III./8. Szigbiz kérdésekre adott szigbizebb válaszok

Kedves Olvasók! E zárt körben – tekintettel a nagy érdeklődésre – szigbiz dokumentumot teszünk közzé. Számítunk arra, hogy valóban bizalmasan kezelik, szélesebb körben tartózkodnak nyilvánosságra hozatalától (bajunk származna belőle), mi több, elolvasás után, ha esetleg meggondolatlanul kinyomtatták volna, nagyon kérjük, égessék el. (Maguknak a számítógépeknek a fölgyújtása nem ajánlatos.) Tájékoztatjuk tovább önöket arról, hogy az alábbiak nem tartalmazzák a szerkesztőség álláspontját, ebből következően a dokumentumban foglaltakért szerkesztőségünk semminemű felelősséget nem vállal.

„

– Jó estét kívánok, kedves nézők! Önök a Másvilági Televízió Fórum című műsorát látják, nem is rabolom az időt, égnek a telefonvonalak, ahogyan mondani szokás, de levélben is számtalan kérdést kaptunk, amelyeket most szakértőink segítségével igyekszünk megválaszolni, úgyhogy – munkára! Az első kérdés: önöknél szokott-e havazni? Ez akár mezőgazdasági vonatkozású téma is lehetne, szóval Práger Györgytől várjuk a választ.
– Mindenekelőtt köszöntöm én is a kedves nézőket, közöttük a kérdezőt. Nos, egyetlen szóval válaszolhatok: nem. A felhők fölött mindig kék az ég, ahogyan, ha máshonnét nem, hát a slágerszövegből tudjuk. De! Mi ugyan többnyire a felhők fölött tartózkodunk, ám szükség esetén lejutunk alájuk is, ott pedig találkozunk esővel, hóval, jéggel, igaz, az már nem ugyanaz.
– Köszönjük a kimerítő választ, és akkor ide tartozik a következő kérdés, amelyet egy mezőgazdasági pilóta tett föl: fázik-e az önök lába a felhőkön járva? Tehát? Lábak dolgában ki illetékes? Igen, látom, a papucskedvelő Szabó Kati!
– Nos, értem a kérdés mögöttesét, de meg kell nyugtatnom a tisztelt kérdezőt: itt nincs se hideg, se meleg, vagy legalábbis mi nem érzékelünk belőle semmit. Mi nem fázunk, nekünk nincs melegünk, én mindenesetre ezt tapasztaltam, cáfoljanak meg a kollégák, ha valakinek más a véleménye.
– Hát, ha senkinek nincs hozzáfűznivalója, akkor mehetünk is tovább, nagyon röpül az idő, nézzük a következőt: van-e Isten? Tóth György?
– Köszönöm a bizalmat, mint érintett, teljes bizonyossággal állíthatom, hogy van. Ugyanakkor riporteri hitelességem megőrzése érdekében el kell mondanom, hogy személyesen eddig nem volt szerencsém találkozni vele, bár többször kértem időpontot, személyesen is, újságíróként is de az interjú egyelőre nem jött össze.
– Igen, és akkor következzék az előző kérdezőnek még egy kérdése: ha a válasz igenlő, akkor a földi világ miért olyan, amilyen? Ezt kérdezi egy, ahogy szavaiból kiveszem, elégedetlen nézőnk, de, kérem, tetszenek látni, ez olyan műsor, amelyben minden vélemény hangot kaphat. Tehát? Valaki…? Kérem a szakértőket, valamelyikük vállalkozzék a válaszra. Nos, ha senki, akkor… Senki többet harmadszor? Akkor fölteszem a következő kérdést: van-e terrorizmus a másvilágon, kérdezi egy magát megnevezni nem kívánó nézőnk. Ipper Pál.
– Nincsen. Természetesen eljutnak hozzánk a földi hírek, tudjuk, mi folyik ott, de itt, és ezt teljes bizonyossággal állítom, nincsen. Összefutottam egyébként néhány nyugalmazott terroristával, de mára ők is fölhagytak korábbi tevékenységükkel. Remélem, Pálfy Jóska egyetért velem.
– Teljes mértékben, Palikám. Azért elmondanék egy történetet. Lehet?
– Csak gyorsan, nagyon kérem a néha bőbeszédű Pálfy Józsefet.
– Nos, megyek egyszer az utcán, mit mondjak, nálunk valóban sugárutak vannak, és jön velem szemben két fiatalember símaszkban, az egyik kézigránátnak látszó tárggyal labdázgat. Biztos, ami biztos, átmegyek a túloldalra. Erre átjönnek ők is, és amikor mellém érnek, megszólítanak. „Kedves Pálfy bácsi”, mondják, „éppen indultunk a hegyekbe, amikor ezt az izét találtuk, de nem tudjuk mire való. Tetszene tudni segíteni”, kérdezik, „hogy baj ne történjék?” Hát csak azért meséltem el ezt a kedves történetet, hogy jelezzem, miként mennek a dolgok mifelénk.
– Köszönjük, nagyon tanulságos. Éppen ide tartozik a következő kérdés: miért nincs a Másvilági Televíziónak bűnügyi műsora, amikor nagy nézettségre számíthatna. Dávid Márta belpolitikai rovatvezető.
– A kérdés tulajdonképpen két kérdés. Egyrészt mi nem a nézettséget tekintjük elsődlegesnek. Másrészt lenne bűnügyi műsorunk, csakhogy itt nincsenek bűnök. A bűnök a pokolra tartoznak. Ennyi a válaszom.
