III./45. Óriási pánik a piacon, avagy a degekről
(Reggel.)– Ti szoktatok fogat mosni?
– Miért kérded?
– Hát csak úgy. Hogy a másvilágon is kell-e.
– Hm, ez ám valóban fogas kérdés…! De igazad van: itt aztán már semminek semmiféle végzetes következménye nincsen. Vagyis itt nincsenek betegségek, semmi nem fáj, és semmibe nem lehet belehalni. Szóval tulajdonképpen teljesen fölösleges… Csak hát, nyilván te is rájöttél már, fogat mégse félelemből mos az ember. Hogy ha nem, akkor kilyukad a bal hátsó hatos, meg hogy végső esetben ki is kell húzni… Fogat azért mos az ember, mert mos, és kész. Tudod, mi, idefönt, pontosan úgy élünk, ahogyan éltünk valaha odalent. Gondolom, más is mondta már. De még mindig nem árultad el, miért kérdezed.
– Mert hallottam egy hírt.
– Sejthettem volna! Már megint a hírek… Nem tudsz kigyógyulni belőlük?
– Na, tehát tucatnyi fogkrémmárkát vonnak ki a kereskedelemből a spanyol hatóságok. Mert, idézem, „a vizsgálatok szerint a szóban forgó kínai és más Európán kívüli gyártmányok egészségre káros dietilén-glikolt tartalmaznak.” Továbbá nemrégiben, a hír szerint legalábbis, a fönt említett okból kifolyólag már elrendelték a… és név szerint említenek három nagy márkát, igaz, az egyik elé odabiggyesztettek egy jelzőt, miszerint „hamisított”, szóval azokat is kivonták a forgalomból, ukmukfukk.
– Hm. Elkerülte a figyelmemet, holott külpolitikai rovatvezető volnék vagy mi a szösz. Ki adta ki a hírt?
– Én speciel egy magyar internetes oldalon olvastam, de forrásként egy külföldi hírügynökséget jelöltek meg.
– Várj, utánanézek.
(Némi várakozás után.)
– Na?
– Máris… Te, ez a sztori már hetek óta kereng a világban! Találtam az archívumban olyat, hogy június végén maguk a kínai hatóságok zártak be száznyolcvan vállalatot, mert egészségre ártalmas vegyi anyagokat találtak az általuk előállított élelmiszerekben. Erre föl meg az Egyesült Államokban állították le néhány kínai áru forgalmazását. Többek között fogkrémekét. Erre gondolsz?
– Aha! Most biztosan arra jutottál, hogy egy újszülöttnek minden vicc új…
– Hát… Szóval a spanyoloknak konkrétan az a bajuk, hogy ezek a fogkrémek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek egyébként fagyálló folyadékokban vagy oldószerben használatosak. A kérdéses mintákra egyébként kórházakban, repülőgépeken meg szállodákban kiosztott csomagokban bukkantak. Ezt, meg nem erősített források szerint, állítólag, maga a nagy Európai Bizottság közölte! Személyesen. És a bevett eljárásnak megfelelően azonmód riasztotta a tagországok megfelelő hatóságait.
– Szent ég.
– Nyugi. Szakértők szerint a szennyezett fogkrémek minimális veszélyt jelentenek az emberi egészségre.
– Most meg kéne nyugodnom? Mi folyik itt?
– Azt nektek kellene tudni. Hopp, várj csak!
(Várjcsakok múltával.)
– Szóval csak azt akartam még mondani, hogy ez még semmi. Mérgező vegyszer nyomait találták egy népszerű fogkrémmárka hamis változatában Angliában is! A hamisítványokat többnyire piacokon adták el, nem boltokban, ezt meg, írják, a Medicines Regulatory Agency közölte. Angliában ők foglalkoznak a gyógyszerek felügyeletével. A hamis tubusokon latin és arab betűk is szerepelnek, viszont az eredeti fogkrémen kizárólag angol szöveg található az Egyesült Királyságban… Tudod, ezt a gyöngyszemet hol leltem? A BBC News-nak köszönhetjük, ha nem tévedek. A gyártó egyébként bejelentette, hogy a hatóságok eddig száznegyven tubus hamisítványt találtak egy angliai bolhapiacon, ennek jegyében ők tehát mossák kezeiket.
– Latin? Angol? Arab? Meg Kína? Mi vaaaaan?
– Van még… Most olvasom: az illetékes hatóságok mellett egy másik gyártó viszont figyelmeztetett a hamisítványok veszélyeire. Mert, a közszájon forgó fülesek szerint, négy amerikai szövetségi államban is vettek már ezekből a tubusokból! Arról lehet fölismerni a csalást, hogy Made in South Africa felirat olvasható rajtuk, márpedig ama bizonyos gyártó közleménye szerint onnét egyáltalán nem importálnak fogkrémet. A feliratokban egyébként hemzsegnek a helyesírási hibák. Bocs, mindjárt jövök, csak keresnek telefonon.
