III./9. A Lionel Messi-példázat hazai vonatkozásairól

Kedves Gyulai Pista, Hegedüs Misi, Knézy Jenő, Molnár Dani!
Barátaim, Másvilágiak!
Tévések!

„Lányomnak mondom, hogy vejem is értse” alapon egy fiatal argentin labdarúgó történetére hívom föl a figyelmeteket.

Lionel Andres Messi 1987-ben született Argentínában, jelesül Rosarióban. Alig ötévesen kezdett focizni a lakhelyükhöz közeli, Grandoli nevű kis klubban, ahonnét egy nagyobb egyesület, a Newell's Old Boys hamarosan kiemelte. Csodagyereknek számított, csakhogy súlyos hormonális rendellenességekkel: valahogy nem akaródzott nőnie… A szülei, akik mellékesen az argentin gazdasági válság elől Spanyolországba menekültek, nem bírták fedezni a gyógykezelését. És ekkor jött a „véletlen”: a játékos-megfigyelők fölhívták rá az FC Barcelona döntéshozóinak figyelmét, akik villámgyorsan leigazolták. Üzleti kockázat. A klub pedig, beruházásként, magára vállalta az orvosi költségeket.

Jótett helyébe jót várj: a kamasz fiú kezdte beváltani az ígéreteket. És miközben, hála az alkalmazott növekedési hormonoknak, nőtt, növekedett – ma már százhatvankilenc centi –: végigjárta az összes korosztályos csapatot, az összes tartalékot, és rekordidő alatt, tizenhat évesen, beverekedte magát a felnőtt keretbe! 2005 nyarán pedig, amikor Argentína nyerte az ifjúsági világbajnokságot, ki más lett volna a torna legjobb játékosa és gólkirálya, mint Lionel Messi! Alig múlt tizennyolc éves, amikor neve bejárta a világsajtót. A Barcelona vezetői azonnal a torna helyszínére utaztak, hogy sürgősen meghosszabbítsák a szerződését – 2010-ig. És mert röviddel később már első felnőtt válogatott meccsén is játszhatott, szeptemberben következett az újabb egyezség – immár 2014-ig. Messi sikertörténete a tulajdonosok szemszögéből kis befektetés – a nagy bevétel reményében.

Jól telt az ősz, jól a tél, ám a srác a tavasz beköszöntekor, 2006. március 7-én a Chelsea elleni, egyébként győztes BL-meccsen, hazai pályán váratlanul lesérült. Ekkor derült csak ki, hogy már egy korábbi meccsét sem tudta befejezni, igaz, akkor csak meghúzódott egy izom a jobb lábában. Most azonban egy hirtelen mozdulattól már szakadt is! A csapatorvos pedig váratlanul elnyilatkozta magát. Azt mondta, persze szigorúan orvosi szempontból, hogy Messi játékstílusában sajnos benne rejlenek az efféle esetek. "Ez történik az olyan játékosokkal, akik hozzá hasonlóan gyorsak, és sok ritmusváltással operálnak" – indokolt, bár arra egyetlen szóval sem tért ki, hogy ezek a problémák rendszeresedhetnek-e, vagy mindössze szerencsétlen véletlen a két, egymás utáni sérülés.

Áprilisban újabb hír röppent föl. Az első diagnózisok szerint ugyan szerepelhetne már a fiú a katalán együttesben, ám a vártnál nehezebben jön rendbe… A teljes gyógyulás érdekében tehát hazautazott Argentínába, hiszen közelgett a világbajnokság júniusi nyitánya. És ekkor szivárogtatták ki: a sérülése ellenére jó lenne Messit Olaszországba, a milánói Internazionaléhoz igazolni. Az értesülést persze minden érdekelt gyorsan kacsának minősítette. Nem is esett több szó róla.

