III./6. Az óraátállítási piszkatúra érdemi mibenlétéről

Tisztelt Másvilági Tévéhíradó!

Tetszenek tudni, hány óra van? És azt tetszenek tudni, hogy például hány órakor is kezdődött tulajdonképpen a délután háromra meghirdetett, aztán betiltott, aztán mégis engedélyezett fölvonulás 1956. október 23-án? Tájékoztatási igyekezetükben, tisztelt tévések, elkerülte a figyelmüket, hogy lényeges kérdéseket tisztázzanak, mégpedig azonnali hatállyal! Egymásnak némileg ellentmondó forrásainkat összevetve leszögezhetjük, hogy 1956-ban június 3. és szeptember 30. között Magyarországon nyári időszámítás volt érvényben. Ennek következtében történelmileg ma már tagadhatatlan tény, hogy a jelzett esztendő jelzett napján Magyarországon téli szisztéma szerint mérték az időt. Ebben az esetben viszont – a Nap járásához képest – lényegében négy órának kellett lennie (1953-ban vagy 1957-ben az is lett volna), hiszen az órák akkor már bő három hete vissza voltak állítva háromra! Remélve, hogy nem vesztették el a fonalat, szívélyes üdvözlettel
Te, Mástévé!

Azt meg miért hallgatod el, hogy a nyári időszámítás bevezetését először Benjamin Franklin amerikai polihisztor javasolta 1784-ben? A csávó Egy gazdaságos tervezet (An Economical Project) című esszéjében próbált nyereséges megoldást találni arra a problémára, miszerint évszakonként hol több, hol kevesebb a sötét meg világos órák száma! És arról miért nem beszélsz, hogy jóval később, 1907-ben egy londoni építész, bizonyos William Willett Pazarlás a napvilággal (Waste of Daylight) című röpiratában azt javasolta, hogy április minden vasárnapján mindenütt húzzák előre húsz perccel az órákat, aztán szeptemberben – ugyancsak vasárnaponként – tekerjék őket vissza szintén húsz perccel? Szerinte ugyanis mindenki szereti a hosszú, világos délutánokat, viszont mindenki utálja az ősszel gyorsan rövidülő nappalokat. De arra Willettig senki sem gondolt, hogy nyaranta ki kellene használni a kora reggeli órákat! És azt miért nem mondod el, hogy a röpirat megjelenése után egy esztendővel nevezett Sir Robert Pearce törvényjavaslatot nyújtott be a londoni parlament alsóházában? Erről is hallgatsz, mi? Persze, csak, mert akkor még mindenki megütközött a gondolaton!
Kedves Tévés Barátaim!

Érzésem szerint néhány történeti megjegyzést szükségeltetik hozzáfűzni a földi órák átállításával kapcsolatos, felületes hírverésükhöz. Mindenekelőtt tisztázandó, hogy melyik időszámításhoz képest melyiket tekintsük rendkívülinek. Nos, bátran közölhetem önökkel, hogy az ún. téli időszámítás az igazi, vagyis – a Nap járását tekintve alapnak – az ún. nyári a „csalás”. Meg kell említeni: az átállítás célja, hogy a lakosság szokásos ébrenléti ideje – ez, ugye, a reggel 7 és este 10 óra közötti időszak – minél jobban egybeessék a nappali világosság idejével. A tavaszi óraigazításkor tehát egy órával kevesebbet alhatunk. Ennek következtében sajnálatos tény, hogy szervezetünk nem minden gond nélkül alkalmazkodik a rendszerhez: statisztikusok kimutatták, hogy az előreállítás utáni napokban kiugróan magas a halálos közúti balesetek száma! A jelenség pedig egyértelműen a kialvatlansággal, az emberi szervezet becsapottságával magyarázható.
Drágaságaim!

Tényleg első az egészség? Igenis, beszéljünk arról, hogy az óraátállítást bizony megsínyli a szervezet! Naná, hogy ama teljes óra elvesztésére reagál a szervezetünk is, hiszen belső időérzékünk nagymértékben függ a világosság-sötétség váltakozásától! Sötétben a szervezet aluszékonyabb, mélyebben is alszunk, a világosság viszont éberebbé tesz, és frissebben ébredünk. Hasznos tehát, ha előre felkészítjük magunkat az őszi változásra: negyed-, majd félórával, később már egész órával előbb lefekszünk, így kevésbé visel meg bennünket a különbség, már amennyiben végigalusszuk a megszokott óraszámot. Az alvás huzamos megrövidítése ugyanis megviseli a szervezetet! Az alváskutatók tudniillik – felnőttek esetében – hét órában szabták meg az optimális alvási idő hosszát! Ha ennél kevesebb időt szánunk rá, abból előbb-utóbb baj lesz…
 
Kedves Másvilági Tévéhíradó!

