Lájv Kéjzsztádisz 16.
Fáradékonyság

   – Elnézést, hogy megszólítom… Van valami baj?
   – Semmi, csak leültem néhány percre. Szép őszünk van, jólesik kicsit elücsörögni egy utcai padon. Az az igazság, hogy mostanában, amint fölébredek, az is nehezemre esik, hogy egyáltalán kinyissam a szememet, mert annyi erőm sincs, hogy megemeljem a szemhéjamat.
   – Bocsánat, szorítana kis helyet? Köszönöm. És mondja… olyankor mi jár a fejében?
   – Hát az, hogy ha összekapnám magam, és kilesnék a paplan alól, akkor se látnék semmit. Mert amikor ébredek, még sötét van. Vagyis… minek kukucskáljak a feketeségbe.
   – Ez kellemetlen érzés? Olyasmi, mintha valami önre telepedne?
   – Honnan tudja? Hasonló cipőben jár? Valami… állandó kimerültség.
   – Az nem lehet, hogy október közepére valóban kimerült?
   – Nem, nem hinném. Energikus ember vagyok én! Akinek még tartalékai is vannak!
   – Aha. De az érzés mégis zavarja. Mondja, nem esett át az elmúlt három hónapban vírusos vagy bakteriális fertőzésen? Nem volt komolyabb betegsége?
   – Mi maga, orvos? Egyébként január óta semmi. Minden rendben. Csak ez a fáradtság.
   – Árulja el… dicsekedhet bármiféle fizikai aktivitással? Mondjuk, sportol? Legalább sétál naponta? Tölt valamicske időt friss levegőn?
   – Friss levegő itt, a városban? Egyébként a munkahelyemig el-elgyalogolok… Viszont tényleg sokat vagyok zárt térben. Ráadásul sokszor akkor is ülök, amikor akár állhatnék is.
   – Mert?
   – Egyszerűen fáradt vagyok ahhoz, hogy ácsorogjak! Sokszor fáradt persze egy tízperces gyalogláshoz is. Churchill is azt mondta, hogy „no sport”, nem?
   – Lehet, mondott ilyesmit… Más meg azt mondja, hogy a testedzés nemhogy fáradttá, hanem éppen ellenkezőleg, energikussá teszi az embert! Edzés közben állítólag olyan anyagokat termelünk, amelyek segítenek megőrizni a frissességünket. Egyébként jól alszik?
   – Ó, mindig mintha a nap huszonnégy órájában álmosnak érezném magam! Ha este leülök egy film elé, lehet az bármilyen jó, nekem perceken belül lecsukódik a szemem!
   – És kialussza magát? Nem lehet, hogy egyszerűen csak kialvatlan?
   – Hm… Nem hinném. Alszom naponta öt-hat órát, nekem annyi elég. Utólag anyám is megállapította, hogy már gyerekkoromban rossz alvó voltam. Ahhoz képest talán javultam is.
   – Szóval amennyit alszik, ön szerint nem sok, nem kevés. És legalább rendszeres alvónak titulálhatja magát? Nagyjából mindig ugyanabban az időben fekszik le?
   – Ezt bátran kijelenthetem! Általában háromnegyed hétkor indulok otthonról, viszont fél öt tájt kelek, vagyis, visszaszámolva, bölcsen teszem, ha legkésőbb fél tizenegy felé fekszem. Néha az is megtörténik, hogy akár korábban is… Bár akkor korábban is ébredek.
   – És az éjszakát végigalussza?
   – Elő-előfordul, hogy nem… De olyankor nem heverészem azon aggódva, mi ébresztett föl, inkább fölkelek, és csinálok valamit, amitől újra elálmosodom. És akkor visszafekszem.
   – Milyen a hálószobája? Nem túl meleg, nem túl hideg? Csöndes?
   – Mi maga, lakberendező? Éppen jó. Éjféltől hajnalig a környéken semmi forgalom.
   – Nos, ha ön szerint az alvási rutinja, már megbocsássa a szakkifejezést…
   – … ó, értek én magyarul…
   – …tehát ha avval elégedett… Egyébként egyedül alszik?
   – Mellém feküdne, kis huncut? Szűkösen férne el köztünk, merthogy a párommal.
