Fádörhándrid 14.
Egy hallgatag ember

   Mérnök voltál elsősorban, Apu. Másodsorban apa. Egy ember élete.
   Az első diplomádat 1950-ben szerezted. 1950. szeptember 1-i alapítása óta munkaviszonyod 1979. március 15-i megszűnéséig, nyugdíjba vonulásod napjáig dolgoztál a Földmérő és Talajvizsgáló Irodában. Huszonkilenc évig. Miről adtál számot huszonkét év munkaviszony után, ötvenkét évesen, 1972-ben?
   „Nagyobb munkák, amelyeknek végzésében részt vettem: sztánai, kolozskarai és virágosvölgyi alagutak építése; Budapest–Hatvan graviméteres feltárása; nagyobb telepek mérnökgeológiai feltárása (Sajóbábony, Kazincbarcika, Rudabánya, Tiszapalkonya); Újlaki Téglagyár agyagvagyon és stabilitási munkái; FTI 1950-1960, Mérnöki előtervezés és Előtervezés, mélyépítés című kiadványok szerkesztése; a III. ötéves terv lakásépítésének alapozási viszonyai című tanulmány stb.”
   Részletes listát állítottál össze 1970-ben, amely harmincegy publikációt lajstromoz. 1972-es önéletrajzodban máris eggyel többet említettél.
   „Irodalmi munkásságom van: részben önálló, részben társszerzőkkel eddig mintegy harminckét cikkem jelent meg. Az Építőipari, valamint a Közlekedéstudományi Egyesületben dolgozom, az ÉTE tervezési tagozatának vagyok titkára. Előadásokat tartottam”.
   1977-ben még több irányú ismeretterjesztő tevékenységről számoltál be.
   „Irodalmi munkásságom meghaladja a negyvenöt darabot (cikkek, kiadványok); román, francia, német és angol nyelvű szakfolyóiratok dokumentálását végeztem; előadásokat tartottam (üzemi akadémiától MTI-ig, MTI-előadássorozat 1968-ban: Építésföldtan a területrendezésben).”
   Nem csupán ismeretterjesztő: újító is voltál!
   „Két, jelentősebb, építőipari vonatkozású újításom: zsugormentes sáv alkalmazása térfogatváltozó talajok esetében, valamint alacsony forráspontú cseppfolyós gázok használatán alapuló mintavevő berendezés talajvíz alatti szemcsés talajrétegekből.”
   Az utóbbihoz lakonikusan hozzáfűzted: „ez egyúttal találmány is”… Fiatalon, majd középkorúan vajon mennyire akartad megújítani a világot? Vagy te mindig azt tartottad elrendeltetésednek, hogy „csak” működtesd? Mennyire akartál „törvényíró” lenni, és mennyire fogadtad el, hogy te élj mások írta törvények szerint?
   Büszkélkedhetnék avval, hogy az én apám kétdiplomás mérnökként ismeretterjesztő, újító, föltaláló is volt. Hízeleghetnék neked, hogy nem „csak” mérnökként tartalak számon. Nem, nem voltál – hiába tűntél olykor-olykor annak – se „szakbarbár”, se „kockafejű”. Ahogyan érteni próbálom a döntéseidet, értelmezni, mások döntései hogyan befolyásolták a sorsodat, az rajzolódik ki, hogy te tágan értelmezted a „mérnökségedet”.
   Igyekszem megfejteni, milyen háttérből építettél hozzá magadnak alapot. Honnan merítettél hozzá világlátást? A mélyszegény családi háttér fölismerése: innen az eredendő indíttatásod? A „szerencsés véletlen” – bár szerintem mind a szerencse, mind a véletlen megidézhető –, hogy bekerültél a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba, és az iskola emberfaragó szellemiségében rejlik a „fogantatás” titka? Végső soron a kitörni vágyásodból fakadó, sokszorozott és eltántoríthatatlan akaraterőd működtetett? És amikor kitörtél – márpedig kitörtél! –, megelégedtél kivívott helyeddel a Nap alatt?
   El is ismerték – akik fölhatalmaztattak mások elismeréséhez –, hogy fontos csavar vagy a gépezetben.
