III./51. Rigó ül pózna tetején, ág lóg villanydrótról

   Kinéztem minap ablakunkon, és két villanyoszlopot láttam.
   Fából faragták az egyiket, ellenben a másikat, szavamra, betonból öntötték. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy az előbbit is betonba ágyazták, nem ám hogy csak úgy beásták volna a földbe, de nem ám! Beton az alapja annak is, ércnél maradandóbb, sziklaszilárd beton, aztán mindenféle spéci szögek, szegecsek, csavarok szorítják hozzá a fapóznát: öszvér megoldás, de a legvadabb viharokat is kiállja, le van tesztelve, nem úgy, mint a természet egynémely zsenge teremtménye, például a közelében növekedett eperfa, de erről majd később.
   Ne hallgassuk el azt sem, hogy a másiknak, a tiszta betonnak is megvan a maga története. Megesett ugyanis, hogy a szemközti, enyhén lejtős utcában elszabadult egy teherautó, és se jobbra, se balra, egyenesen nekiszaladt az odalent őrt álló, eredeti villanypóznának, amely szintúgy fából készült, mint többi, környékbeli társa. Hát, mit is mondjak, az a meglehetősen testes jármű könnyedén kidöntötte az oszlopot, mit neki, volt nagy csattanás, szakadtak a vezetékek! Lett aztán nagy ijedelem a környéken, összeszaladtak a népek, de annyi ésszel szerencsére mindenki rendelkezett, hogy ne érjen semmihez, szóval nagyobb baj nem történt, mint hogy ideig-óráig meg kellett barátkoznunk az áramszünettel. Emlékszem, nem is néztünk tévét, hanem ácsorogtunk a sarkon, kitárgyaltuk a történteket, s miközben figyeltük, hogyan serénykednek a szakik, elcseverésztünk még egyről s másról, még jó, hogy nem került elő egy demizson is valahonnét.
   Mert, ha demizson nem is, de palack az elő szokott fordulni e tájon, mi több, pezsgőspohár is, mert erről az ominózus sarokról jól lehet látni a háztetők fölött a tűzijátékot, szoktak is oda emberek kiállni csilingelő pohárral, durrantós üveggel a kezükben, kínálgatják egymást, aztán jöhet az álmélkodás, amelyet csak fokoz a borgőzös hangulat.
   Hanem hát nem erről akarnék beszélni, hanem a villanypóznákról, mert sose gondoltam volna, hogy a villanypózna egyszer még téma lehet. Szegény Vlagyimir Iljics, amikor meghirdette a GOELRO-tervet, emlékeztek tán, mintha magam is emlegettem volna egy-két éve, amit valaha az iskolában tanultam, hogy szovjethatalom + villamosítás = kommunizmus, Iljics se gondolta volna, hogy a neokapitalizmusban micsoda szerephez jut a villanypózna! De nem akarnék én itten az alattvalói lét fölött siránkozni, csak arról beszélni, mit látok, ha az ablakunkon kinézek.
   Szokott a mi villanypóznánk tetején rigó ücsörögni. Hajjaj, biztosan tetszettetek már hallani ilyen nagyhangú illetőt, ahogy kikiabálja a világnak, kicsoda, ha nem ő! Hát én szoktam őkegyelmét hallgatni, és az a hang nekem tetszeni szokott, és a szívemet szokta melengetni, úgy ám.
   De belátom, egy villanypóznának mégsem az az elsődleges feladata, hogy egy közönséges énekes rigó (Turdus philomelos) támasztékául szolgáljon.
   Mert az elsődleges feladata nyilvánvalóan az, hogy segedelmével el lehessen vezetni a villanyvezetéket valahonnét valahová a magasban. Hja, emlékszem egy nagy viharra a múltból, hát az olyan nagy vihar volt, de olyan nagy, hogy másutt fákat csavart ki gyökerestül, de mire hozzánk ért, valamelyest megszelídült, és csak az eperfánk egy vastag ágát törte le. De azt aztán annyira, hogy éppen rázuhanjon a villanyvezetékre, ráadásul a nagy ág egy kisebb ága bele is akadjon, aztán ott himbálózzék! Ha tőle függött volna, lifegett volna ottan az idők végezetéig. Én persze, és lehet, más környékbeli lakó is, vihar múltával a telefonkönyvből kikerestem, majd föltárcsáztam a lakossági bejelentések céljából fönntartott telefonszámot, és szépen el is mondtam mindent. Kezdtem a bejelentő nevével, címével, telefonszámával, meg hogy egy hatalmas faág lóg a villanyvezetéken éppen az ablakunk alatt, habár a fémkábel, amelyhez a többi drót is hozzá van hurkolva, úgy látszik, elbírja a faágat is, ugyan szemlátomást erejét megfeszítve. Hát az illetékesek nem nagyon aggódtak, mert eltelt vagy három hét, mire leszedték, mi, a környék lakói ugyanis nemigen mertük volna onnan önerőből lecibálni, csak elnézegettük naponta, állt-e be érzékelhető változás a himbálózás milyenségében.
   De visszatérve a villanypóznák eleve elrendeltetéséhez, idő haladtával kiderült, hogy nem csupán villanyvezetéket, hanem mindenféle egyéb kábelt is képesek tartani.
   Na, tulajdonképpen erről kívánnék értekezni, tisztelt olvasóság.
   Hát hogy mégiscsak többet fogtok ti még ácsorogni a sarkon, jön majd az a demizson, mert bizony, lehet, kevesebbet fogtok ti nézni tévét!