   – És ő nem tapasztal semmi különöset? Például hogy horkol? Netán alvás közben légzéskimaradásai vannak? Mert az bizony akár szívproblémákhoz is vezethet…
   – Állítólag gyakran horkolok, de egyebet sose említ… Kérdezzek rá? Hívjuk föl most?
   – Előbb inkább kérdezek még én. Nincsenek testsúlyproblémái? Ahogy elnézem, ha meg nem haragszik, mintha cipelne némi súlyfölösleget…
   – Sérteget egy idegent? Egyébként éppen azon vagyok, hogy megszabaduljak öt kilótól.
   – Tudja a túlsúly megterhelő a csontozatra, az egész szervezetre! Attól is lehet fáradt. Egyébként iszik elég folyadékot? Naponta két-három litert kéne!
   – Na, ezen a téren biztosan dicsekedhetem elmaradásokkal! Otthon vagy szabadságon nyilván eleget iszom, de hogy munkaidőben… Ha dolgozom, alig jut időm arra, hogy ilyen apróságokra odafigyeljek.
   – És nem szomjas?
   – Bizonyára szoktam lenni, olykor a szám is kiszárad, tudja, sokat beszélek a foglalkozásom miatt, de… a csapig sosem jutok el. Aztán meg is feledkezem a szomjúságról.
   – Lehet, hogy fölborult a folyadékháztartása… Azt állítja, kiszárad a szája?
   – Kiszárad? Sokszor szinte vattát köpök… Elnézést, ha undorító volnék.
   – Nem tapasztalja, hogy a bőre is kiszárad?
   – Dehogynem! Kenegetem is magam reggelenként, ha el nem fogy éppen a krém…
   – Egyébként akkor is kéne innia, ha nem szomjas. Kellő mennyiségű folyadék nélkül egyértelműen érezheti magát fáradtnak… Reggelizik indulás előtt? Az a nap legfontosabb étkezése! Az indítja be az anyagcserét. Ha nem reggelezik, nincs energia, ha nincs energia, naná, hogy lelassul, lerobbantnak érzi magát…
   – Mikor hogy… Általában iszom egy teát, és eszem egy üres zsömlét. Lehetőleg valami egészségeset: teljes kiőrlésűt vagy hasonlót. Ha van otthon. Ha nincs, akkor nem. Azért is igyekszem enni reggelente, hogy bevehessem a gyógyszereimet. Azt mondta az orvos, étkezés után érdemes, hogy ne tehessen kárt a gyomromban.
   – Mit szed?
   – Mikor?
   – Hát mikor szed gyógyszert?
   – Reggel is, este is.
   – Akkor ebben a sorrendben.
   – Reggel vérnyomáscsökkentőt, véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt. Este altatót, koleszterincsökkentőt, még egy gyulladáscsökkentőt és a napi vitamintablettát.
   – Ajjaj… Bizonyos orvosságok gyakori mellékhatása a fáradékonyság! Aztán meg, mondja, nem vérszegény? Sápadtnak nézem. Nem vashiányos?
   – Honnan tudjam? Senki nem szólt, hogy szopogassak szöget.
   – Hát nincsenek legalább orvos barátai? Nem jár a háziorvosához?
   – Járni járok évente egyszer-kétszer, de ebből a szempontból még nem diagnosztizált.
   – A cukrát se nézte? Nem cukros? A diabétesznek lehet tünete a fáradékonyság. Nem viszket a bőre? Nem romlik a látása? Nincs gyakori vizelési ingere?
   – Jaj, ne malackodjék már…
   – Nem depressziós? Az is lehet a kimerültség tünete. Nem szorong? Aztán meg… ne szégyenlősködjék nekem: hogy áll a libidóval?
   – Most már aztán tényleg fejezze be a bizalmaskodást…
   – Alkoholt fogyaszt? Attól is lehet fáradékony…
   – Na, ebből nekem elég! Ideül mellém, aztán zaklatni kezd? Azért érzem állandóan fáradtnak magam, mert k***a sokat dolgozom! Legalább néhány percre, amíg lerogytam ide, hagyjon engem békén! Minek képzeli magát: csak nem valami földre szállt angyalnak?

   Budapest, 2017. október 15.