Lájv Kéjzsztádisz 38.
Szülő és gyermek szimbiózisa

   Anamnézis.
   Első tünet: egy apától minden szülőtársnak és az osztályfőnöknek pihenőnapi levél. (Az eredeti tartalmat javított helyesírással közöljük – a szerk. megj.)
   – Kedves Szülőtársak! Elnézést, hogy vasárnap zavarom köreiket/köreiteket, azonban a ma, gyermekünkkel történt beszélgetés mélységesen elkeserített. Elmondása alapján semmilyen rendes felkészítés nem zajlik X órán, Y tanár nem biztosítja számukra az alapvető tudásanyagot az iskola befejezéséhez. Mint azt már sokszor megbeszéltük, a középiskolának a célja, vége az érettségi. Ennek tükrében nem hinném, hogy túlzott elvárás lenne részemről/részünkről, hogy X órán ennek megfelelő oktatás legyen. A fentiek tükrében kérdezném az osztálytársak szüleit: ők mit tapasztalnak? Mit mondanak erről a csemeték? Jövőre érettségi, ahol hozzávetőleg negyven tételt fejből illene tudni. A jelen állapot alapján ez teljesen kivitelezhetetlennek látszik, hacsak nem állok neki én megtanítani az egész anyagot. Tisztelt Osztályfőnök úr! Kérem, fejtse ki ön is véleményét. Nem kívánom felmenteni a gyermeket, nyilván neki is jobban kellene igyekeznie, de most azt látom, ebben nem ő a hibás egyedül. Üdvözlettel, Z szülő.
   Osztályfőnök nem ül föl a provokációnak, és sokatmondó hallgatásba merül. Másnap az iskolában becsülettel megtartja óráit.
   Második tünet: osztályfőnök saját osztályában osztályfőnöki órát tart, amelyen, miután az aktualitások kitárgyalását befejezik, a demokrácia jegyében fölteszi a kérdést:
   – Miután eljutottak hozzám hangok, miszerint néhányan elégedetlenek az ülésrend nyújtotta jelenlegi helyükkel, kérdezem az elégedetlenkedőket: ki hol szeretne ülni? 
   Z szülő gyermeke közli, hogy az ajtó melletti padsor negyedik padjából nem lát jól, ellenben kiválóan látna az ablak melletti padsor harmadikjából. Osztályfőnök előadja, hogy ott fönnállna a veszélye annak, miszerint Z szülő gyermeke folyamatosan padtársával beszélgetne. Z szülő gyermeke közli, hogy márpedig a továbbiakban ő nem hajlandó a jelenlegi helyén ülni, hanem csakis és kizárólag az általa kiválasztott helyen. Evvel el is hagyja jelenlegi helyét, és a kiszemelt padhoz áll, amelynél egyébként ül valaki, aki székéről el nem mozdul. Osztályfőnök – ugyancsak a demokrácia jegyében – tíz percet ad diákjainak arra, hogy megoldják az ülésrend logisztikai problémáját. Az igyekezet kudarcba fullad. Osztályfőnök közli, hogy a demokrácia tíz percig tartott, és mert annyi idő alatt a különböző érdekeket nem sikerült összehangolni, ezért mostantól diktatúra vezettetik be, vagyis visszaáll az eredeti állapot, azaz továbbra is mindenkinek ott a helye, ahol volt eddig. Z szülő gyermeke csapkodva és sértődötten visszavonulót fúj.
   Harmadik tünet: harminchat órával előző levele után Z szülő újabb nyílt levelet publikál.
   – Kedves Egybegyűltek! Köszönöm a válaszokat. Sajnos nem mondhatnám reprezentatívnak ez alapján a szülők véleményét. Azonban szeretném az esetleges tévedéseket eloszlatni: nem kívánok palotaforradalmat kirobbantani. Természetesen Y tanárral is felvettem a kapcsolatot, de az a válasz, hogy tanuljon a gyerek valamilyen könyvből, és nézzen Zanza tévét, engem felháborít. Egyedül azért fordultam az osztály szülőinek nyilvánosságához, hogy a gyermekem által elmondottakat cáfolni vagy alátámasztani tudjam. Ez sajnos nem járt sikerrel. Szívélyes üdvözlettel, Z szülő.
   A nyílt levél közzétételének másnapján ismét tanítás az iskolában. Osztályfőnök szakórát tart: minden diák azon a helyen ül, amelyet előző nap véglegesítettek. Az osztály figyel, dolgozik, jegyzetel és gondolkodik: az óra hangulata kiváló.

