III./22. Az M15-tel kapcs. legfrissebb kutatásokról

   Kedves Odalentiek!
  
   Közelít az ünnep, reméljük hát, még időben tájékoztatunk benneteket a nemrégen napvilágra kerülő információkról a márciusi ifjak összetételét illetően. Tesszük ezt részint annak köszönhetően, hogy idefönn állandóan süt a nap, részint, mert a nemzetbiztonsági irattárak – s polcaikon a hajdan közkézen forgott „spenót” megmaradt példányai – nemrégiben föloldozást kaptak a titokvédelmi kötelezettségek alól.
   Nos, az M15 jelzetű, megsárgult papírokat lapozgatván, kiderült, hogy – az eddig ismert szereplőkön kívül – más személyek is részt vettek az eseményekben. A márciusi ifjúság ugyanis kisebb baráti csoportok összetalálkozásából szerveződött, mint azt az alábbi ügynöki jelentések bizonyítják.

   A Tizek Társasága

   „Jelentem, Pesten megalakult az ún. Tizek Társasága. Tagjai: Bérczy Károly (1821), Degré Alajos (1820), Jókai Mór (1825), Kerényi Frigyes (1822), Lisznyai Kálmán (1823), Obernyik Károly (1815), Pákh Albert (1823), Pálffy Albert (1820), Petőfi Sándor (1823) és Tompa Mihály (1817). Hozzájuk sorolhatjuk még Petőfi néhány közeli barátját, úgymint Várady Antalt (1818), Kolmár Józsefet (1820), Lauka Gusztávot (1820), Dobsa Lajost (1824) és Arany Jánost (1817).
   Gyülekező helyük a Pillwax, de sűrűn megfordulnak a Pesti Hirlap szerkesztőségében is, ahol Irinyi József (1822) a külpolitikai, Pákh Albert az újdonságrovat vezetője, Emődy Dániel (1819) pedig a megyegyűlési tudósításokat írja. Jelentem, közbenjárásunkra hamarosan önkezével véget fog vetni életének Czakó Zsigmond (1820). 1847-ben egyébként Pákhtól Pálffy veszi majd át az újdonságrovatot, és ekkor lesz a Pesti Hirlap dolgozótársa Irányi Dániel (1822), hogy hathatósabban figyelhessük meg.”

   Az erdélyiek

   „Jelentem, fiatal költőkből, literátorokból csoport szerveződik Erdélyben Szentiváni Mihály és Kriza János körül. A Kőváry testvérek (Józsa, 1817; László, 1819), Medgyes Lajos (1817), Mentovich Ferenc (1819), Jakab Elek (1820), Urházy György (1823) a tagjai. Jelentem, azon vagyunk, hogy – a könnyebb ellenőrzés érdekében – hamarosan találják meg a kapcsolatot Petőfivel: a célszemély erdélyi utazásakor többükkel meg is fog ismerkedni, s verseket fog adni Urházy Unió című zsebkönyvébe.
   Azon vagyunk, hogy időközben egy második, még fiatalabb erdélyi írói kör is fölnövekedjék: gondolunk Gyulai Pálra (1826), Szilágyi Sándorra (1827), Szász Károlyra (1829) és Sükei Károlyra (1827).”

   A tanulóköriek

   „Jelentem, ügyködünk azon, hogy amikor Sükei Pestre kerül, kössön barátságot Vasvári Pállal (1826), aki az egyetemi politikai tanulókör lelkének számít. Csoportja nevezetesebb tagjai: Oroszhegyi Józsa (1822), Királyi Pál (1818), Mészáros Károly (1821), Nyári Albert (1828), Elefánty Ferenc (?), Gajzágó Salamon (1830). Közéjük tartozik még Korányi Frigyes (1828), aki később orvosprofesszor lesz, valamint Szikra Ferenc (?), akinek egyetlen irodalmi működése abban fog megnyilvánulni, hogy ő javasolja majd Petőfinek a Nemzeti dal első szavát. Királyi és Oroszhegyi szerkeszti pillanatnyilag a Jelenkort és a Társalkodót, ők közlik Vasvári, a Birányi testvérpár (István, 1815 körül; Ákos, 1816) és Mészáros írásait. Ezt a kört egyébként egyelőre nem fűzi kapcsolat Petőfiékhez.”

