III./50. Évnyitó idején M. G.-ről és egyéb felnőttekről
Nyitány– Papa, az idei nyári szünet nem volt rövidebb, mint a tavalyi?
– Nem, gyerekem. Néhány nap csúszkálhat ide vagy oda, de évtizedek óta nagyjából mindig ugyanannyi.
– Az idén valahogy rövidebbnek tűnt.
– Nézd, visszaemlékezve saját tapasztalataimra, jövőre még az ideinél is gyorsabban telik el. Arról nem is beszélve, hogy éppen a te anyai nagyapád szokta előszeretettel idézni hajdani kollégája bölcs mondását. Az illető avval kívánt minden jót apósom harmincadik születésnapján, hogy innen kezdve olyan, mintha az embert ráültetnék egy csúszdára, és még meg is lökik. Ráadásul a csúszdát előtte alaposan bedörzsölik kenőszappannal.
– Nekem ez még erősen távolinak tűnik, papa.
Tutajos és Bütyök kettőse az első felvonásból
Hát valahogy így jött szóba augusztus huszadika után, hogy nem lehet megúszni: a vakációnak hamarosan vége.
„– Kár, hogy elmennek. Igen jól megvagyunk mink hárman.
A két fiú megállt az evésben, de nem szóltak. A kései nyár meleg ragyogása mögött felállt az ősz, a város, az iskola, a nyüzsgés és hangosság. Nem szóltak, nézték a kezükben a kenyeret, húst, zöldpaprikát, kést, de a nyárra gondoltak.”
Emlékeztek, barátaim?
Tutajos meg Bütyök. A háttérben meg Matula Gergely pákász.
A Tüskevárból.
Kötelező olvasmány, a filmváltozatról nem is beszélve, vagyis aligha létezhet olyan tízévesnél idősebb magyar állampolgár, aki ne tudná, kikről van szó.
Így van, ugye?
Szeptember 3-án reggel nyolcra 1 millió 729 ezer gyereket várnak tárt kapukkal az iskolák. 20 000-rel kevesebbet, mint tavaly. Általános iskolába 820 ezren járnak majd, közülük 100 420-an elsőbe. Fű alatt jegyezzük meg, hogy tizenhat éve még 2 millió gyerek kezdte a tanévet, a becslések szerint 2010-ben viszont csak 1,5 millióan.
Vagyis.
Az általános iskolákban, ahogyan azt hivatalos helyen fogalmazni szokás, tovább csökken a tanulói létszám, és bár a középiskolai jelen pillanatban stabil, két-három éven belül várhatóan azt a területet is eléri a fogyatkozás… Összegezve tehát: az 1980/1981-es tanévvel összevetve a 2007/2008-asra 318 391-el csökkent a közoktatásban a diákok száma. Hozzá egy másik adat (mondták, nem ellenőriztem): evvel párhuzamosan tizenhat év alatt több mint 27 ezerrel nőtt a pedagógusoké. Ebből következnek, mondják ugyancsak, azok a feszültségek, amelyek a közoktatást jellemzik, tehát álláshelyek megszűnésével járnak.
Mi azonban térjünk vissza a berekhez, ahová a korábban jelzett idillikus állapotot néhány nappal követően megérkezett István bácsi levele.
István bácsi levele a második felvonásból
„Matula… úgy gondolta, hogy a jóllakott ifjúság kevésbé hajlamos a szomorúságra, és az álmos ifjúság nem foglalkozik a holnappal.
– Majdnem elfelejtettem: levelet is hoztam.
– Ki írta? – élénkült meg Bütyök.
– István bátyjuk.
Bütyök csalódottan hanyatlott vissza, és be kell vallanunk, hogy a jeles romkutató nem a mamára gondolt...
Tutajos pedig kivette Matula tarisznyájából a levelet.
– Hangosan! – rendelkezett Bütyök. – Szeretem István bácsi stílusát…
– Kedves Bütyök és Tutajos! – olvasta Gyula. – Úgy látszik, a berekben nincs naptár, mert úgy viselkedtek, mintha ott akarnátok megöregedni. De Pesten van naptár, és szeretve tisztelt Szüleitek látni akarnak benneteket, és az iskola is megkezdődik tíz nap múlva. Búcsúzzatok hát el nevelőapátoktól, gyertek pótapátokhoz (mielőtt végleg kitöritek a nyakatokat), hogy elküldhesselek benneteket valóságos szüleitekhez.”
Fekete István két regényhőse, mármint Ladó Gyula Lajos és Pondoray Béla – mindketten az első békeévek szülöttei –, mint azt föntebb olvastuk, kenyeret, húst, zöldpaprikát evett, és bár ezen a ponton sem akarunk demagógok lenni, de meg kell említenünk, hogy minden családnak nem futja minderre a finomságra. Tegyük föl, húsra – hétköznapi vacsora alkalmából. Sok gyereknek jön jól tehát legalább a délelőtti iskolatej, amelyre, elmondások szerint, 870 (más források szerint 807) millió forintot szánnak a költségvetésből. Az idén tavasszal például 360 000 gyereknek jutott a nevezett „élet, erő, egészség”-ből.