– Nagyon jó, álljunk is meg egy pillanatra, mert meglepetéssel készültünk önöknek, kedves nézőink! A világtörténelemben először élő adásban, néhány perces helyszíni közvetésre kapcsoljuk munkatársunkat a pokolban.
– Köszönöm a lehetőséget! Jó estét kívánunk mi is innen, a legnagyobb üstből. Mindenekelőtt arról kívánjuk önöket tájékoztatni, hogy itt valóban roppant kellemetlen a klíma, értve ezen a hőmérsékletet ugyanúgy, miként a levegő páratartalmát. Ennek ellenére a pokolra került és kerülő televíziósok azt tekintik a kiróható legnagyobb büntetésnek, hogy semmiféle tévécsatorna megindítására nincsen lehetőség. Szükséges továbbá megemlítenünk, hogy a jelenlévők nem is annyira a tévécsatornák meglétét hiányolják, mint inkább a járulékos tevékenységeket. Tanácsoljuk tehát, hogy akinek még módjában áll, fejezze be abbéli ténykedését, amely ide vezethet, mert itt valóban föl kell hagynia minden reménnyel.
– Halló! Pokol! Akkor föltennénk néhány konkrét kérdést. Halló! Halló, hallotok bennünket…? Úgy látszik, megszakadt a vonal, de sebaj, később újra próbálkozunk. Akkor addig is néhány rövid kérdés, rövid válaszokat is kérek. Lehet-e dohányozni a másvilágon, Piller Sanyi?
– El kell keserítenem a kérdezőt. Nem lehet. De nincs tiltva: egyszerűen nem megy. Magam sem értem.
– És ugyanez másként: lehet-e alkoholt fogyasztani? Ki válaszol? Igen, értem, mindenki jelzi, hogy módjával, de lehet. Menjünk tehát tovább. Sportszerető nézőnk kérdezi, ki nyeri az idén a Bajnokok Ligáját. Molnár Dani?
– Mi már tudjuk, sőt azt is, ki lesz két év múlva az Európa-bajnok, de ha ilyen nagy nyilvánosság füle hallatára áruljuk el, mindenki a győztesre fogad majd, és a kérdező várt nagy haszna elmarad.
– Ez bölcs észrevételnek tűnik, hagyjuk is megválaszolatlanul ezt a kérdést. Egyúttal kérem a kedves nézőket és a szerkesztőket is, mellőzzék a jövőbelátással kapcsolatos témákat. Tehát: mekkora költségvetésből dolgozik a Másvilági Televízió, és honnan származik a pénz? Piller Sándor, népgazdaság!
– Nos, ez talán egyeseknek rossz, másoknak jó hír: a másvilágon nincs pénzforgalom, nincs költségvetés. Régen ezt úgy mondtuk volna, hogy mindenkinek szükségletei szerint, de ez már ezen a tájon is elavult kifejezés.
– Milyen a kulturális élet a másvilágon? Személy szerint Zádor Lászlót kérdezik.
– Nem értem a kérdést. A kulturálist az igen, az rendben is van; de hogy élet?
– A következő kérdés: mit mond Ádám? Érdemes volt elfogadni az almát? Megint Tóth Györgytől várjuk a feleletet.
– Nos, kellemetlen, de Ádám úr sem áll kötélnek, bárhogyan is próbálom becserkészni, hogy nyilatkozzék a Másvilági Tévéhíradónak. Indirekte közelítem hát meg a problémát: ha elégedetlen volna, annak már nyilván hangot adott volna.
– Bocsánat, csak egy kiegészítés az előbbiekhez: magam ismerem Ádit, nem sokkal következem utána a névsorban. Legutoljára nagyon megtörtnek láttam, nem tudom, jelent-e ez valamit.
– Köszönjük, Árkus József, és akkor azonnal egy kérdés is hozzá: van-e helye a humornak a másvilágon?
– Kérem, azon túl, hogy szerintem, ahol magyar ember megfordul, ott azonnal fölüti a fejét a vicc, el kell mondanom, hogy itt kifejezetten nagy rá a kereslet. Hogy az előbbieknél maradjak: egyszer még Ádám arcára is sikerült mosolyt csalnom a következő viccel…
– Pardon, most, ne, Józsi, mert alig van már időnk. Csak egy utolsó kérdés, miközben megemlítem, hogy nézőink bombáznak bennünket a pokollal kapcsolatos kérdéseikkel, és olybá tűnik, aggódnak a földi világban tartózkodó hozzátartozóikért. Tájékoztatásukra elmondom hát, hogy műszaki kollégáink dolgoznak a kapcsolatot helyreállításán. Tehát a kérdés: rossz-e itt? Mindenkitől nagyon rövid választ kérek. Pálfy.
– Nem.
– Ipper?
– Egyáltalán nem.
– Árkus?
– Ó, nem, sőt!
– Dávid?
– Hát… nem. Nem annyira.
– Piller?
– Nem, de azért…
– Tóth?
– Én személy szerint kiválóan érzem itt magam.
– Zádor?
– Jó, Jó, de ez nem föltétlenül jelenti azt, hogy nagyon kell igyekezni ide.
– Práger?
– Igenis! Igen. Is.
– Szabó?
– Lényegében…
– És végül Molnár?
– Nos, mondjuk, 2-1. Szépítés pontrúgásból.
– Elnézést kérek mindenkitől, kicsivel túlléptük a rendelkezésünkre álló műsoridőt. Akkor hát ennyit mára, köszönjük a figyelmet, a nézőknek a kérdéseket, szakértőinknek a válaszokat. Gyorsan elköszönök: a viszontlátásra!

”