Lájv Kéjzsztádisz 46.
Cezarománia
Anamnézis.Saját diákjai kalauzoltak el hozzám osztályfőnöküket.
Meglepődtem, hogy egyáltalán eljött.
Eleinte csak méregettem, és egykori mesterem jutott eszembe, aki – amikor fiatal fejjel azt a bohóságot állítottam, hogy a világon mindent a pénz igazgat – azt mondta, hogy tévedek. Mert a hatalomvágy. Akié a hatalom, magyarázta, az élet-halál ura. Elképzelhetetlen édesebb annál az érzésnél. Még csak vissza se kell élni vele: csak az érzés, az édes érzés… Amióta terapeuta vagyok, tudom (a magam példájából is): a hatalom egyfajta addikció. Függőség első lépésben a hatalom megszerzésének, másodikban megtartásának olthatatlan óhajtásától.
– Azt mondták a diákjaim, látogassak el magához, mert meglepetést tartogat nekem… Hát itt vagyok.
– Köszönöm a nevükben is. Nos, a srácok azt mondják, ön munkamániás.
– Workaholic? Az! Nem csupán beismerem, hanem büszke vagyok rá. Viszont tudom, hogy maga terapeuta. Gyanús, hogy páciensként volnék itt… De benne vagyok a játékban! És ne higgye, hogy csupán a diákjaim kedvéért. Nyilván szenvedélybetegnek képzel.
– A szenvedélybetegek többsége önpusztító életet él.
– Akkor mégsem vagyok szenvedélybeteg! Látja, kifejezetten jó egészségnek örvendek.
– Azért kérték a diákjai, hogy találkozzam önnel, mert szerintük ön nem önmagát, hanem a környezetét pusztítja.
– Hoppá! Hoppá… Mi a fene…
– Hölgyem, ez ettől a pillanattól hivatalos munkaalkalmassági vizsgálat. A fölötteseim szakvéleményt kértek tőlem.
– Nocsak, nocsak… Följelentettek volna a diákjaim?
– Meg a szüleik. És nem föl-, hanem bejelentést tettek. Nagy különbség. Azt állítják, ön visszaél osztályfőnöki pozíciójával. Azt állítják, rettegésben tartja a diákjait. Önalávető, ellenállni képtelen alattvalókat teremt belőlük.
– Hülyeség. Annak idején mindössze avval kezdtem az osztály szervezését, hogy támogatókat kerestem. Bázist igyekeztem építeni magam köré.
– Szerintük meg besúgóhálózatot. A téglái révén mindenkiről mindent tud. Az információ meg, jól tudjuk, hatalom.
– Jesszusom, mekkora ostobaság! Kifejezetten ügyeltem arra, nehogy külön-külön vonjam félre őket. Mindenkivel mindig tanú jelenlétében beszélgettem. Nyomozhat utánam!
– Vagy a tekintélyvágya nem engedte, hogy alászálljon, és saját maga győződjön meg az osztálybeli valóságról. Éppen ezt mondják: közvetlenül sose kérdezett senkit, ellenben kerülőutakon állandóan informálódott róluk. Ön állítólag mindig köntörfalaz, közben megfélemlít és vádol, így aztán a diákjai, különösen a kevésbé magabiztosak, tényleg el is hiszik önnek, hogy állandóan ilyen-olyan súlyú hibákat követnek el, ami a továbbiakban még inkább elbizonytalanítja őket, milyen valós képességekkel rendelkeznek egyáltalán.
– Maga mindent elhisz, amit sértődött emberek másról állítanak?
– Kizárólag tényeknek hiszek. És mert nekünk minden bejelentést vizsgálnunk kell, kötelességünk elvégeztetni önnel egy tesztet. Persze megtagadhatja.
Diagnózis 1.
Hatalomfüggő ember: sérült személyiség. Gyerekkorában hatalmaskodó szülő nyomása alatt élt, felnőttként pedig e viselkedéssel áll bosszút gyermekkori sérelmein. Teszi ezt mások rovására. Különös ismérve a környezetében élők lelke és elméje fölötti hatalom megszerzésének képessége. Énközpontúság, messianisztikus küldetéstudat jellemzi, ugyanakkor beszűkült lelkiismeret, gátlástalanság bizonyos mértékig a paranoia valamely formája, de utóbbinak vizsgálata klinikai ideggyógyász feladata.