   A verbuválódás

   „Jelentem, legtöbbjük a társadalom alacsonyabb rétegeiből származik.
   Bulyovszky, Irinyi, Kolmár, Oroszhegyi, Vas Gereben gazdatiszt gyermeke. Pákh, Sükei, Vasvári apja lelkész. Laukáé mérnök. Emődyé tanár. Bérczyé orvos. A Birányi testvéreké, Kornisé, Remellayé kishivatalnok. Kerényié vaskereskedő, Vajda erdészlakban nevelkedett, Irányi, Nyiri és Magos polgári származását már eredeti idegen nevük (Halbschuh, Kandel, Grosz) elárulja. A birtokos nemességhez alig néhányan tartoznak (Berecz, Dobsa, Várady), kastélyban csak Ábrányi született, és Nyári az egyetlen báró köztük. Paraszti származék csupán Arany és Tompa.
   Sokan már tanulmányaikat is csak nehezen végezhették el, esetleg csak papi szemináriumokban (Birányi Ákos, Oroszhegyi, Pálffy), többüknek nevelősködniük kellett (Emődy, Kolmár, Kornis, Szegfi, Vasvári), néhányan ideig-óráig a kalandos színészet csábításának engedtek (Petőfi, Arany, Vajda, Várady, Dobsa).
   Jelentem, pályafutásuk többnyire valamelyik önképzőkörből indult el; ezekben alakultak ki legelőbb azok a baráti kapcsolatok, amelyek jelenleg is keresztül-kasul átszövik táborukat. A társaságok leveleztek egymással, kéziratos lapokat, nyomtatott zsebkönyveket adtak ki, és idejekorán készülődtek közéleti szerepükre, a szónoklást, az egyesületi ügyrendet gyakorolták, s amikor az ifjak közül számosan a Nemzeti Kör tagjai lettek (Irinyi, Pákh, Pálffy, Bogdán, Várady, Petőfi stb.), könnyűszerrel alkalmazkodtak szervezeti formáihoz.
   A legtöbben végül is a jurátusok, majd a tengő-lengő ügyvédek számát növelik jelenleg is (jólmenő irodája csak Váradynak van), vagyis azt az értelmiségi réteget képviselik, amely az ország kenyéradó lehetőségeihez képest aránytalanul népes, és létbizonytalanságánál fogva hajlik minden változtatásra.”

   A szálak összeérése

   „Jelentem, az eddig felsorolt írók csupán az Életképek hasábjain találkoznak. Az Életképeknél 1847 nyarától Jókai mellett Sükeinek lesz fontos szerepe: ő irányítja majd a kritikai rovatot. Ugyanezek a fiatalok töltik meg továbbá munkáikkal jórészt a Hazánkat is.
   Jelentem, 1847 novemberében, amikor megnyílik az utolsó rendi országgyűlés; az ifjak egy része Pozsonyba sereglik majd, és megalakítja a jurátusok önművelő körét, amelyben Székely József (1825), Berecz Károly (1821), Szarvady Frigyes (1822) és Lévay József (1825) hallatja a legtöbbet magáról. Golub Vilmos (1821), Funták Sándor (?) – Vasvári körének tagjai – és mások a pesti lapoknak fognak küldeni tudósításokat.
   1847. december 6-án a pesti ifjúság közül többen egy társulatot fognak fölállítani. E kör, amelynek tagjai jórészt Vasvári egyetemi barátai lesznek, eleinte hetenként kétszer tartanak megbeszélést a Jelenkor szerkesztőségében, "nyílt ajtók mellett", úgymond "korszerű politikai kérdések körül". Az érdeklődők száma azonban egyre nőni fog: ekkor átteszik összejöveteleik helyét ők is a Pillwaxba. Alkalmasint ekkor és itt együttműködés jöhet létre Vasváriék, Oroszhegyiék és Petőfiék között (akikhez addigra Vajda János – 1827 – is csatlakozni fog).
   Mesterkedéseink nyomán elhatározzák majd, hogy az országgyűlési ifjakkal is kapcsolatot teremtenek: 1848. március 5-én levelet fognak írni Pozsonyba. (Bár a pozsonyiak, közbelépésünkre, a "Pesti Ifjúság" aláírású levelet nem kapják meg.)
   Előre jelentem, március 15. után a szabad sajtó új kezeket fog kívánni! Mind többen írnak majd forradalmi hangvételű cikkeket, mint például Csernátoni Lajos (1823), Bulyovszky Gyula (1827), Nyiri Józsa (?), Herczeg Viktor (?), Ábrányi Emil (1820), Remellay Gusztáv (1819), Szegfi Mór (1825), Pap Gábor (1827), Magos Ernő (?), Bogdán Lajos (?), Ocsvai Ferenc (1819), Dózsa Dániel (1821), vagy röpiratokat, mint Kléh István (1825), Kornis Károly (1822), Hatvani Imre (?), Töltényi Miklós (?), Greguss Ágost (1825).
   Így válik majd teljessé, jelentem, a márciusi fiatalság írói tábora.”

