III./24. Új sorozatot indítunk kórházi élményeinkről!

(Egyszer volt, hol nem volt.)
 
Fölhívás

Kedves Nézőink!

Kórházi élményeink címmel tévétársaságaink új műsor indítását tervezik.
Ez azonban csak az önök hathatós közreműködésével jöhet létre.
Kérjük mindazokat, akikkel – véleményük szerint – sokakat érdeklő esemény történt,
elektronikus levélben osszák meg velünk történeteiket!
Mi pedig, köz- és másvilágszolgálati feladatainknak eleget téve,
önök elé tárjuk azokat.
Szerkesszük együtt a Földi és a Másvilági Televízió közös műsorát!

Földi Televízió
Másvilági Televízió

(Két héttel később.)

Földijeink!

Hozzá vagyunk ugyan szokva, de ez a mostani levélhalom bennünket is meglep! Csak úgy özönlenek az élménybeszámolók. Nem gondoltuk volna, hogy ennyi mondandó gyülemlett föl az emberekben. Egyrészt panasz. Másrészt vicc. Úgy néz ki, lesz ebből valami…!

Hé, ti, odafönn!

Hozzánk ugyancsak rengeteg, jobbnál jobb javaslat érkezett! Például nagyon szép csokrot állíthatnánk össze a kórházi bútorzat legszebb példányaiból: ágyakból és matracokból, éjjeliszekrényekből és -edényekből, fogasokból és mosdókagylókból stb. Vagy, sokan említik, a beszédtémák tematizálásának jelenségét a kórházakban is. Mert, ugye, amint belép az ember a kórterembe, hogy elfoglalja a számára kijelölt ágyat, rögvest szobatársaihoz fordul, hogy illendően bemutatkozzék. Természetesen az első kérdés kölcsönösen az, kinek mi a panasza. Őszinteségért őszinteség jár cserébe, vagyis nem kell sok időnek eltelnie, amíg úrrá lesz a betegen a kórházpszichózis, hiszen a sok zokszótól immár annyira betegnek érzi magát, hogy kezdi elveszteni minden reményét. És ekkortól datálódik a kárörvendő várakozás az újabb érkezőre, aki majd odalép, hogy bemutatkozzék, és akkor… De most ne ragadjunk le a részleteknél. Javaslatunk az, hogy csináljunk a műsor körül dramatikusra kihegyezett sztorikkal nagy felhajtást! Stábunk már fölskiccelte az első forgatókönyvet, amelyet betekintés végett, mondhatnánk, mintegy gondolatébresztő gyanánt most tisztelettel küldünk nektek.
 
Kórházi élményeinkről 1.
Kés, villa, kanál
(egy lehetséges forgatókönyv vázlata)

