III./31. Szabad-e bármit föltételezni egy ámokfutóról?

blogiro 20.35

Hallom is, tudom is, sok minden történt a héten. Földi honfitársaink példának okáért nem kapták meg a fociebé rendezési jogát, megtaláltatott az új egészségügyi miniszter, az űrből visszatért a Földre Charles Simonyi, végső búcsút vettek Kaszás Attilától, vagy éppenséggel fölfüggesztette tisztségéből a román parlament saját államfőjét, és a papírformának megfelelően Sarkozy és Royal jutott a francia elnökválasztás második fordulójába. Engem valahogy mégis a virginiai ámokfutó esete foglalkoztat leginkább… Pontosabban az, ami a lövöldözés utáni egy hétben történt. Csak hogy jellemezzem az itteni helyzetet: a főszereplő hétfő óta körünkben tartózkodik, de nálunk, tudomásom szerint, egyelőre senki nem akar szóba állni vele. Itt már nem tétes, hogy valakiből sztárt faragjanak, az előjelekre most ne is legyünk tekintettel, ez a lelkiismereti elszámolások birodalma: éppen ezért nem kellene vele egy nagy interjút készíteni a mi televíziónkban? Esetleg magyarázatot kaphatnánk dolgokra. Nem föltétlenül a szenzációra; inkább egyebekre. A mi műsorainkat odalenn úgyse tudják fogni.

szerkeszto 20.43

Kérdésedre kertelés nélkül válaszolva értesítelek, hogy – miként azt magad is tapasztaltad – már az ilyen tematikájú műsorötletekkel sem szokásunk foglalkozni. Menedzsmentünk szerint ugyanis mindenkinek önmagában kell tisztáznia a tisztázandóit. A másvilág nyilvánosságát, ez a kitétel szerepel etikai kódexünkben is, kéretik nem ilyesmire használni. Megjegyzem, korábban próbálkoztunk már közismert ámokfutók szerepeltetésével, de nézettségünk minden hasonló esetben jelentősen megcsappant. Továbbá ehhez a megjegyzésemhez hozzáfűzök még egyet: odalent még én is másként gondolkodtam.

etikus 20.49

Végre, szerkesztőkém, valaki szóba hozza a média felelősségét! Mert immár tudjuk, hogy az ámokfutó két menetben lövöldözött. Először, ugyebár, két emberrel végzett az egyetem kollégiumában, aztán, abban a két órában, amíg nem indult tovább (és akkor még senki nem tudta, hogy további harminc áldozata lesz), postára adott negyvenhárom fotót, huszonhét videót és egy ezernyolcszáz szavas "vallomást". Előzetes magyarázatokat a tettére. És akkor most, ugye, a média felelősségéről. Mert kinek címezte a csomagot? Nem a rendőrségnek, nem kórháznak, egyháznak, másnak, hanem egy tévétársaságnak! Jelesül az NBC-nek, és nem csak úgy általában, hanem személyesen a hírigazgatónak. Steve Capus a neve, jegyezzük meg, talán még hallunk felőle.

moralizalo 20.55

Javaslom, eszetekbe ne jusson a küldeményből bármit is idézni! A hallgatás indoklására csak két vélemény: "Nem volt más, mint segítségkérés", jelentette ki egy szakértő, miután áttanulmányozta küldeményt. Egy másik szerint viszont paranoid skizofréniában szenvedett, ennek tanúbizonysága minden, amit mondott és írt. És persze, amit tett.

blogiro 20.58

De, mint látjuk, senki nem biztos semmiben. Mindenki csak véleményez.

szerkeszto 20.59

A teljesség kedvéért fűzzük az eddigiekhez, hogy az NBC-ben nagy vita dúlt, mutassák-e be egyáltalán a videót. A hétfői lövöldözéshez képest szerda reggel kapták meg a küldeményt, egész nap vitatkoztak, aztán este leadtak belőle egy rövid részt, majd szakértőkkel kommentáltatták a tömeggyilkos "üzenetét". Csak adalék a felelősséghez.