   Értékelés

   „Ennek a fiatalságnak a köréből kerülnek ki hazánkban az első szellemi proletárok, akik tollukból próbálnak megélni, s még csak az Akadémia hitbizományaiba sem ülhetnek be, mint tették a főfoglalkozású irodalmi pályán elődeik, Vörösmartyék. Anyagi támasz híján nemegyszer meggyőződésükkel, hajlamaikkal ellentétes politikai jellemű lapokhoz kényszerülnek. A márciusi ifjak közül többen a Gyüldében kezdik pályafutásukat, Mészáros meg éppen vezető szerepet visz benne, sőt még Oroszhegyi is a Gyülde mellett nyilatkozott 1846-ban. Vasvári is sűrűn keresie föl írásaival a Honderűt. Végigjárják a nincstelen értelmiségi kiszolgáltatott helyzetének egész kálváriáját. A márciusi ifjak politikai fejlődését illetően óvakodnunk kell minden romantikus és merev elképzeléstől.”

   Az akták lezárása

   „Jelentem, a márciusi ifjak tevékenysége hetven évvel a sajnálatos események után végképp lezártnak tekinthető.
   Mivel 1847-ben meghalt Czakó, 1849-ben Herczeg, Petőfi és Vasvári, 1850-ben Ábrányi, 1852-ben Kerényi, 1854-ben Sükei, 1855-ben Birányi Ákos, Magos és Obernyik, 1856-ban Birányi István és Hatvani, 1863-ban Lisznyai, 1866-ban Remallay, 1867-ben Bérczy és Pákh, 1859-ben Irinyi, 1863-ban Kornis, 1868-ban Tompa, 1870-ben Oroszhegyi, 1873-ban Urházy, 1875-ben Kőváry Józsa, 1879-ben Mentovich, 1882-ben Arany, Greguss és Szarvady, 1883-ban Bulyovszky, 1885-ben Várady, 1886-ban Nyári, 1887-ben Ocsvai, 1889-ben Dózsa, 1890-ben Mészáros, 1891-ben Berecz és Emődy, 1892-ben Irányi és Királyi, 1894-ben Medgyes, 1895-ben Pap és Székely, 1896-ban Degré és Szegfi, 1897-ben Jakab, Pálffy és Vajda, 1898-ban Gajzágó, 1899-ben Szilágyi, 1901-ben Csernátoni, 1902-ben Dobsa és Lauka, 1904-ben Jókai, 1905-ben Szász, 1907-ben Kőváry László, 1909-ben Gyulai, 1913-ban Kléh és Korányi, 1917-ben Kolmár, 1918-ban Lévay, valamint időközben Bogdán, Elefánty, Funták, Golub, Nyiri, Szikra meg Töltényi is, így az M15 jelzetű aktát ad acta teszem.”

   Küldi nektek a fönti dokumentumokat szíves tanulmányozás végett barátsággal