   „Tevékenységem során anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesültem. Kitüntetéseim: Sztahanovista jelvény (1953), Kiváló Dolgozó (1956 és 1976 között hétszer), Kiváló Újító ezüst fokozat (1965), Munka Érdemrend bronz fokozat (1971), valamint emlékérmek: LKM bronz (1954), Kazincbarcika Építéséért arany (1955), Alpár Érem (1971).” (Sztahanovnak, a Donyeck-medence vájárának hatására indult a szocialista munkaverseny a Szovjetunióban a harmincas években, majd Magyarországon az ötvenesekben. Az LKM – Lenin Kohászati Művek – plakettjeinek fokozatait a diósgyőri gyárért sokat tevők kapták. Alpár-éremmel az Építőipari Tudományos Egyesület – ma: Építőtudományi Egyesület, a díj tudomásom szerint napjainkban is létezik – ismeri el az iparág kimagasló teljesítményeit – V. S. M.)
   Önnönmagadról semmiféle számvetés nem maradt fönn. Három mondat csupán ötvenhét éves fejjel.
   „Közel három évtizedes szolgálati időm alatt minden reám bízott feladatot igyekeztem a lehető legjobban megoldani. Voltak nehéz időszakok, elsősorban a negyvenes évek vége (tagosítás), továbbá az ötvenes évek, főleg a nagy kampánymunkák ideje, amikor télen-nyáron, otthontól és családtól távol, sokszor fűtetlen, földes szobákban laktam, és hideg koszton éltem. Mindezt lelkesen végeztem, hiszen politikai kérdés volt a munkák nagyon gyors elvégzése.”
   Télen-nyáron fűtetlen, földes szobák. Hideg koszt. És a tébécé.
   Az apát próbálja elképzelni a fiú. Fölépíteni egy embert, akiről azt gondolta idáig, ismerte, sőt jól ismerte. És most, hogy az idősebbik férfi huszonöt éve nincs, a fiatalabbik hétről hétre újraéli a másik életét.
 
   Volna itt még néhány oldalnyi gépirat átütőpapíron megmaradt másolata. Amit rólad gondoltak. Talán ötvenhatban juthatott hozzád, amikor másoknak is kezébe került a személyzeti osztályok páncélszekrényeiben tárolt dossziéja.
   Ha a könyveknek megvan a maguk sorsa, minden egyes papírlapnak, minden egyes leírt szónak megvan. El kell számolnunk, Apu, Magyarország ötvenes éveivel – gyerekeim, talán leendő, ma még ismeretlen utódaink kedvéért: 1950-es –, benne a te személyes „ötvenes éveiddel”. E ponttól fortyogott, már évtizedekkel korábban, az értetlenség bennem, hogy egyszer átgondoljam, hogy közelebb jussak ahhoz, adott történelmi pillanatban – amely nekem történelmi félmúlt, neked a jelened volt – mire miért reagáltál úgy, ahogyan. Te nem voltál történelemcsináló. Te „csak” részese voltál a húszas, harmincas, negyvenes, ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, bizonyos mértékig kilencvenes éveknek.
   Párhuzamos életrajzot írok! Ha megérti a fiú az apját, megérti talán önmagát is. Évtizedek óta nyugtalanító kérdéseim halmozódnak, amelyeket éltedben nem voltam képes föltenni. Így hát holtodban kell válaszolnod. Mert megkerülhetetlen, mert elkerülhetetlen.
   1951. szeptember 20-i dátummal írta rólad Melczer Jenőné személyzeti előadó.
   „Munkához való viszonya jó, szakmailag képzett, fejlődőképes, és állandóan továbbképzi magát. Munkásszármazású, ideológiailag képzett tagjelölt. A Szovjetunióhoz és a Párthoz való viszonya jó. Társadalmi munkát az MSZT-ben (a Magyar–Szovjet Társaság 1948 és 1956 között működött – V. S. M.) végzett. Nevezett személyt a belföldi aspirantúra felvételére javasoljuk.”
   Miféle belföldi aspirantúra…? Ennek sehol semmi jele, nyoma nincs! Te gondolkoztál azon, hogy netán tudományos fokozatot szerezz? Miért mondtál le róla? Hová lettek álmok, vágyak, tervek? Dr. Varga Márton. Elegánsan hangzott volna.