Éppen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát, ezért állandóan fél, gyanakszik és kontrollál. Határozott föllépésével éppen félelmét leplezi. Híveiben sem bízik, nála bárki bármikor kieshet a pikszisből. „Alattvalói” között természetesen akadnak lelkes hívei, akiknek rajongása meg is téveszti, ezért igyekszik rájuk összpontosítani. Azokat viszont, akik próbálnak az észrevétlenségben meghúzódni, netán ellen is állni neki, minden erejével tönkre igyekszik tenni. Ha e próbálkozásai meghiúsulnak, haragjában tombol ugyan, ám a bosszúvágy nem oldódik benne. Nem is érti, miért nem retteg tőle mindenki.
Az osztálya mindenesetre kettészakadt: hangos kisebbségre és hallgatag többségre.
Kezelés után.
– Hogy van?
– Azt reméli, bedőlök maguknak? Amikor tudom, hogy igazam van, és helyesen teszem, hogy kiállok a meggyőződésemért?
– A diákok és a szülők a jövőben nem kívánnak együttműködni önnel.
– Akkor ne működjenek együtt! Pedagógushiány van: találok helyet magamnak másutt. Az iskolarendszer igényli a szaktudásomat! Nem utolsósorban vannak kapcsolataim is.
– Nem akarna inkább, legalább egy ideig, más jellegű állást keresni?
– Tanár vagyok! Ez a hivatásom! Amit csinálok, azt jól csinálom! Tudja, hány gyerek került ki a kezeim közül? Hány sikertörténettel büszkélkedhetem?
– Azt fogom javasolni, hogy hosszú-hosszú időre ne engedjék önt gyerekek közelébe.
Diagnózis 2.
(1) Gátlástalan hatalomvágy jellemzi. Egyrészt céljait akarja megvalósítani, amihez maga a hatalom csupán eszközként szolgál. Másrészt a hatalmat annak velejárói miatt szerzi meg, ezért fő motívuma a hatalom mint közvetett cél elérése. Járulékos előnyöket kíván bezsebelni, ilyen a megfelelő informáltság, bizonyos keretek között a pénzügyi források fölötti döntési jog, továbbá a szabadságjogok fölötti uralkodás. Ő akarja megmondani, mit szabad a diákjainak, és mit nem. Föltétel nélküli engedelmességet követel.
(2) Fejlett a küldetéstudata. Ez az ismertetőjegy az előzőből következik, hiszen pedagógiai küldetésének tartja, hogy a szabadságjogok megadásával, illetve elvonásával a jövő olyan nemzedékét nevelje ki, amilyet ő tart kívánatosnak. Ő írja a törvényt.
(3) Féktelenül agresszív, ami egyenesen következik az előző két tulajdonságából. A hatalomvágya kielégítése érdekében, illetve a küldetéstudatának megfelelően nagyon akarnia kell magát a hatalmat, hogy kellő súlyt adhasson a követeléseinek!
(4) A hatalom expanziójára tör. Ez a sajátosság az előző háromból vezethető le. Akiben ugyanis a hatalomvágy különösen erősen jelentkezik, annak nincs oly hatalmas hatalom, amit ne szeretne birtokolni! A minél nagyobb hatalom megszerzésének vágya már-már olyan lelki kényszerré válik, hogy az a személyiség nyilvánvaló torzulásához vezet. Például a céltudatos rombolásban. Azt hirdeti építésnek, hogy állandóan csak lebont, szétver.
A pedagógiai pályafutását tanácsos megszakítani, szakmája gyakorlásától legalább három-öt évre fölfüggeszteni. Ha utána is tanítványokra vágyik, újabb vizsgálatot érdemes végezni, amely kimutatja, visszavezethető-e ismét a társadalomba.
Budapest, 2018. május 13.