Nem sokkal később viszont igaznak bizonyultak az aggasztó előérzetek: a baj valóban nagyobb, mint azt nyilvánosságra hozták. Messi, jelentették be, hiába készül rendületlenül, immáron bizonyosan hiányozni fog május közepén a Bajnokok Ligája döntőjéről! El is kezdték itt-ott rebesgetni, hogy az ifjú csatárral orvosi hiba miatt történik, ami történik: idejekorán engedték teljes értékű edzésmunkát végezni. De vajon kik állnak a történtek hátterében? Cui prodest? A latin futballisták könnyebben lefordíthatják Seneca kérdését: kinek az érdeke? A BL-döntőt egyébként nélküle is megnyerte a Barcelona. Vajon mit gondolhattak akkor a Messi-szülők növekedési hormonokról és argentin gazdasági válságról?

Már nagyon közelgett a vébé. Messi pedig, amikor június közepén a vizslató tekintetek elöl elzárva dolgozott azon, hogy hosszú kihagyás újra játszhasson, egy délelőtti edzésen ismét kisebb sérülést szenvedett. A lába közvetlenül az alatt a rész alatt fájdult meg, ahol korábban az izma szakadt… "Azonnal abbahagyta az edzést, mert érezte, hogy baj van. Annyi az egész, hogy egy kicsit jobban megerőltette a lábát a szokásosnál, amit nem nagyon bírt a már sokat kezelt izomzat. Szerencsére nincs ficam vagy más rándulás, így Lionel talán már az utolsó csoportmeccsen visszatérhet”, mondta az argentin orvos. Aztán, tudjuk: föllépett ugyan a vébé forgószínpadán, ám hiába villantotta meg magát, a kapitány az egyenes kieséses szakaszban nem bízott komoly feladatot a csúcsformáját meg sem közelítő tinisztárra. „Semmi problémám nem volt Pekermannal, sőt! Tőle kaptam a lehetőséget, hogy pályafutásomon először ott legyek Argentína világbajnoki keretében. Jó edzőnek és jó vezetőnek tartom, sajnálom, hogy lemondott, és nem dolgozhatunk tovább együtt a válogatottban”, nyilatkozta kellő higgadtsággal a vébé után, némi keserűséggel a hangjában. „Miután kiestünk, egyetlen világbajnoki mérkőzést sem néztem meg a televízióban. Még a döntőt sem”.

A nyári pihenés jót tett neki, az őszi idény szépen indult. Aztán október 22-én Leo kisebb bokaficamot szenvedett a Real Madrid elleni rangadón. Az ellenfél játékosa, a brazil Emerson ugyanis – többek szerint meglehetősen durván – a lábára taposott, pedig esélye sem volt arra, hogy elérje a labdát, mert az egy méterre az argentin előtt volt… Az üzleti világ kemény. Messi külső szalagjai enyhén meghúzódtak a jobb bokájában, így ki kellett hagynia a következő meccset. Az orvostudomány azonban csodákra képes: a Chelsea elleni újabb BL- meccsen, kilenc nappal később, pályára lépett odahaza. (Az eredmény döntetlen lett.)

Aztán néhány nap elteltével már valóban bombaként robbant a hír: az Internazionale elnöke Milánóba szeretné csábítani! Állítólag kilencvenmillió eurót ajánlottak érte, ráadásként meg egy brazil sztárt, Adrianót. Se Messi, se a Barcelona nem reagált az állítólagos olasz ajánlatra. Se Adriano. Sztárhírnek álcázva legális emberkereskedelem folyik a huszonegyedik században, az újságok pedig az ördögnek is eladják a címlapjukat, ha van, aki megfizeti. Márpedig akad.

És akkor november 12-én, vasárnap este újra beütött a ménkű. A Zaragoza elleni, hazai pályán játszott meccsen (egyébként 3-1-re végződött) Leo ismét megsérült. Az első félidő közepén Albert Celadesszel ütközött, és bár megpróbálta folytatni a játékot, hamarosan le kellett cserélni. Eltört az ötödik lábközépcsontja. Balszerencsés? Valóban csupán balszerencséről van szó? Aztán bejelentették, hogy három hónapos kényszerpihenőre kényszerül, és hogy legkorábban február elején térhet vissza a pályára.