(Eltelik a mindjárt.)
– Te! És mi is a baj ezekkel az anyagokkal?
– A kérdéses vegyszer, a dietilén-glikol, eddig én se tudtam, leginkább a gyerekekre és a májelégtelenségben szenvedő felnőttekre jelent veszélyt. Egyébként senkinek nincs tudomása arról, hogy idáig bárkit is megmérgezett volna bárminemű fogkrém. De azért mindenütt megsemmisítik az összes tubust.
– És akkor mi most mihez kezdjünk idelent?
– Hát… Ezt nektek jobban kell tudni. Van nektek ugyebár az FDA… – …FDA?
– Food and Drug Administration. Az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszer-engedélyezési hivatala. Szóval ez a szerv fölhívta az emberek figyelmét, hogy ne vegyenek Kínából származó fogpasztát, mert azokban mérgező anyagok lehetnek. Nahát, ez egyébként érdekes… Most olvasom, hogy már június elején figyelmeztették a fogyasztókat, hogy kerüljék a Kínában gyártott fogkrémek használatát, mert a Made in China feliratú fogkrémekben DEG lehet!
– …DEG?
– Ezt az olcsó szert a glicerin helyettesítésére használják. És akkor itt a bibi: ha éppen nem fogkrémben, akkor ipari hígítókban alkalmazzák fagyállóként. A dietilén-glikol veszélyességét mi sem érzékelteti jobban, hoppá, mint hogy Panamában a közelmúltban tucatnyian haltak bele abba, hogy evvel a vegyszerrel pancsolt folyékony köhögéscsillapító gyógyszert szedtek… Az orvosság egyébként ugyancsak Kínából származott. Na, most viszont tényleg mennem kell.
(Már-már majdnem…)
– Ne még! Mert hát ez egyre szörnyűségesebb! Csak úgy bemész a boltba, veszel valamit, a szádba tömöd, aztán belehalsz?
– Á, azért nem csak olyan egyszerűen. A hatóságok főként az olcsó üzlethálózatokban árusított termékektől óvnak. A DEG állítólag meglepően olcsó édesítő és sűrítő anyag. És eddig mindössze három-négy százalékos koncentrátumban fedezték fel a kínai fogkrémekben. Az meg igazán nem sok… És egyébiránt amerikai statisztikák szerint Kína az Egyesült Államokban a kétmilliárd dolláros fogkrémpiacból összesen mintegy 3,3 millió dolláros szeletet tudhat magáénak.
– Ez minket és személy szerint engem nem vigasztal. Nálunk, Kelet-Közép-Európában más a helyzet… Mondd, arról olvastál valamit, hogy föl lehet-e ismerni ezeket a fogkrémnek álcázott tömeggyilkossági eszközöket? Csak hogy szólhassak a környezetemben.
– Hogyne. Az egyik hamisítványt például elárulja a színe: az eredeti fehér, a másolat zöld. Na, azért máris itt rá a cáfolat: egy másik utánzat viszont fölismerhetetlen, mert az eredeti is, a hamis is rózsaszín. Legyetek óvatosak.
– Te, Gyuri! Hát ez borzasztó! Már fogat se moshat csak úgy az ember?
– Szörnyülködd ki magad, addig muszáj megnéznem, hogy áll a műsor.
(Jól állhat, mert visszajön.)
– Ja, és most figyelj! Olvasom. Az FDA fokozza a Made in China feliratú fogkrémek ellenőrzését, mivel további országokban, nahát, most veszem észre, már Olaszországban is találtak hamisított fogkrémet!
– Akkor nem csak Kína?
– Nézd, a fene tud itt már eligazodni. Egy biztos: Kínában mindent hihetetlenül olcsón lehet gyártani. Aztán az áru jelentős része áttekinthetetlen utakon jut a nyugati bevásárlóközpontok polcaira.
– Az is megeshet, hogy valamire csak úgy ráírnak valakik valamit? Made in Hungary?
– Nem tudom, mire vagytok képesek. A mi időnkben…
– Gyuri! Mi van, ha ebből az egészből egy szó sem igaz?
– El tudsz te képzelni olyat, hogy tekintélyes hírügynökségek megerősítetlen híreket tegyenek közzé? Ráadásul tekintélyes hivatalokra hivatkozva?
– Lehet csak úgy tömeghisztériát kelteni?
– Tán azt tapasztalod, hogy nem lehet?
– Ha ez az egész csak valami fölismerhetetlen üzleti fogás?
– Hogy konkurenciaharc? Vagy ingyenreklám? Nem hinném.
– De ha mégsem igaz? Vagy igaz, de nem pont úgy? Lehet csak úgy pocskondiázni országokat, népeket, embereket mendemondák alapján?
– Lehet. Miből gondolod, hogy nem lehet? Mondd, barátom, te hol élsz?