Lájv Szümptömsz 10.
Messi, Katalónia, streaming és egy gombnyomás
Tavasszal a képernyő előtt ülve ünnepeltük Marci fiammal, hogy az FC Barcelona a 2017/2018-as idényben megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. Most, az augusztus huszadikát megelőző hétvégén nem láthattuk a 2018/2019-es spanyol labdarúgó-bajnokságban a katalánok nyitómeccsét.Nem fociról írok! Tünetről. Hogy mi, honfivéreim, hol vesztettük el a nyáron mindenheti Messinket? Miért nem jutunk betevő Danténkhoz, Shakespeare-ünkhöz, Goethénkhez?
Magamnak próbálom megmagyarázni, mi történik 2018-ban Magyarországon.
A föntebb megnevezett, huszonegyedik századi fiatalember (nem Marci: Messi) eredetileg argentin, kamaszkora óta él Spanyolországban, annak is – jobb híján nevezzük így – autonóm közösségében, Katalóniában. Spanyolhon földjén évszázados futballháború zajlik a két gigász: az állami szimbólum Real Madrid és a függetlenedés jelképe, az FC Barcelona között. Innen kezdve nem (csak) labdarúgás kérdése, ki kinek szurkol. Ahogyan egyébként Magyarországon is állásfoglalás, Fradi-drukker vagy-e vagy az Újpesté, netán az MTK-é.
A szurkolás, ritka esetekben tudatosan, ideológiai kérdés. Mert kinek is szurkolok? Egy ízig-vérig spanyolnak (Sergio Ramos), egy spanyol állampolgárságú, ám katalán lelkületű szakadárnak (Gerard Piqué) vagy egy bevándorlónak (Lionel Messi)?
Becslések szerint honunkban, ahol ugyancsak megosztott a foci szerelmeseinek tábora, nagyjából fele-fele a két nagy klub (szórakoztatóipari vállalat) híveinek száma: ötszázezer ember a Real, ötszázezer a Barca mellett. Félmillióan biztosan követik csapatuk meccseit. Az utóbbi években könnyen tehették – te, Kedves Olvasó, nyilván nem föltételezed, hogy a reklámért (vagy az ellenreklámért) javadalmazásban részesülök –: nézhették a Sport1 vagy Sport2 csatornán. Amennyiben persze előfizettek rá. Elő meg fizethettek, hiszen a nagy szolgáltatók csomagjában szerepeltek az említett csatornák. Eddig szimpla pénzkérdés volt a rajongás megtestesítése, azt meg senki nem gondolta, hogy „jegyet” kvázi ne kéne váltani.
Mostanra változott a helyzet. Pillanatnyilag nem pénz, hanem hozzáférés kérdése, láthatjuk-e a meccseket. Éppen a hozzáférés joga a probléma! Mindegy, mihez: kultúrához, nyelvhez, információhoz vagy éppen focimeccshez. A jog. A választás lehetősége. Az esély.
Távol álljon tőlem, hogy mindenből hatalmi kérdést csináljak. Nem kell erőltetnem a választ, lévén az: hatalmi kérdés. Valakik valamiért eldöntik, mit adnak nekem, és mit nem.
Lejártak tudniillik a közvetítési jogok, a piaci törvények szerint áruvá vált a spanyol bajnoki meccsek közvetítési joga. A kulisszák mögött nyilván licit folyt értük, mondjuk ki, véres harc, mígnem az amerikai hátterű, AMC Networks – az amerikai szórakoztatóipar óriáscége – tulajdonolta Sport TV vesztett, és győzött a hazai érdekeltségű TV2 Csoport. Tulajdonosa a filmügyi kormánybiztos, Andy Vajna. Aki mögött a jelenlegi hatalom áll. A TV2 Csoport potenciális szavazópolgárok sokaságához jut el: a zászlóshajó TV2 mellett övé a Super TV2, a FEM3, a Mozi+, a Zenebutik, az Izaura TV, a PRIME, a Lichi TV, a Kiwi TV és a Humor+. No meg sportcsatornák! Eddig volt a Spiler1 TV, néhány hete megszületett a Spiler2 TV, és a tervek szerint a Spiler Extra is hamarosan indul. E népes színtársulatból – állami vagyonnal a háta mögött – a Spiler2 tette a legjobb ajánlatot a La Liga meccseinek közvetítési jogáért, a spanyol szövetség meg annak adta el a jogot, akin a legtöbbet nyer.
Engem teljes mértékben hidegen hagyna, ki hogyan akarja befolyásolni, mit kell a nézőnek fogyasztania, mit kell, ha sokszor ismételgetik, gondolnia, ki hogyan akarja megszabni, kire kell szavaznia, ha láthatnám a Barcelona meccseit. Csakhogy már két forduló lement, továbbá éppen lapzárta idején játszik a csapat a harmadik fordulóban hazai pályán az újonc Huesca ellen, amit Magyarországon, még ha váltanék is rá jegyet, nem láthatok.
