III./34. Tanulmány a reklámok rajzolta emberi testről
1. fejezet. BevezetésTetszenek úgyszintén büdösek lenni?
Évekig szívtam a saját szagomat a tévékészülék előtt, eleinte odalenn, aztán meg idefönn, és egy idő után valóban foglalkoztatni kezdett a kérdés: milyennek is mutat bennünket, vegetatív lényeket ez a majdnem-majdnem tükör képernyő. Még pontosabban, elvégre ez tudományos igényű monográfia, hogy milyennek festik le a reklámok a földi halandókat, idővel másvilági halhatatlanokat. Egészen szabatosan megfogalmazva: milyennek is láttatik a más irányú, leplezetlen befolyásolni vágyás szemszögéből ama emberi test, amelyhez világi létünk hosszabb-rövidebb szakaszában annyira ragaszkodunk.
Így esett, hogy hosszas kutatómunkát követően megírtam alábbi dolgozatomat, amelynek rövidített változatából szíves tudomásulvétel végett mellékelten küldök szemelvényeket.
Persze nem elégedhettem meg holmi deskriptív megközelítéssel: célom, miként azt a korszellem sugallta, az volt, hogy használható tudással álljak a tudós közvélemény elé! Legelőször tehát azt kellett eldöntenem, milyen irányban haladjak. Konkrétan: föntről le vagy lentről föl? Esetleg belülről kifelé? Vagy fordítva? Eleinte szinte mindegynek látszott, ám később egyre nyomasztóbbnak tűnt a probléma – már bocsánat a triviális fogalmazásért –: fejtől büdösödünk-e, avagy lábtól?
Végül szubjektíve a fontossági sorrend mellett döntöttem, és punktum.
2. fejezet. Az anyagcsere
Nos, a megértés megkönnyítéséhez legelőször is célszerű, ha emésztésünkkel kapcsolatosan stilizált rajzot készítünk magunknak, hogy nyomon követhessük, milyen utakon haladnak bennünk a salakanyagok. Méghozzá avval a ponttal bezárólag, ahol elhagyják testünket. Eme távozó salakanyagokat illetően már most nézzünk farkasszemet a jól ismert, kettős problémával – nevezzük a dolgokat bátran nevükön –: egyrészt a székrekedéssel, másrészt a hasmenéssel. Fölméréseim szerint statisztikailag e jelenségek állnak földi létünk legkeresztebb tüzében.
3. fejezet. A bélrendszer
Beleinkkel kapcsolatban szóvá kell tennem, hogy soha, semmiféle körülmények között vissza ne utasítsuk partnerünk faggatózását, miszerint „Drágám, mondd, véletlenül nem püffedsz-e, szegénykém? Szemmel láthatóan föl vagy fújódva!” Eme meglesett pillanatoknak köszönhetően célravezető segédeszközöket ajánlhat nekünk, amelyek alkalmazásával a lehető legproblémamentesebben szüntethetjük meg panaszainkat, akár az ő aggódó jelenlétében is. Plusz cukorpanaszok, savtúltengés, zsíros ételek nehéz emésztése, csábító gyomorhangok.
4. fejezet. A szájüreg
Ha szájüregünkből kellemetlen szagok áradnak, márpedig folyamatosan áradnak, és ha mégsem, hát áradjanak, mert ha nem, úgy nem felelünk meg a célzott vásárlóközönség iránti kötelező elvárásnak, azt okozhatja akár elhanyagolt fogazatunk is. Ó, szépséges álmok! Milyen közösségteremtő ereje lenne, ha közeli hozzátartozóinkkal, kollégáinkkal nap mint nap kéz a kézben, kölcsönösen megmérnénk egymás szájának péháértékét! E szertartások nem mellékesen idővel mintegy kellemes csapaterősítő tréningekké is válhatnának egy-egy családi, netán munkahelyi asztaltársaság életében… Az együttlétekre pedig, minő gyönyör, meghívhatnánk fogorvosainkat is, akik helyben javallhatnának jobbnál jobb keverékeket, amelyek segedelmével könnyedén eltávolíthatnánk akár egymás fogáról is a lepedéket. Ez utóbbi gondolatkörhöz kötelességemnek érzem hozzáfűzni, hogy leheletünk üdeségének szinten tartásához folyamatosan rágógumizhatunk is, bár ez, ismerjük el, csak maga a leples bitang.