Kérem, mi tisztában vagyunk avval, hogy az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják. De arról van fogalmuk, hogy maga a reform végső soron háborús idők szülötte? 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet aztán több európai állam, így Magyarország is átvette. A vegyes időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt, aztán csak 1941-ben – amikor újból lángba borult a világ – vetették be megint a trükköt, bár akkor még nem engedték visszatekerni az órákat: 1943-ban és 1944-ben viszont március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár! A következő két évben sem állították át az időmérőt, 1947 és 1949 között azonban megint nyári-téli rend szerint forogtak a mutatók, 1950-től 1953-ig pedig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta élvezhetik ismét az óraigazítás örömeit a földlakók… A legutóbbi reformra 1996-ban, a délszláv háború után került sor: akkor – az Európai Unió irányvonalának megfelelően – szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete.
Tévéskéim!

Ugyan már! Ennek az egész óraátállítási mizériának a modern időkben közönséges fiskális okai vannak. Hát senkinek nem tűnik föl, hogy éppen 1980-ban, vagyis néhány évvel az egész világot megrázó első olajár-robbanás után vezették be számos országban? A kormányok a lépést azzal indokolták, hogy így több százezer tonna kőolajnak megfelelő energiát takaríthatnak meg!
 
Tisztelt MTVH!

Hohó! Ne menjünk el szó nélkül a tény mellett, miszerint az, hogy októbertől márciusig reggelente „korábban” világosodik odalenn, viszont márciustól októberig meg később sötétedik, avval a földi családok évente kb. kétezer forintot takaríthatnak meg. Számoljunk csak! Ha naponta négy, hatvanas égő egy órával kevesebbet világít, az, például egy Magyarországnak, több mint száz gigawattóra spórolást jelent, vagyis – mai, kelet-közép-európai árfolyamon számolva – több mint kétmilliárd forintot. Ez az árammennyiség egyébként a tízmilliós ország egynapi, egy kisebb város teljes évi fogyasztása! Ily módon hát családilag évente egy nappal kevesebbet fizetnek a villanyért; érthető, ugye? Egyébiránt persze, ha belegondolunk, a lakosság ténylegesen viszonylag keveset spórol az óraátállításon, hiszen a megtakarítás elsősorban a világítást érinti, az pedig a családok költségvetésében csak a villanyszámla töredékét adja ki. Az igazán költséges a fagyasztóláda, a mosógép meg a televízió… Az óraigazítás valódi nyertesei, hölgyeim és uraim, az ipari fogyasztók és a hivatalok! És bár, mondjuk, az önkormányzatok megtakarításával áttételesen nyerhet ugyan az adófizető, de például egy pékség megspórolt pénze nem föltétlenül jelenik meg a kenyér árában, hogy világosan beszéljek.
Gyermekeim!

A pontosság kedvéért szögezzük le, hogy – nemzetközi közmegegyezéssel – az egész Európában egységesen alkalmazott módszer lényege szerint a nyári időszámítás kezdete a március utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, pontban két órakor, befejezése pedig az október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, takkra háromkor. Csak ennyit kívántam közölni a Másvilág népével.
 
Okos Tévések!

Arról meg aztán miért nem beszélnek, hogy mi a helyzet a világ más pontjain? Japánban és Tajvanon például az egész évben ugyanaz az időszámítás érvényes! Sőt! Mauritiuson sincs nyári időszámítás. Egyiptomban április utolsó péntekén kezdődik, és szeptember utolsó csütörtökén végződik. Vagy vegyük Iránt, ahol a papok bevonásával számítják ki a nyári időszámítás időtartamát. Izraelben meg évente változik. Az ultraortodox és a világi pártok évtizedek óta viaskodnak rajta: a világiak meg akarják hosszabbítani, az ortodoxok pedig még az engesztelés napi böjt előtt át akarnak térni a téli időszámításra, Az ortodoxok azt javasolják, hogy már szeptember 13-án, a nyári hőség kellős közepén vágjanak bele! Ez azért lenne fontos, mert ily módon egy órával kevesebbet kellene böjtölniük (ami, ugyebár, napnyugtáig tart).
Tisztelt Másvilági Tévéhíradó!

Engem meg miért nem kérdez meg soha senki, mit szólok ahhoz, hogy félévente piszkatúrázzák a mutatóimat? Üdvözlettel