Lájv Kéjzsztádisz 26.
Karácsonyi téboly

   A betegség eredetéről. A karácsonyi téboly (furore caratsonialis) modern korunk rendkívül gyorsan terjedő, mind többeket megfertőző népbetegsége. Mivel évente egyszer tör – leginkább – nőkre, ezért ők a civilizációk legveszélyeztetettebbjei. Egyes nők esetében a betegség leszűkül fenyőfavásárlásra és -díszítésre, másokon ajándékbeszerzési kényszerként hatalmasodik el, szélsőséges megnyilvánulásában főzési és sütési rohamokban nyilvánul meg, míg a téboly legkezelhetetlenebb foka a vendégfogadási és vendégeskedési mánia a maga összes velejárójával, mint például megszállott takaríthatnék, netán dühöngő lakásfölfűtési, majd szellőztetési kényszer, illetve ez utóbbiak párhuzamos, egyidejű kombinációja.
   A kór elterjedéséről. A kór Magyarországon a 20. század utolsó másfél évtizedében terjedt el: az első vírust kimutathatóan 1986 után csempészte be egy máig azonosíthatatlan, vélhetően emberi hordozó mint a rothadó kapitalizmus termékét, amelyet akkor még fejlett szocializmust építő édes hazánk puha diktatúrája kerülendő mételynek tekintett. Vám- és pénzügyőrségi nyomozók járványügyi szakemberekkel karöltve immár bő negyed százada próbálják lépésről lépésre visszafejteni a szabotázs megszervezésének és véghezvitelének módját, de egyelőre sikertelenül, az idő haladtával pedig mind reménytelenebbül.
   A vírus eredetéről. A biológiai organizmus eredete világviszonylatban is bizonytalan. Származásának magyarázatára több elmélet létezik: egyes kutatók szerint leegyszerűsített parazitabaktériumról beszélhetünk, mások tudósok szerint viszont együtt alakult ki magával az élettel. A legvalószínűbbnek tekinthető álláspont azt hirdeti, fontos szerepet játszott és játszik magában az evolúcióban, és kifejezetten általa vált és válik lehetővé a génátadás pl. nőstényről nőstényre. Az ugyanakkor bizonyított tény, hogy bár vannak a környezetükhöz alkalmazkodó gének, de mivel önálló anyagcserét önmagukban nem folytatnak, így maga a hordozó táplálja e géneket, vagyis élőlény mivoltuk tudományosan vitatható. Az mindenesetre cáfolhatatlan, hogy elterjedését két tényező tette lehetővé: egyrészt az emberi szervezetben hirtelen megjelenő pecunia (pénz), másrészt a lelkekben éledező ideológiai alap. (Regresszív ideológiák devianciái a pszichében című, használtkönyv-forgalomban elérhetetlen nagymonográfiánkat ld. gyűjtők tulajdonában – a szerk. megj.)
   A vírus szaporodásáról. A vírus szaporodásának módja meglehetősen változatos. Többnyire egyéb élősködők viszik át egyik nőstényről a másikra. Van, hogy egyszerű tüsszentéssel, köhintéssel, netán fölsóhajtással jutnak a levegőbe, ahonnan szándéktól függetlenül belélegezhetőek, a járvány terjedése pedig innen megállíthatatlan. Különösen alkalmasak a fertőzésre a zsúfolt helyek, például áruházak, divatkereskedések, turkálók, bevásárlóközpontok, fodrászatok, kozmetikai szalonok. Van arra is tapasztalat, hogy testnedvekkel költözik egyik szervezetből a másikba, ennek gócpontjai iskolák, munkahelyek, nyilvános illemhelyek női mosdói, ugyanakkor üzletekben vásárolható, tébolyító aeroszolok kipermetezésével szándékosan is megfertőzhetők mások. Tudományosan bizonyított tény, hogy egy új gazdaszervezet maga is hordozóvá, vagyis potenciális fertőzővé válik. Köztudott az is, hogy aki egyszer megkapja a fertőzést, örök életében vírushordozó marad! Genetikailag igazolt, hogy a furore caratsonialis női ágon örökletes, az organizmus parazitaként a nők, esetleg feminin beállítottságú férfiak sejtjeiben képes szaporodni.
   A megbetegedettek köréről. Sajnálatos módon a betegség nem csupán a fertőzöttek körében, hanem azok környezetében is szedi áldozatait, sőt – a legfrissebb kutatások szerint – rájuk nézve sokkal veszélyesebb. Amíg ugyanis a beteg maga, föl nem ismervén az őt ért szervezeti és tudatállapotbeli elváltozásokat, lényegében elvan a maga tébolyában, addig mindazoktól, akik a helyzettel szembesülnek, annak súlyosságát fölismerik, rendkívüli erőfeszítéseket követel ama érzelmi és tettbeli viharzásnak az elviselése, amelybe rokonuk, barátjuk, munkatársuk, ismerősük jutott.