Miért nem mentek elébe mindennek? Arról szó sem lehetett, hiszen egy korábbi beavatkozás több hónapos kihagyást jelentett volna a játékosnak, és arra a feszített program miatt nem volt lehetőség! Most viszont csavarral erősítették meg a sérült csontot, a gyógyulást bőrbeültetéssel gyorsítják… Szerencsére a műtét után nem léptek föl komplikációk. „Minden a fiatal szervezeten múlik”, nyugtatják az aggódókat az orvosok. Minden? A rehabilitáció első szakaszában, összesen hat hétig, nem terhelheti a talpát, különböző gyakorlatokat azonban már napokon belül végezhet. Ezek azt segítik majd, hogy az izmok ne épüljenek le a lábában… A torna később válik hasznára, hiszen – higgyük el, február tájt – nem kell majd sok időt eltöltenie avval, hogy megfelelő fizikai állapotba kerüljön… Vagyis mégiscsak ki kell hagyni több hónapot. Ha csak annyit.

A műtét után meg nem erősített források azt közölték, hogy Argentína nemzeti csapatának orvosai már korábban javasolták a Barcelonáéinak, hogy ne késlekedjenek a műtéttel. "A világbajnokság előtti és alatti vizsgálatok eredményeiből már lehetett tudni, hogy Leo lábában a csont nem eléggé erős. Hogy az egyik lábfeje nem tud ellenállni a kemény belépőknek. Egy ideig meg tudtuk őt óvni a nagyobb sérülésektől, de ez a mostani előbb-utóbb úgyis bekövetkezett volna…” A katalán orvosi team tagadja, hogy a világbajnokság után fölvették volna a kapcsolatot argentin kollégáikkal. „Szerencsére már nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy a sportoló mielőbb visszatérjen a pályára”, kommentálják a történetet. Szóval a sportoló. Szóval, hogy mielőbb.

Leo Messi tehát péntek délben elhagyhatta a kórházat. Az argentin válogatottnak a közeljövőben nincs tétmeccse, a Barcelona előtt azonban feladatok sokasága: Bajnokok Ligája, klubvilágbajnokság, spanyol bajnokság, spanyol kupa meg a többi. A tizenkilenc éves világsztár bízik benne, hogy a gárda képes lesz átvészelni a nehézségeket. „A többiek biztosan mindent megtesznek azért, hogy továbbra is jól alakuljanak a dolgok. Ami engem illet, most, hogy megvolt a műtét, a legrosszabbon már túlvagyok. A legfontosabb, hogy nyugodt és türelmes maradjak.”

Egy tizenkilenc éves kölyök. A világ egyik leghíresebb futballistája, sokak rajongásának tárgya. Lionel Messi, aki terapeutája irányításával valószínűleg éppen a lábizmait kordában tartó gyakorlatokat végzi ezekben a pillanatokban. Egy srác, aki minden bizonnyal imád focizni – és közben legalább százmillió eurót ér – állítólag egyre felszabadultabbnak érzi magát, hiszen most talán sikerül orvosolni egy nyomasztó problémát. Lehet még akár tizenöt aktív éve. Lám, Puskás is milyen sokáig játszott… És bár senki sem tudja – igaz, ebben sem lehetünk biztosak –, honnét támad a következő baj, a hasznot kihajtják belőle, annyi bizonyos.

Mentsétek meg lelkeinket. Ti, kedves másvilágiak, még megtehetnétek.
 
Utóirat. Vasárnap délutánra fölvetődött, hogy Messi kiesését követően Frank Rijkaard edző a B csapatból az A-ba emel egy játékost. A mexikói Giovanni dos Santos tizenhárom évesen költözött át szüleivel Amerikából Európába, s szerződött a katalán klubhoz. Tavaly hazája U17-es válogatottjával korosztályos világbajnokságot nyert, őt választották a torna második legjobb játékosának. A nyáron egy szezon előtti fölkészülési meccsen már bemutatkozott a felnőtt csapatban, gólt is szerzett. Jelenleg tizenhét éves: ugyanazon a poszton játszik, mint Lionel Messi.