III./39. …AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ: beszéljünk másról?

Hát bizony a mi időnkben az úgy volt, hogy az ember fogta a palatábláját meg a palavesszejét, aztán először csak egy nagy Ó betűt kanyarított a jobb felső sarokba, aztán egy nappal később egy nagy I-t elé, és így tovább hét tanítási napon át, amíg kikerekedett az a szó, hogy VAKÁCIÓ. És akkor mintha még lett volna valami tanévzáró, amikor megkaptuk a bizonyítványt, de ilyen jelentéktelen részletekre már nem emlékszem.
Mikor történhetett ez, Géza bátyám? Mert, ugye, 1787 előtt aligha, hiszen vizsgálódásaink szerint akkor írta le először – legalábbis a fönnmaradt szövegek tanúbizonysága szerint – Bartzafalvi Szabó Dávid a szót a Szigetvárt klastromi története című művében, miszerint „juliusban kezdődik a’ Szünnap, a’ Vakátzió”.
Hinnye, nagyon érdekes a fölvetésed, Loránd fiam, levélpapírod mögött fölsejleni vélem a tudós érdeklődő arckifejezését, de tudnod kell, hogy a tévéhíradó szerkesztősége, ahol én idősebb koromban meg-megfordultam, tipikusan 20. századi jelenség, annak is inkább a második felében virágzott, vagyis bármennyire is vénnek vélhetsz, de azért a 18. században még én se születtem meg.
 
Nem kívánnék beleszólni semmiféle nemzedéki vitába, ráadásul nem is akarnám elvitatni Dávid kollégám elsőségét, de meg kell említenem, hogy a vizsgált szót már magam is idejekorán leírtam valamely levelemben a sok közül. Igaz, az én helyesírási érzékem azt diktálta, hogy ’vacatio’ formájában tegyem, ahogyan azt a latin nyelv szabályai diktálják. Kérdhetnétek most persze, hogy szerénységem, ki lelkesen bábáskodtam a nyelvújítás bölcsője körül, miért maradtam meg a latinos változat mellett, de ne kérdjétek, mert ilyen bonyolult dolgokra úgyse tudnék egykönnyen visszaemlékezni ennyi idő távlatából.
 
Ha már az urak voltak olyan kedvesek, és említést tettek néhai anyanyelvemről, amelyet mostanában a holtak közé szokás besorakoztatni, meg kell említenem, hogy a ’vacatio’ nálunk ’mentességet’, mi több, ’elkötelezetlenséget’ jelentett, és a föntebb szóba hozott ’iskolai szünet’ tartalomra mi, későbbi utódaimat is beleértve, inkább a sokkal pontosabb ’vacatio a scholis’ megjelölést javasoltuk alkalmazni. Meg kell továbbá jegyeznem, és ezt mind Kazinczy, mind Benkő uraság figyelmébe ajánlom, hogy maga a ’vacatio’ is származékszó: őse nem más, mint a ’vacare’, amely azt jelenti, hogy ’üres, szabad, nem foglalt, mentes valamitől’, vagyis a jelentésbeli összefüggés oly nyilvánvaló, hogy azt fölfejtenem se kell. Mindezt csak a pontosság kedvéért közlöm.
 
Horikám! Hogy én mennyire örvendek, amikor hallok felőled! Az elmúlt évezredekben valahogy mintha túlságosan visszahúzódva töltenéd napjaidat, pedig tanúsíthatom, helyre kis programokat szerveznek emitt is! Nem találkozhatnánk végre újra? De félre, bánat: addig is azt akarnám kérdeni tetőled, hogy is van avval a carpe diemmel? Hogyan kell azt érteni, hogy élvezzük a napot?
 
