Lájv Kéjzsztádisz 13.
Ki a beteg?

   1.
   – Panasz?
   – Fáj a lábam.
   – Uram! Mi itt a röntgenosztály vagyunk, ahol nem viccelődünk. Utoljára kérdezem. Mi. A. Panasz.
   – Asszonyom, tájékoztatom, hogy a bal alsó végtagom kétszeresére dagadt kisujjával ötödik hete élek szimbiózisban olyatén mostoha körülmények között, hogy állandósultan kölcsönös szenvedést okozunk egymásnak, továbbá jobb alsó végtagom szemmagasságból nézve legvégén folyamatos, egybefüggően nyilalló sajgást érzékelek, amely immár a nap minden percében életminőségem szűnni nem akaró romlásához vezet.
   – Bal láb kisujj, jobb láb teljes lábfej. Várjon sorára, szólítják.

   2.
   – Tehát bal láb kisujj, jobb láb lábfej… Cipőből, zokniból kiugrik, többi ruha marad, nadrágszár feltűr.
   – Így jó?
   – Nadrágszár kicsit feljebb. Bal láb idetesz. Nem mozog.
   – …
   – Most jobb láb. Ránehezedik teli talp… A rosseb, aki megeszi! Hányszor kell magának elmagyarázni? Nem mozog.
   – …
   – Végeztünk.
   – És akkor most? Bocsánat a gyatra szóviccért: mi a következő lépés?
   – Odakint vár. Beküld következő!

   3.
   – Csókolom. Hogy akkor én, akinek odabenn azt mondták, várjak idekünn, és jó ideje teszem is, közben meg fájok, már meg ne haragudjon: mikor kapom meg a leletemet?
   – Nem mondták magának bent? Sokáig kell várnia, mert most távleletezés van. Úgy két órát biztosan. Vagy itt vár, vagy másutt, nekem mindegy. Jöhet este is.
   – Az a helyzet, hogy nem nagyon tudok járni, mert… fáj a lábam.
   – Ezen nem tudunk segíteni. Mi röntgenosztály vagyunk.
   – Nem tud valakit ebben az ötemeletes, nagy esztékában így szerda délben, aki mégis tudna? Hogy ne fájjon annyira a lábam?
   – Van beutalója?
   – Nincs. A háziorvos egyenesen a röntgenosztályra küldött.
   – Akkor vissza kell mennie a háziorvoshoz, és kérjen beutalót a traumatológiára. Vagy az ortopédiára. Esetleg a reumatológiára. Ha meg törése van, akkor a sebészetre.
   – Honnan tudom meg, hogy hova kérjem? Hogy esetleg van-e törésem?
   – Hát honnan, honnan? A leletéből!
   – Abból, amit két óra múlva kapok meg? Amiért esetleg jöhetek este is?
   – Mi másból?
   – A háziorvos ma délelőtt rendelt. Legközelebb holnap délután fog.
   – Na, látja. Ismeri maga a dörgést. Jöjjön vissza holnapután.

   4.
   – Lefordítaná, asszonyom, ami ide írva van?
   – Nem tud olvasni? Magának eltört a bal lábán a kisujja!
   – Jaj. És evvel a törött kisujjal mihez kezdjek?
   – Azt magának kell tudni.
   – Nem tud itt segíteni valaki rajtam?
   – Van beutalója?
   – Nincs.
   – Hát hozzon a háziorvosától.
   – … És a jobb lábam? Mert az a rosszabb. Arról viszont említést se tesz a távlelet.
   – Nyilván nem, lévén azzal semmi gond. Ami nincs, azt nem írja le az orvos. Az orvos azt írja le, ami van! Miből gondolja, hogy egy vanról író orvos nincsről ír leletet?
   – De nekem… fáj a lábam. Rá se tudok lépni. Az esztékáig csak elsántikáltam valahogy… Abban a reményben, hogy itt segítenek rajtam.
   – Na, adja ide azt a leletet.

   5.
   – Uram! Nyugodjon meg! Magának el van törve bal lába kisujja!
   – Jaj-jaj! Ne olyan hangosan, mindenki minket hall… És most mi lesz?
   – Honnan tudjam? Én röntgenorvos vagyok, és csak azt tudom megmondani, amit a röntgenfelvételen látok. Amit viszont látok, arra akár szavamat is adom. Van még kérdése? Mert most érkeztem, eddig csak távleletezni tudtam, és látja, mennyien várnak.
   – Csak még annyit, hogy a jobb lábamon mit lát? Mert az volna, amin nem tudok járni.
   – A jobb lába? Azzal magának nincs problémája! Az teljesen rendben van.
   – Pszt… De akkor mitől fáj?
   – Honnan tudjam? Semmi oka rá. Ha volna, azt én látnám. De nem látom.
   – Fáj.
   – Nézze uram, a cipőjén át látom, hogy magának akkora lúdtalpa van, hogy idáig gágog! Miért csodálkozik azon, hogy egy ekkora lúdtalp fáj? Csodálkozott volna előbb!
   – Akkor én most mit csináljak? A bal lábam kisujja eltört, a jobbon messziről gágog a lúdtalpam… Én meg a fájdalomtól nem tudok járni.
   – Mit tudom én, mit csináljon? Mondom, én röntgenorvos vagyok, látom, amit látok, leírom a leletbe, slussz.
   – Nagyon fáj.
   – Ha annyira fáj, akkor menjen föl vele a traumára, Vagy a reumára. Van beutalója?
   – Nincs.
   – Hozzon.
   – A háziorvosomtól?
   – Ki mástól? Vagy menjen a sebészetre. Oda nem kell.

   6.
   – Jó napot kívánok. A röntgenosztályon mondták, hogy jöjjek föl, mert eltört a bal lábam kisujja. A jobb meg csak úgy magától nagyon fáj, igaz, azon nem látnak semmit.
   – Adja ide a röntgenfelvételt. A számítógépes rendszer most éppen nem működik.
   – Miféle röntgenfölvételt? Olyat nem kaptam. Csak távleletet. Másfél sor az egész.
   – Hát akkor szaladjon már azért a felvételért, jóember, mit képzel, felvétel nélkül miből mondja meg a doki, mi baja, szemmel veréssel? Ha meg sokat totojázik, lejár a rendelési idő!

   Budapest, 2017. szeptember 24.