmire bárki időt? De mindegy is. Engem az egészben csak egyetlen dolog bánt. Hogy ott virít az utcán az a plakát (szól, amiről szól), és ott éktelenkedik a közepén, kiszúrja az ember szemét: a ’megszakítás’ szót… nos, rövid i-vel írták. Valakik kitalálták, valakik begépelték, valakik átvették. Na, ez itt a baj, kedves titkosaim, sőt tanácsosaim.