Ferikém! Kedves tőled, hogy jössz evvel a helyesírási tilitolizással, de hogy kedvedet szegjem, tájékoztatlak, milyen módokon jegyezték még föl az elmúlt évtizedekben a vizsgálódástok tárgyául kiszemelt szót. Nos, ilyen a ’vakácia’ és a ’vákácijó’, de ilyen a ’vágáció’, sőt a szívemhez legközelebbi ’vágácijó’ is. Jómagam pedig, ugyancsak leveleim egyikében, már igét is tudtam belőle fabrikálni, amikor azt írtam volt valakinek – már nem emlékszem, kinek –, hogy ’vakácziózol’! Tisztelő híved
 
Gyerekek! Mondok én ennél tinéktek érdekesebbet. Szeretett folyóiratunk, a Magyar Nyelvőr gyűjtötte például 1818-ból az alábbi mondatot: „Kétszáz vacir ember vólt ott eggy herbergen.” Kérdezem tőletek amúgy játszásiból: szerintetek mit jelent ez a bizonyos ’vacir”?
Csak tippelni tudunk, azt is csak latinos műveltségünkből eredően, mert hiszen a fülünk mintha meghallana valamit a régi idők zenéjéből… Lehet, hogy a ’vacare’ és a ’vacir’ távoli rokonok?
 
Kezd engem is érdekelni a dolog. Rutinos rejtvényfejtő volnék, vagy mi a szösz (azt, ugye, tudjuk, hogy mi a szösz), avval egyetemben, hogy hivatalomnál fogva különben is foglalkozom nyelvészeti problémákkal, lévén lektori állásban is szerénykedem, büszkén mondhatom. No, hogy bő lére ne eresszem mondandómat: csak nem közös tőből fakad ez a ’vacir’ a föntebb említett ’vacare’-val?
 
Na, segítek…Kuthy Lajos ugyanebben a jelentésben, mintegy harminc év elteltével már ’faczir' formában írta le ezt a szót. Aztán újabb húsz esztendő múlva meg másutt már arra bukkanunk, hogy ’faczér’…
 
Kuthy Lajosnak, ha kérhetem, a nevét ne vegyük a szánkra. Köszönettel
 
De barátaim! A ’facér’ német eredetű, erről nincs mit beszélni! A felsőnémetben például ’vazierend’ formában, a bajorban meg ’fazirert’ formában bukkan elő. Az egyik helyen azt jelenti, hogy ’igénybe nem vett, gazdátlan, heverő’, a másikon meg, hogy ’alkalmazás, munka nélkül levő’.
 
Haha! A „facér nő” kifejezés tehát olyan hölgyre utal, aki pillanatnyilag alkalmazás nélkül van, viszont hever? Rohanok!
Kérjük Casanova urat, hogy mellőzze az olcsó poénokat. Itt komoly dolgokról foly’ a szó.
 
Kedves Johannom! Önnek persze, mint mindig, minden szavában igazsága van. Kétségbe nem vonható, hogy a magyarok nyelvezetében a felsőnémet ’vazierender Handwerksbursche’-féle szókapcsolat alapján honosodhatott meg a ’facér mesterlegény’ jelentés, ez eddig rendben is volna. A mi németünkbe viszont tagadhatatlanul a latinból keveredett a vizsgált szó, vagyis etimológiailag – bár magyarul egyikünk se tud – kétségtelen, hogy keleti barátaink nyelvében a ’vakáció’ és a ’facér’ azonos tőről fakad, hála a mi közvetítő szerepünknek. Arról most nem is beszélve, mennyire közel áll egymáshoz a két szó jelentése.
 
Kedveseim! Nincsen fontosabb témátok, mint a nyelvészeti kutatás? Nem mintha alábecsülném a bölcselet jelentőségét, de nem gondoljátok, hogy múlt helyett a jelenetekkel és a jövőtökkel kellene törődnötök? Ez persze csak kérdés, ha gondoljátok, ne is válaszoljátok meg. Üdvözöl benneteket
 
Mire tetszik gondolni a Géza bácsinak? A kulcsos gyerekekre? Vagy esetleg arra, hogy immáron a néhai kulcsos gyerekek gyerekei kóvályognak nyakukban lakáskulccsal az odalenti játszótereken vakáció idején? Mit vár tőlünk a Géza bácsi?