Fekete István, tudjuk, az ötvenes évek második felében írta a Tüskevárt (a részleges megbocsátás jeléül 1960-ban József Attila-díjat is kapott érte). Azóta mintha változott egy s más.
Például ezekre a gyerekekre (Tutajosra és Bütyökre gondolunk), miként az a testes gazdász leveléből kiderül, valóságos szülők, továbbá pótapák és nevelőapák vigyáztak. Ma meg? Nem összetévesztendő az összetévesztendőt, a tavalyi 961-hez képest az idén 1000 főállású védőnőre is szükség van. A védőnői hálózatra 16 milliárd forint jut, a tavalyi összegnél kettővel több. Ja, további négyezren a régiókat járva segítenek ott, ahol tudnak, így mondták.
És se Bütyök, se Tutajos uraságot nem illette a rendőrség bűnmegelőzési programja, amely mindenekelőtt a drogprevencióról szól. Valószínűleg a szót magát se értették volna, mármint ezt a ’d’ betűset. Állítólag 530 intézmény 40 000 gyerekét érinti a dolog, de ezt a számot, bocsánat, nem tudom értelmezni. Ennyi közoktatási intézménybe jutott volna be a kábszer? Ennyi gyerek anyagozik? Vagy a rendőrök ennyi helyre mennek el, és ennyi gyerekkel beszélnek megelőzésről az 1 729 000-ből? Azt tudom csak, hogy Bütyöknek egyszer, romkutatás közben megrándult az ujja, és pityókos lett Matula bácsi fájdalomcsillapító pálinkájától.
És akkor még valami a tanévkezdés ünnepi pillanatában.
Hogy ami az írónak az eszébe se ötlött, immár valóság! Létezik, mi több, folytatódik az ökoiskola program! Számot nem tudok, annyit csupán, hogy a környezetvédelemben aktívan részt vevő iskolákról van szó. És holmi kisördögök belém bújásának hatására az villan be, vajon Ladót és Pondorayt fölvennék-e a mai bekerülési rendszerben ezek az intézmények? Vagy inkább valamelyik abból az 53 iskolából, amelyekben sportiskolai kerettanterv szerint kezdődik szeptember 3-án a közoktatás? Kajak-kenura? Sportlövészetre? Esetleg sporthorgászat tagozatra?
Na, kezdjük végre el! Szia, fiúk, szia, lányok, öregek és fiatalok.
Piri mama altatódala a harmadik felvonásból
Ladó Gyula Lajos „belezuhant Piri mama terjedelmes ölelésébe.
– Atyaisten, Gyuluskám, egész férfi lettél… és hogy áll rajtad ez a ruha?
És akkor, este, vacsora után, amikor a szülők egyedül maradtak, hosszas hallgatás után Ladó Gyula Ákos azt mondta:
– Szívem, ha nem tudnám, hogy a mi fiunk… a viselkedése után, azt hihetném, hogy idegen. Ez a gyerek nem az, aki elment. Ez a gyerek felnőtt lett! Hanem vegyen neki valami ruhát, mert így nem mehet az utcára.”
Tehát a tanévkezdés. Nem beleszámolva az esetleges iskolakezdési támogatást, vannak ugyebár a tankönyvek, még jó, ha csak egyessel kezdődik az az ötszámjegyű összeg, amelyet le kell értük perkálni. Aztán füzetek, tollak, ceruzák és hegyezők és a többi, aztán az első havi ebédpénz, valamint félretenni a különórákra, akinek futja. Bérlet a közlekedéshez, ha kell: többnyire kell. Itt jegyezzük meg, hogy az idén 400 milliós keret is rendelkezésre áll a célból, hogy belőle pontosan 27 új iskolabuszt szerezhessenek be azok, akik beszerzik. Nyilván beszerzik.
De! A gyerek, mint azt Ladó Gyula Ákos figyelmé sem kerülte el, kinőtte a tavalyi ruhát, cipőt… Meg az ünneplőt. (Nem baj, majd szandálban megy az évnyitóra.) És mostanában valahogy többet eszik, mint tavaly, mert mintha a gyomra is növésben lenne. Azokban a családokban pedig, amelyekben nem csupán egy gyerek nevelkedik, ott minden kiadás beszorzandó a gyerekek számával, kivéve, ha előrelátó szülők eltették a nagyobb testvér kinőtt cuccait, enyhén szamárfüles tankönyveit, mondván, amíg cérna, radír van a világon, jók lesznek azok majd a kisebbnek is.
Tutajos pedig nyugovóra tért odahaza, Piri mama hangja még álmosítóan zümmögött mellette, és „ez a zsongás aztán fölcsapott egy hét múlva, és vad zúgássá erősödött, amikor Tutajos és Bütyök beléptek az iskola kapuján.”
Csukány 1.
Mindenki megnyugtatására pediglen idejében közöljük, hogy a most kezdődő tanév utolsó tanítási napja 2008. június 13., péntek.
Csukány 2.
Viszont házilagos számításaim szerint a következő elsője 2008. szeptember 1., hétfő, mindenki nyugtalanítására.