Azért nem, mert a jogtulajdonos egyelőre nem állapodott meg a nagy hazai (de nem föltétlenül hazai tulajdonlású) szolgáltatókkal – DIGI, Telekom, UPC – a közvetítésekről.
Állítólagos hírek szerint hárommilliárd forint körüli összegről van szó. Ekkora pénzeket az én tanári fizetésből fönntartott agyam föl se fog. Én csak látni szeretném a meccseket.
De nem tehetem. Helyette rémeket látok?
El tudom képzelni, mik folyhatnak a háttérben: ez a szerény összeg ugyanis csak a jogdíj. Ehhez kell még tévécsatorna, hálózat, stúdió, szerkesztő és kommentátor és műszaki személyzet. A szórakoztatóiparban iszonyú pénzek mozognak zsebekből zsebekbe.
Csak viszonyszámokat mondok: háztartásom havonta fizet Európa legnagyobb kábeltelevízió szolgáltatójának, a UPC-nek kb. tizenötezer forintot kábeltévéért, netért, vezetékes telefonért. Van nekik, tegyük föl, egymillió – hozzám hasonló – előfizetőjük (ki a Barcának, ki a Realnak drukkol), bevesznek tehát tizenöt milliárd forintot. Mögöttük az egyesült államokbeli Liberty Global, a Föld vezető kábeltelevízió-szolgáltatója áll.
Mielőtt elvesznék, Kedves Olvasó, a matematika és a gazdaságföldrajz útvesztőiben, meg kell találnom a megoldást, mármint hogy láthassam kedvenc focicsapatom meccseit.
Ott hát a net! És a neten a modernnél modernebb jelenség, a stream! Ha elég erős a PC-m, ha elég szélessávú és gyors a netem, ha korlátlan adatmennyiség-forgalomra fizettem elő, hogy bármennyi, ún. egyidejű adatfolyamot fogadjak… És most az informatika rejtelmeiben nem merülnék el, hogyan kézbesítenek nekem interneten keresztül tömörített multimédiás információt, amely persze nem a kép minőségére, hanem az azonnaliságra (!) összpontosít; azt se venném számba, megfelelőek-e a kódoló eszközeim, a kodekjeim, a protokollom… Engem kizárólag az érdekel, látom-e a meccseket. Nekem ez a dilim, Kedves Olvasó, neked talán más. Ha óvakodunk is bármiféle dilitől, a döntés lehetőségéhez akkor is jogunk van.
És látom! Nem kiváló minőségben, magyar nyelvű kommentárral, sőt nem is kedvenc kommentátorommal és szakértőimmel: rossz, de kivehető képen, más nyelven, netán némán.
Ha lefagy a kép, keresek másik streamtévén olyat, ami mozog. Klasszikus illegalitás.
Az első bajnoki forduló meccsét nem láttam: Zamárdi felsőn hiába próbálkoztam volna öreg gépemmel, csekély és lassú nettel. De a második meccset már láttam itthon, Budapesten ifjú gépemmel, korlátlan és szupergyors netemmel. És most félszemmel nézem a harmadikat.
Engem nem érdekel, a gazdagok hogyan kereskednek egymás között. Nem érdekel, ki mennyit nyer rajtam. Nem érdekel, kié a hatalom, mert saját bőrömön tapasztaltam, mire szolgál. Nem érdekel, hogy adott hatalom milyen irányba akar engem manipulálni (hogy például, ha focit akarok nézni, a magyar bajnokságot nézzem a közmédián, ne kercsatornán a másokét, vagy durvábban: nézzek gagyit világszínvonal helyett. Mert az(t) magyar(nak nevezik). Nem idegen(nek). Nem érdekel, hogy stadionnyi pénzeket költenek elfektetett jogdíjakra, sőt már az sem érdekel, hogy adóforintjaimból stadionok épülnek országszerte.
Én csak lelki segélyemet, a gránátvörös-kékeket, a Barcelona meccseit szeretném látni.
Öregkoromra függetlenedni szeretnék. Tudom, minden áru, de azt akarom, hogy amire vágyom, ha meg tudom fizetni, megvehessem. Államot azért hoztam létre, hogy helyettem oldja meg a gondjaimat. Azért találtam ki a pénzt, hogy ha megdolgozom érte, vásárolhassak, amit szeretnék. Azért találtam ki az internetet, hogy adattömegek áramoljanak, és ha megtanulom, hogyan juthatok hozzájuk, hozzájuthassak, amihez szeretnék. Akár akkor is, ha megítélések szerint gonosz szándék vezérel. Majd kezelnek az elmegyógyintézetek, amelyeket, szakértelem híján, szintén azért hoztam létre, hogy hozzáértők kezeljenek.
És tudom, csak egy gombnyomás elvenni tőlem az utolsó lehetőséget is. A folyton magasodó falakon átívelő netet. Egy gombnyomás, és elvehetik tőlem a Barca-meccseket.
(Budapesten és Zamárdi felsőn, 2018. augusztus 27. és szeptember 2. között.)