Lájv Szümptömsz 22.
Totó, kitöltés és nem kitöltés és adok-kapok
Még október végén, az őszi szünet legeslegelső napján egy tanár levelet küldött végzős osztálya huszonnégy diákjának, amelyben – egyebek mellett – az alábbiakat írta.– Néhány adat a munkamorálról. (Az vegye magára, akinek inge.) Gimnáziumunk huszonhárom osztálya közül a 2018/2019-es tanévben a 39. tanítási napig a mi osztályunk a hiányzások percszámában toronymagasan az első, az osztályok hiányzási „rangsorában” ugyancsak az első 20,2 tanóra-átlaggal, ami az egy főre jutó átlagot vizsgálva brutálisan első helyet jelent az egész iskolában. Ebben a teljesítményben jelentős szerepe van a késéseknek.
Az elgondolkodtatni szándékozó, ám szarkasztikus hangú osztályfőnök tízpontos, tanító célzatú totót állított össze a késések okairól és okozatairól, és levél alján megemlítette, hogy az őszi szünet utolsó napjára, november 4-re várja a megoldásokat. Eltréfálkozott azon, hogy a győztesnek egy napot (akár hetet, hónapot) igazol, majd önkritikusan megjegyezte, néha eltöpreng azon, csinált-e valamit rosszul. És arra jut, hogy akaratán kívül ugyan, de igen.
A megjelölt határidőre egyetlen válasz érkezett, P. S.-é.
Másnap, a szünet utáni első tanítási napon fölhozta az osztályának, hogy az ő idejében még, ha a főnök valamit kért, azt a beosztottak megcsinálták. Az odaszúrt megjegyzésben lappangó kritika hatására aznap három újabb küldemény érkezett.
– Tisztelt Tanár Úr! Mivel nem vagyok érdekelt a késések ügyében, ezért próbáltam a lehető legpontosabb feleleteket adni a kérdésekre. Híve, egy diák a 21. századból, Sz. B.
– Tisztelt Tanár Úr! Megkésve bár, de törve nem, küldöm a levelem. Megértését köszönve, S. G.
– Jó estét, Tanár Úr! Íme, a kitöltött totó. További szép estét! K. L.
Három nap elteltével a tanár ismét hangot adott abbéli nézetének, mily különösnek találja, amikor egy osztályfőnök előbb írásban, utóbb szóban kéri, hogy diákjai méltóztassanak válaszolni a levelére, ám csak minden hatodik nebuló teszi. Erre még hárman tollat (billentyűzetet) ragadtak.
– Késés vagy nem késés? Miért ne késsünk? Én nem szeretek késni, mert olyankor hülyén érzem magam, ezért nagyon szeretek nem elkésni sehonnan. De, sajnos, a családom állandóan késik mindenhonnan... Megyünk a nagyszüleimhez ebédre, és mi egy helyett fél kettőre érünk oda mindig. De. Késni azért sem jó, mert ha óra elején valami fontos dolog hangzik el, lemarad az illető. Vagy ha semmi „fontos” nem is hangzik el, akkor meg az óra tananyagáról marad le, ami szintén nagyon fontos, főleg érettségi előtt. Ha nem ér órára időben oda, akkor nem tud rendesen felkészülni. Hiányos lesz a füzete... Minden nap a korábbi busszal megyek az iskolába, hogy véletlenül se késsek el! Jó estét, Tanár Úr! A. A.
– Igen, későn válaszolok. Elég későn, de legalább én nem fogok annyit késni a válasszal, mint a többiek. (Remélem.) További szép estét, K. E.
– Jó estét, Tanár Úr! Talán sosem késő!? G. G.
Huszonnégyből akkor már heten méltatták válaszra a tanárt, aki néhány napos türelmi idő után, egy tanóra elején bejelentette, hogy a hiányzásokkal és késésekkel kapcsolatos projektet négy hét elteltével lezártnak tekinti: aki válaszra méltatta, annak magyar nyelvből beír egy ötöst, aki meg nem, annak egy egyest.
Na, ki is tört ám a palotaforradalom! És azon hirtelenjében, még az órán – a bekapcsolt telefonokról, a szülők fizette korlátlan mobilnetek segedelmével –, ha nem is záporoztak, de újabb reakciók érkeztek. Akadt (mint Cs. K., H. K. és Sz. H.), aki egyszerűen csak kitöltötte a totót, ám akadt, aki néhány óra múltán magába szállt.