rendor 21.09

Meg hogy egy volt FBI-ügynök szerint viszont még így is beláthatatlan károkat okozott, hogy nyilvánosságra hozták a videót! „A fickó elérte, amit akart: a sírból is kinyúlt, és torkon ragadott mindenkit", mondta, és szerintem ebben a megállapításban, ugyan semmi sincs kimondva, de minden benne van, bár az illető korántsem médiaszakértő.

moralizalo 21.15

Visszatérve a Szerkesztő által 20.43-kor mondottakra, mindannyian nagyon jól tudjuk, mire való a másvilág. Az viszont, ha egy ember személyesen öl meg harminckét embert, harmincat megsebesít, végül önmagával is végez, korántsem tekinthető belső problematikának, gondolok itt példának okáért a társáért önmagát föláldozó diákra, vagy arra a látszólagos képtelenségre, amikor a tanítvány végez a tanárral… Ez volt az amerikai történelem legtöbb áldozatot követelő iskolai vérengzése. El kellett volna hallgatni?

matematikus 21.18

Ez nekem olybá tűnik, már megbocsásson, mintha kegyed a számok bűvöletében élne!

blogiro 21.23

Szerkesztő komám, akkor legalább azon gondolkodjatok el, ha már magatok alá gyűrtétek a helyi médiát, hová jutott a világ, ha Amerikában egy ázsiainak többek között indiai és izraeli áldozata is lehet. Ez volna a globalizáció?

globalis 21.28

Atyavilág, már ebben is! Ja, ja. Ez globalizáció, tuti. Ez most a lényeg.

kulpolitikus 21.33

És ahhoz mit tetszenek szólni, hogy egy ilyen hírre a világ minden táján azonnal beindulnak a politikusok kommunikációs stábjai? Franciaország: Chirac azonnal üzen Amerikába, mennyire elborzadt és együtt érez. Nagy-Britannia: az uralkodó, nevezett II. Erzsébet megdöbbenését fejezi ki. Ausztrália: John Hoard kormányfő, lelki támaszt nyújtva, egy múltbeli vérfürdőre emlékeztet. Kína: részvéttáviratot küld a külügyminiszter. Kanada: részvétét nyilvánítja a közbiztonsági miniszter. Irán: a külügyi szóvivő ítéli el a mészárlást. Ez persze csak ízelítő, mert özönlenek az egész világról a részvétnyilvánítások. Csoda ezek után, ha az amerikai elnök, George Bush és felesége másnap Virginiába, az ámokfutás helyszínére látogat, és részt vesz az áldozatok tiszteletére szervezett emlékszertartáson? Valamint elrendeli, hogy vasárnapig minden közintézményen eresszék félárbocra az állami zászlót?

szerkeszto 21.40

Na, azért gyorsan szögezzük le, hogy ezekről az eseményekről hiánytalanul és részletekbe menően beszámoltunk! Legalább valamit írjatok a javunkra.

rendor 21.45

És arról miért nem beszéltek, hogy az Egyesült Államokban évente több mint harmincezren halnak meg lőfegyver által?

matematikus 21.47

Pardon. Emberkéz által működésbe hozott lőfegyver által.

etikus 21.51

Meg még valami, ami látszólag részletkérdésnek tűnik. Hogy a kínai külügyminisztérium szóvivője arra kérte az újságírókat, tartózkodjanak a találgatásoktól az ámokfutó személyét illetően. Mert az első órákban futótűzként terjedt a hír, hogy az illető állítólag kínai, aki egy évvel korábban érkezett Sanghajból az Egyesült Államokba.

moralizalo 21.57

És aztán a rendőrség azonosította a tettest egy huszonhárom éves dél-koreai diák személyében. A nagy médiafölhajtás közepette kért valaki bocsánatot a kínaiaktól?

blogiro 22.01

Már bocsánat, de szokás odalenn, hogy bárki bárkitől bocsánatot kérjen?