5. fejezet. A kiválasztás
Különös módon e probléma szinte kizárólagosan a férfiakat aggasztja: a hölgyekkel ellentétben, akiknek csupán szerény inkontinencia jut, az erősebbik nemnek kell vizelési problémák garmadáját elviselniük. Túlfejlett prosztatájukkal ők kóvályognak éjnek évadján szépen bútorozott lakásaikban, mi több, feszengenek munkahelyi vagy egyéb nyilvános vizeldékben sokadmagukkal a piszoár előtt.
6. fejezet. A légzés
Hohó, végre fölbukkan az a hétköznapian emberi anyag is, amely egy-egy meghűléses, köhögéses időszakban orrüregeinkben, torkunkban összegyűlik… Mi, emberek, miért is viszolyognánk ilyen állapotában a másiktól? Ez a mi szerencsénk! Kifejezetten bátorítjuk egymást, hogy a lehető legtermészetesebb módon – ízléses csomagocskákba gyömöszölve – távolítsuk el szervezetünkből a hasznot nem hajtó anyagot, akár orrunkon, akár szánkon keresztül; különböző üregeinkből amúgy is állandóan szivárog valami.
7. fejezet. A vérkeringés
Szembe kell néznünk avval a ténnyel, hogy kripliségünk legalattomosabb oka és okozata a magas vérnyomás, amely, ha eddig nem volt, majd lesz, csak ki kell várni. Ó, mennyi rejtett bajunk forrása ez! Vöröslő fej, kifulladás, szívlötyögés, hogy a többiről most ne is beszéljünk. Na, jól kinézünk, slussz, passz.
8. fejezet. A bőr
Fejtetőnkről potyog a korpa. (Néha persze csak az egyik feléről.) Lábujjaink köze folyamatosan viszket. Körmeink maguktól lehullanak. Verejtékmirigyeink kellemetlen szagokat termelnek (hónunk alatt tetovált malac lakozik), testünket rút szőrzet borítja, legkivált ráadásul éppen azokon a helyeken, ahol kifejezetten nem szeretnénk, mert föltételezhetően partnerünk is másképp szereti.
9. fejezet. A mozgás
Feleségem minap váratlanul édes Mártikájának szólított, majd derékbántalmaira kezdett panaszkodni, aztán térült-fordult, s kevés idő elmúltával azt kívánta, lovagoljak a hátán; nem csoda hát, hogy vidám kacagás verte föl otthonunk csöndjét!
10. fejezet. A csontrendszer
No, terjedelmi okokból ezt már csak röviden, ízületeink úgyis totálisan el vannak kopva, pillanatnyilag még a betűk nyomkodása is nehezünkre esik, izmaink petyhüdtek, lúdtalpunk kiáltó, állandóan mocskos fáradtak vagyunk. Hogy visszük el így a gyereket az uszodába? Kérdezzük tisztelettel, miközben az ablakon át látjuk, hogy odakünn zuhog az eső.
11. fejezet. Az idegrendszer
Csoda-e, ha eme visszataszító állapotunktól a fejünk is állandóan fáj? Még ama meghitt pillanatokban is, amikor a kicsik műsorát nézzük az oviban! Mintha örökké láz gyötörne minket, orrunk eldugulna, és bár fülünkből korszerű eszközökkel tudjuk kifolyatni a fölös váladékot, szemünk minden erőfeszítés dacára mégis begyullad, viszont megnyugtató hír, hogy reklámstatisztikailag egyáltalán nincsenek elmebetegségre utaló tüneteink. Bekattanás ellen használjon OFF gombot!
12. fejezet. A megtermékenyítés
Megnyugtathatunk minden érintettet, hogy a lenyugvó napnak is van energiája! Már persze amennyiben nőink hüvelygombája nem lehetetleníti el az intim együttlétet.
13. fejezet. A halál
Ami ezt az izét illeti, közelebbi részleteket a vizsgált fórumokon nem közölt velünk senki, se előtte, kérem tisztelettel, se utána. Csak annyit tudunk, hogy e téren is dúlhat a konkurenciaharc, mondhatnánk, egészséges verseny, különben miért is hirdetnék szolgáltatásaikat melankolikus zenével kísérve a temetkezési intézetek.
14. fejezet. Végkövetkeztetés
Zavarodottságot tapasztalok köreimben. Összefoglalólag ugyanis az derül ki, hogy alapvetően büdös, gombás, korpás lények vagyunk. Sosem gondoltam volna, hogy a legfejlettebb emlős ennyire gyomorforgató lény! Jut eszembe: még ez is.
Mármint ez az állandósuló émelygés.