– Kedves Tanár úr! Bocsánat, hogy ebben az esti órában zavarom, de egészen eddig azt gondoltam, ha mostanáig nem voltam „hajlandó” válaszolni a totóra, akkor már most se tegyem. Leültem. Gondolkodtam. Most írom. Nem is feltétlenül az egyes eltörlésének érdekében, hanem hogy az én válaszom/nézetem is beérkezzen. „Akinek nem inge, ne vegye magára...” Ebben a félévben rég késtem utoljára, de akkor is csak a magam hibája és nemtörődömsége miatt volt. Hibáztathatom a telefongyártó céget, hogy halkan szól az ébresztő, ha rádobok egy párnát, vagy a közlekedési céget, hogy nem nekem tetsző időben megy a busz. És én hibás vagyok. És ember is. Igyekszem tartani jó szokásomat és nem elkésni a következő hónapokban. Semmit nem ígérhetek, de megteszek mindent. P. D. (aki bánja, hogy a késésről szóló totó válaszolási határidejét is lekéste.) További szép estét, és még egyszer bocsánat a kései óra miatt!
Akadt, aki elfilozofált a problémán.
– Ennél szebb napot kívánok önnek! Itt lenne a válaszom a tízkérdéses (számomra értelmetlen) kvízre. Mindenért én felelek, igen, még a késésekért is! E nélkül is tudom, hogy egy lusta szar vagyok, de köszönöm, tanár úr, hogy ezzel a kvízzel még jobban megmutatja, mennyire felelőtlen is vagyok valójában. Az, hogy nem méltattam válaszra, valószínűleg azért van, mert tudom e nélkül is, hogy folyton elkésem. A másik, ami nagyon „igazságos” öntől, az még az, hogy ezért az „őrülten nagy” bakiért nyelvtanból egyessel „jutalmaz” minket. De persze meg tudom érteni az ön részéről is a dolgokat. Remélem, nem lesz nagy harag ezért a nem túl kedves e-mailért. Általában mindent lenyelek, amit nem gondolok fairnek, de ezt már nem tudtam. Sajnálom! Elnézését kéri, L. F.
Akadt, aki szelíd kezdés után behergelte magát egy közönséges Word (docx) fájlon.
– Kedves Tanár Úr, semmi rossz szándékkal leírnám, hogy ha esetleg nem ilyen formátumban lett volna elküldve, akkor ki tudtam volna tölteni anélkül, hogy apukám gépét elkérjem este 11 után (amikor már alszom) vagy reggel 6 előtt (amikor még alszom). Ugyanis most, hogy visszament dolgozni, csak ezekben az időkben volt otthon. A telefonomra meg nem tudom letölteni az ehhez szükséges alkalmazást, mivel valami baja van, és semmit nem enged letölteni. Ezért nem töltöttem ki a tesztet. De akkor elküldöm kézzel lemásolva, habár, gondolom, már mindegy. (De végül is csak holnap van nyelvtanóra.) Nem értem egyébként, ez hogy kapcsolódik magyar nyelvi tanulmányainkhoz. De remélem, ezeket a kérdéseket az érettségin is felteszik majd! Hiszen a cél az érettségi. Az órán erre készülünk fel! A dolgozatokat az órán tanultakból írjuk! A jegyeinket a dolgozatokra kapjuk! Ergo ez egy dolgozat, amire egyest vagy ötöst lehet kapni, és benne lesz az érettségiben!!!??? Sz. R.
És akadt, aki éktelen haragra gerjedt.
– Sértő-e a totó, amit küldött? Igen! Rombolta-e az ön felé irányuló tiszteletemet a totó? Nem érdekel, mert magamat se tisztelem. Rombolta-e az ön felé irányuló tiszteletemet az egyes? Nem érdekel, mert magamat se tisztelem. Jó-e a nevelési módszer, amit választott? Nem nevelni akart, csak megsérteni a diákjait!
Mindezt követően a tanár – írd és mondd – végleg lezártnak nyilvánította az „ügyet”. Nem írta be se az ötösöket, se az egyeseket. A diákok nem kérdezték, ő többé nem hozta szóba a témát. Bejár, megtartja az óráit, ha kell, dolgozatot írat, ha kell, feleltet, aztán leadja az új anyagot, lediktálja a házi feladatot, veszi kalapját s elmegy.
Négy héttel az események kezdete után a szülőknek megírta, hogy anno levelet küldött a diákoknak, amelynek végén azt kérte, válaszoljanak rá. Huszonnégyből tizennégyen előbb-utóbb, ilyen-olyan formában megtették. Tízen (A. I., D. Cs., H. D., K. M. és a másik K. M., M. M., R. D., T. N., V. L. és Z. L.) nem.
Aznap este Z. L.-től Huszonhat nap elteltével címmel, kísérőszöveg nélkül, újabb kitöltött totót kapott. A szülőknek küldött levélre egyetlen anya vagy apa sem reagált.
(Budapesten, 2018. november 19. és 25. között.)