   Fölröppent ugyanis a hír, nem tudom, pánikoltok-e már, hogy akár tizenötszörösére is drágulhat a kábeltévé előfizetési díja. Állítólag, ahogyan a Marketing&Média nyomán a FigyelőNet megírta, az E.On, ez az áram- és gázszolgáltatással, valamint áramtermeléssel foglalkozó cégcsoport, nem mellékesen Magyarország egyik legnagyobb vállalata, amelynek ügyfelei között megtalálhatóak úgy lakossági és üzleti fogyasztók, mint teljes önkormányzatok, drasztikusan megemeli a villanyoszlopok bérleti díját.
   Ezt beszélik.
   Ha valaki tájékozódni akarna a távoli miértekről, ideidézek három mondatot egy nemrégiben szétküldött tájékoztató levélből. „Tisztelt Ügyfelünk! Bizonyára már Ön is értesült arról, hogy Magyarországon a végéhez közeledik a villamos energia piacnyitási folyamata. A teljes liberalizációt megelőzően (amely 2008-ban várható) meg kell felelnünk a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény, valamit a 2003/54/EK. európai parlamenti és tanácsi irányelv előírásainak, ezért jogilag szét kell választanunk, azaz két külön cégbe kell szerveznünk a korábban egyetlen közüzemi cég által ellátott két, egymástól lényegesen eltérő feladatkört: a hálózati és az értékesítési tevékenységet.”
   Na. Eltekintve attól, hogy bizonyos kifejezéseket nem teljesen értek, mint például „piacnyitási folyamat” meg „teljes liberalizáció” meg „tanácsi irányelv”, amely utóbbit hajlamos vagyok összetéveszteni a szovjethatalomból ismert tanács fogalmával, szervusz, Vlagyimir Iljics, vagyis mindettől eltekintve, ha megkönnyebbültünk, vegyünk nagy levegőt, és térjünk vissza a villanypóznákhoz.
   Mert ha a fönt említett cégcsoport emeli a bérleti díjat, akkor ne tegyünk úgy, mint ha nem tudnánk, hogy a magyarországi kábelhálózatok kábeleinek kábé felét ezek tartják.
   Tárgyalnak, tárgyalnak ugyan tavasz óta a kábeltelevíziós társaságok a legnagyobb hazai áramszolgáltatóval, de eddig nem sikerült megállapodniuk. Vitatkoznak áprilistól kezdve, mert a póznatulajdonos akkor jelentette be, hogy az optikai kábelek villanyoszlopokra telepítésének díját ezernégyszáz százalékkal szándékozza megemelni, ha meg már ott van, ráadásként a bérleti díjat is tízszeresére.
   A hazai kábelcégek erre azt mondták, legyen csak harminc százalék az az emelés. Az is sok, de jó, megértik, legyen. Indultak az egyeztetések, jött a nyár, augusztusra az E.On kilencszázhat, illetve hatszáznégy százalékig engedett a maga javallatából. Avval érveltek ugyanis, és miért ne lenne ez igaz, hogy a korábbi árkonstrukciók már nem alkalmazhatóak, azokban ugyanis lassan két évtizede állapodott meg a Magyar Villamos Művek Tröszt és a Magyar Posta, akkor, amikor a nyolcvanas évek végén még csak sejteni lehetett, miféle robbanásszerű növekedésnek indul a vezetékes kommunikáció, ugye. És bár húsz esztendő alatt, talán magunk is észrevettük, szinte minden megváltozott, például az áramszolgáltatók részvénytársaságokká alakultak, de a tartóoszlopok használatbavételi és bérleti díjai 1988 óta mindösszesen a mindenkori éves inflációs rátával növekedtek, ezt be kell lássuk. És más érvek mellett azt is fölhozták – idézem a FigyelőNetet –, miszerint „ezek a díjak nem veszik figyelembe, hogy az oszlopok mechanikai terhelhetőségét alapvetően a villamos távvezetékek húzási és szélteher-kapacitására méretezték, újabb vezetékek elhelyezése többlet-igénybevételt jelent. Ennek következtében a közös oszlopsor kialakítása szempontjából a hálózatok egy részét mechanikailag meg kell erősíteni, át kell építeni, s ez az áramcégeknek jelentős többletköltséget jelent.”
   Én országosan is szoktam gondolni, hogy a korábban nem is tervezett széthúzási kapacitással előbb-utóbb gondok lesznek.
   Végezetül pedig azt mondta az E.On, hogy nekik egyébiránt semmiféle monopóliumuk nincs arra, hogy oszlopsorokat állítsanak föl e hazában. Erre, jelentik ki tisztelettel, jogosult bármelyik kábelszolgáltató.
   Ekkor azok a tájfotóim jelentek meg lelki szemeim előtt, amelyeken dombok és felhők között jól kivehetőek a villanyvezetékek fekete csíkjai, de a látomás olyan gyorsan elillant, mint zsebemből a pénz számlabefizetések idején.
   Egyébiránt, ugye, ha jöhetnének a föld alatt vezetett kábelek, akkor milyen szépen föl lehetne vakondozni ezt a Kárpát-medencét újra és újra.
   Nem tudom, mi fog kisülni ebből az egészből. Ahogyan az ablakunkból látom, díjemelés mindenképpen: de mekkora? Egyesek vállat vonnak, mások lemondják az előfizetést? Meg nagy cégek betonba ágyazódnak, mint a fapózna, kis cégek pediglen tönkremennek, mint zsenge villanyoszlop, ha elszabadult teherautó trafálja szemből telibe; ilyesmik?
   Néha arra gondolok, nem is olyan nagy baj, hogy én már ideföntről nézem ezt az egész hajcihőt odalenn.