   Diagnózis.
   A történet szálai elvarrottnak tűnnek. Ám a látszat néha csal, és a felszín alatt forrhatnak tovább elfojtott indulatok. A szülői oldalról indított, tanárellenes támadás hullámai mintha a többi szülő érdektelensége miatt látszólag elültek volna, de tanárokra leselkedő veszélyek nem múltak el. A konfliktus bármikor újra robbanhat, mindenekelőtt akkor, ha a tanítási év fönnmaradó idejében nem a szülők szája íze szerinti osztályzatok születnek, különös tekintettel az év végi jegyekre, amelyek, köztudottan, már az újabb esztendő múltán esedékes fölvételi pontszámba is beszámítanak. Annak tehát, szülői oldalról, mindenképpen elébe kell menni, hogy júniusban a bizonyítványba olyan számok kerüljenek, amelyek rontják a gyermekek későbbi esélyeit! A gyermekek oldaláról a lázadási hajlandóság ugyancsak fokozódhat, amennyiben bármilyen tekintetben önérdekeik sérülését látják. Végül a háromszög harmadik csücskében az osztályfőnök egyszer ugyancsak besokallhat, hiszen egyrészt neki is érdeke, hogy osztálya diákjai minél kedvezőbb statisztikai mutatókat termeljenek, másrészt a fölösleges viták az ő idegeit is megcibálják, és ki tudja kiszámítani, mikor mondja föl a szolgálatot a cibált pedagógusi idegrendszer, és mikor vágja kupán az idegein táncoló diákokat, netán szülőket.

   Kezelés.
   Minden probléma megoldódna, ha a diákok azt tennék, amit egy diáknak kell: tanulnának. Akkor nem számítana tanár, ülésrend, ideg- s elmeállapot: tanulással – azaz munkával – még képesség- és készségbeli hiányosságok is kompenzálhatóak.
   Kit kéne hát kezelni? Terapeutai meggyőződésem: elsősorban a szülőt! Ugyanaz a szülő ír most leveleket, aki esztendővel korábban telefonált. Fölszólította az osztályfőnököt, tegyen lépéseket, mert leánygyermekéről illetlen képek kerültek a netre. A leánygyermek ugyanis oly mikurkányi forrónadrágban látható több képen is, így a szülő, amelyből kilóg neki a micsodája: elöl az elülső micsodája, hátul a hátulsó micsodája. Ehhez pediglen ő gondviselőként nem járult hozzá, ezért rendőrségi följelentést fontolgat, bár szíve szerint mégsem tenné. Az osztályfőnök nagyokat nyelt, miközben apuka kifakadását hallgatta, és azon gondolkozott, (1) próbálja-e elmagyarázni, hogy a gyermek lényegében az egész osztálykirándulást a mikurkányi nadrágocskában töltötte, tekintve, hogy a kirándulókat az időjárás kegyeibe fogadta, ily módon mind elülső, mind hátulsó micsodája négy napon át közszemlére tétetett ki, és ebben az összefüggésben a neten megjelenő képek csupán a valóság reprodukciójának tekinthetőek. Ugyanakkor (2) kérdezze-e meg apukát, hogy az inkriminált ruhadarabot vajon ki vásárolta a gyermeknek, aki, lévén gimnazista, önálló keresettel nem rendelkezik. Végül az osztályfőnök azt a döntést hozta, eredményesebben farol ki a többfenekű helyzetből, ha lakonikusan annyit mond:
   – Intézkedem.
   Majd túlesik néhány telefonbeszélgetésen, miknek következtében a képek töröltetnek.

   Kontroll.
   Mindig a legegyszerűbb a legegyszerűbb! A szülőnek oda kéne állnia a tükör elé, és alaposan belebámulnia. Aztán leemelnie a falról a tükröt, és odatartania a gyereke elé. Aztán ismét visszatennie a falra, odahívni a gyereket, szorosan melléállni, esetleg átölelni, és kettesben nézni magukat: miért olyanok ők, ketten, amilyenek.
   Fölhívom pácienseim figyelmét, hogy hangulatjavító szerek alkalmazása kontroll idején tilos! Ugyancsak tilos vulgáris szavak használata, nemi tevékenységek, nemi szervek megnevesítése, továbbá rokonsági fokot jelölő, netán világnézeti fogalmakkal vegyítése.

   Budapest, 2018. március 18.