Hatágyas kórterem, esetünkben csak férfiaknak.
Öt ágy foglalt: leszázalékolt bányász, harmincas éveiben járó táncos, középiskolás diák, nyugdíjas postás, tévészerelő érett férfikorban.
Csomagokkal új beteg érkezik: nyolcvanas évei derekán járó borbély.
A borbély mindenkinek illendően bemutatkozik.
Kicsit nagyot hall, ezért állandóan elismételtet mindenkivel minden mondatot.
Pechére a postás is nagyot hall.
Két süket beszélget.
A kórteremben emelkedni kezd a hangerő.
A borbély elrendezkedik.
Közben káromkodva zsémbel, hogy túl kemény az ágy, különben is huzatos helyen áll stb.
A postás föl s alá járkál a kórteremben, a tévészerelő könyvébe mélyed, a táncos közben sokat sejtetően összemosolyog a diákkal, a bányász törülközőjét teregeti ágya végében.
A borbély pizsamába bújik, de a zsémbelést egyetlen pillanatra se hagyja abba, ahogyan a postás se a járkálást.
A diák kimegy, nyitva felejti maga mögött az ajtót.
A borbély utána szól, hogy csukja be, mert nem viseli a huzatot.
A diák nem hallja meg, viszont szó nélkül föláll a táncos, hogy ő majd becsukja.
Így is történik.
A tévészerelő rendületlenül olvas.
A borbély megkéri a postást, hagyja abba a járkálást, mert idegesíti.
Ez különben is kórház, ahová ő azért jött, hogy pihenjen és gyógyuljon!
Neki, mondja, nyugalomra van szüksége.
Lefekszik, nyakig betakarózik, mozdulatlanul fekszik.
A diák visszajön, az ajtót ismét elfelejti becsukni.
Leül.
A táncos a tévékészülékét babrálja.
A tévészerelő olvas.
A postás kis ücsörgés után újra járkálni kezd, majd visszatér az ágyához, végigheveredik rajta.
Elheveredik a táncos is, a diák is.
A tévészerelő kezéből kiesik a könyv.
A bányásznak lecsúszik a törülközője.
Mind a hatan szenderegnek.
A borbély mintha álmában beszélne.
Nem lehet érteni, csak néha egy-egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezést.
A tévészerelő enyhén hortyog.
Váratlanul fölpattan a postás, a mosdóhoz megy, iszik.
Visszafekszik.
A borbély álmában is káromkodik, a tévészerelő hortyog, a táncos és a diák csöndesen szendereg.
A postás újra fölpattan, újra a mosdóhoz megy.
Borotválkozáshoz fog.
A zörgésre mindannyian fölébrednek, a táncos összenéz a diákkal, a tévészerelő újra könyvébe mélyed, a bányász megigazítja a törülközőjét.
De bezzeg a borbély!
Fölemlegeti ifjúsága történelmi tévelygéseit, kálváriáját az egészségügyben, minden szentségszakramentumot, hogy márpedig neki joga van a pihenéshez, és a postás igenis azonnal hagyja abba ezt a neszezést, motoszkálást, merthogy ő ezt kikéri magának!
Cifrázza gazdagon.
A postás félszegen mosolyog, majd visszaül az ágyára.
Pillanatnyi feszült csönd.
Elmúlik.
A bányász összehajtogatja időközben megszáradt törülközőjét.
A diák nevetgél a táncossal, a tévészerelő olvas.
Ekkor a postás megint útjára indul.
A borbélyban elbődül az állat.
Korát meghazudtoló fürgeséggel pattan ki az ágyból, a fiókba pakolt evőeszközei közül megragadja a kést, avval támad a postásra!
Még szerencse, hogy a postás éppen a borbély éjjeliszekrénye közelében jár: a nyitva hagyott fiókból a villát és a kanalat kapja ki, avval védekezik.
Szabályosan vívnak!
Zeng a kórterem.
A táncos és a diák pattan föl, hogy szétválasszák őket.
A bányász újra kiteregeti a törülközőt.
A tévészerelő mindeközben, mintha mi sem történt volna, rendületlenül olvas.

(Másnap.)

Kollégák, odalent!

Ez nagyszerű!
Ötleteteket tovább gondoltuk. A műsor szerkezetét olyannak képzeljük, mint példának okáért a valaha volt Családi körét. Főcím, majd szépen, minden teketória nélkül lemegy a jelenet, de ezen a ponton mintegy megszakad, és a színbe besétál, akárcsak hajdanán, a szakértő, aki kommentálni kezdi a helyzetet. Magukra hagyja a színészeket, akik egyébként nem akárkik, ha már itt tartunk: Csortossal játszatnánk el a tévészerelőt, Tímár Béla lenne a táncos, Soós Imre meg a diák, a postást Rajz János, a borbélyt Bessenyei alakítaná, ha nektek is megfelel. Nos, a szakértő, ugye, átsétál egy másik helyiségbe, ahol már várja őt a többi szakértő, Benedek István pszichiáterként elemezné a dolgot, Abody Béla az opera szempontjából, Komlós János pedig a humoros oldalát világítaná meg, hogy azért kellően szórakoztató műsort készítsünk. Vagyis több oldalról világítanák meg a szituációt, anélkül persze, hogy megoldást akarnának javallani erre és az ehhez hasonló helyzetekre, mert ez, ugye, nincs közöttünk nézeteltérés, demokratikus műsor. Tetszik?

Kollégák, odafönt!

Már meg ne bántódjatok, de az elgondolásotok fölött mintha eljárt volna az idő. Mára sokat változott a nézők igénye: az ilyen poros megoldásoknak, véleményünk szerint, nem lenne túl nagy közönsége.
Mi arra gondoltunk, hogy a föntebbi sztorit, úgy, ahogy van, előzetesen közzétennénk az interneten. A tévében csak az azt követő, élő vitaműsort sugároznánk szakpolitikusok közreműködésével.

Fiúk!

Nektek valami bajotok van a Csortossal?