   A furore caratsonialis tüneteiről. Az első figyelmeztető jel az ún. adventikoszorizmus. Ebben az esetben a nőstény nyakába veszi a vadont, amíg végül a legeslegközelibbi virágboltban megtalálja az igazi, azaz a leggiccsesebb műremeket. A második fázis már több mint jel: a túltakarítizmus hetekig tart, vagyis a legvégére érve a takarító kezdheti elölről az egészet. A betegség kifejlődésének harmadik ütemében tör ki a páciensen a vásárlási düh, amely az elhatalmasodó türelmetlenség következtében akár önveszélyességig fokozódhat, ugyanakkor a csomagcipelés gyakran végtagcsonkításhoz (ld. „lejártam a lábam, amíg megszereztem”, „leszakadt a kezem, amíg hazacipeltem”) vezethet. A negyedik, végső fázis a homo fakanaliens megjelenése: a beteg egy hordozható televíziókészülék társaságában a konyhába zárkózik, ahonnét hosszú napokig ki sem mozdul, és ahol gőzökkel és egyéb forró mákonyokkal aszalja a különböző gyümölcsöket, zöldségeket, valamint önmagát.
   A védekezés lehetőségéről. Nagy kérdés, védekezik-e a karácsonyi téboly vírusa ellen az élőlények szervezete. Az eddigi kutatások azt igazolják, hogy a nők immunrendszere kevésbé, szinte csak kivételes esetben, ellenben férfiak esetében a helyzet éppen fordított: a maszkulin vegetáció kifejezetten védekezik a vírus támadásával szemben. Sajnálatos módon újabban alkalmazkodtak az élettérhez olyan vírusmódosulatok, amelyek immár képesek megkerülni az immunrendszert, ezért előzetes védőitalok fölkészíthetik ugyan a szervezetet a fertőzés elleni hatékony küzdelemre, de az eredményesség spájzklinikai és gyógyszerkocsmai tapasztalatok szerint egyelőre nem garantálható. Az orvostudomány nagy kérdése ezért pillanatnyilag nem az, hogyan lehet megelőzni a bajt, illetve hogyan lehet kigyógyulni belőle, hanem az, hogy miként lehet legalább valamelyest kordában tartani.
   A kezelés lehetőségeiről. Gyógyszeresen (pl. alkohol és egyéb hangulatjavító szerek) semmiképpen nem ajánlatos! Stimulálók, mint például nyugtatók, altatók szedése kifejezetten ellenjavallott, mert a kettő – téboly ott és gyógyszer itt – kombinációja eleinte fojtott agresszióhoz, később azonban váratlanul kirobbanó sérelem- és pánikrohamhoz vezethet.
   A gyógyulás legbiztosabb módja. Az orvostudomány legfrissebb fölfedezése, hogy a gyógyuláshoz a nyelvtudománnyal karöltve találhatóak új utak. A lingoterápia jegyében azt szükséges megértetni a beteggel, hogy – egyszerű példával élve – az esztendő többi napjához hasonló állapotú lakásban is lehet ünnepelni. Ehhez rávezetésként halkan, tagoltan föltett, kérdő mondatokat ajánl a szakirodalom (terjedelmi okokból most csak két példát hozunk föl). 
   – Mondd, drágám, ugye tudod, hogy a mi otthonunkban jóvoltodból az év minden napján rend és tisztaság uralkodik?
   – Tudod-e, drágám, hogy az a kis bohém, művészi rendetlenség, amelyben nap mint nap élünk, az családunk kedvence, ellentétben mások patyolat tisztaságával?
   A tudomány álláspontja szerint bizonyos kijelentő mondatok is célra vezethetnek.
   – Drágám, te mindig finomakat főzöl. Mi, a te kosztosaid leginkább az egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis ízletes ételeidet szeretjük.
   – Drágám, legyen bármily kevés ajándék, ha szeretet, egymásra figyelés, törődés sugárzik belőlük, nekünk az a legdrágább kincs.
   Lingoterapeuták szerint a legeredményesebb az óhajtó mondatok gyógyhatása.
   – Bárcsak békés, boldog karácsonyi napokat töltenénk az idén együtt, drágám!
   – Ó, drágám, milyen csodálatos lenne, ha e karácsonyon a szeretet uralkodna el!
   Pszichiáterek és nyelvészek közös álláspontja szerint a fölkiáltó (hanghatásával a nyugalom megzavarására alkalmas), továbbá a fölszólító (parancsoló, utasító stb. tartalmú) mondatok gyógyulófélben lévő karácsonyi tébolyultak környezetében szigorúan kerülendők.

   Budapest, 2017. december 24.