   1952. július 28-án Bozó Jánosné személyzetiosztály-vezető és Biczók Imre igazgató véleményezett téged.
   „Mint szakvéleményező mérnök igen jó munkát végez. Munkához való viszonya jó, szakmailag képzett, és állandóan továbbképezi magát. Rövid idő alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. Szakosztályát jól vezeti, munkája mindig megbízható, pedig a legnehezebb terepen, Diósgyőrött dolgozik. Pártunknak 1951 óta tagja. Nyugodt, politikailag eléggé tájékozott. A Párthoz és a Szovjetunióhoz való viszonya jó. Áldozatkész. Kissé zárkózott természetű, munkatársaihoz való viszonya is tartózkodó, azonban lassan javít a munkatársaihoz való viszonyán.”
   1953. április 13-ra ugyancsak Bozó Jánosné személyzetiosztály-vezető gyűjtött feleségedről, apósodról és persze elsősorban rólad jellemzéseket.
   Biczók Imre igazgató véleményezése. „1949 óta ismeri, már az ÉTI-ben (Építéstudományi Intézet – V. S. M.) is együtt dolgoztak. Varga mindjárt nehéz területre került, és ott jól megállta a helyét. Mint szakvéleményező talajmechanikai kérdések megoldását jól látta el, ezért is lett irodánkban szakosztályvezetőnek kiemelve. Nincsenek gyors meglátásai, idő kell számára ahhoz, hogy véleményét kialakítsa, így lassú. Azonban kialakult véleménye mellett minden esetben kitart. Alapos megfontoltsága természetéből adódik, ilyen megfontolt az egyénisége. Önképzésre nagy gondot fordít, saját elhatározásából, irodánk segítségével, a Mélyépítési Tervező Irodához jár át, ahol esténként alapozási tervek készítését tanulmányozza. Ezzel is szaktudását akarja kiegészíteni. Szakosztályán a legnagyobb rend és fegyelem van. A hozzá beosztott előadók nevelésével foglalkozik. Az előadói által készített szakvéleményeket minden esetben átvizsgálja, és azok esetleges hiányosságait kijavítja. A munkatársaihoz való viszonya jó, munkatársai szeretik. Értékes és jó munkája nyomán, melyet egyik legnehezebb területünkön (diósgyőri, miskolci munkák) végzett, 1953. április 4-én sztahanovista oklevéllel lett kitüntetve.”
   Hargitai Béla (FTI) osztályvezető véleményezése. „Szakmailag igen ügyes, szorgalmas, saját továbbképzésével sokat foglalkozik, szakirodalom terén tájékozott. Tapasztalatcsere formájában jól ismeri a társtervezőirodákat, munkamódszereiket, és azt saját területén értékesíti. Mint szakosztályvezető jó szervezőképességgel rendelkezik. Amikor még beosztott mérnök volt, a Bertók-szakosztályon dolgozott, itt kitűnt jó munkájával, és így a miskolci csoportot vette át, amit azóta is igen nagy eredménnyel vezet. Erélyes, kezében tartja a munkát, nyugodt természetű. Mint szakvéleményező is jól megállja a helyét. Fő erőssége a talajvíz, csúszás és a vízépítés kérdéseinek több ága.”
   Kiss Béla (FTI) párttitkár elvtárs véleményezése. „Kissé nyers modorú volt, azonban megfelelő kritika után ezen hibáját nagymértékben kijavította. A rábízott feladatokat becsületesen ellátta. Társadalmi munkából példamutatóan veszi ki a részét. Pártvezetőségünknek oktatási felelőse, és ezt a funkciót jól látja el. Hibája, hogy túlságosan hallgatag, bár szakmailag és politikailag igen jól képzett. Ha hallgatagságát levetkőzi, igen jó szakkáderré válik.”
 
   Az én apám. Nyugodt volt, megfontolt, kívülről nézve tűnhetett akár lassúnak is. Áldozatkész, zárkózott, tartózkodó. Szorgalmas. Jó szervező; ha kell, erélyes. Nyers modorán idővel finomított.
   És világéletedben hallgatag voltál, Apu! Anyu a megmondhatója, mennyire. Tényleg, mondd: van mennyország? És ha van, szóba álltok újra egymással?
   Mit tegyünk, ha egyszer tényleg hallgatag ember voltál és vagy?