Lájv Szümptömsz 25.
Hajléktalan könyve
1 1 Büdös vagy, orrfacsaróan büdös, nem is szeretek utánad leülni járműveken, mert fogalmam sincs, terjesztesz-e valamilyen kórt. Honnan is tudhatnám, vagy-e ős patkány? 2 Néha, ha a Kalefon együtt szállunk föl az ötvenkilencesre, hogy embermelegben juss el a farkasréti temető hátsó bejáratáig, megkérdezem magamtól, miért nem parancsolunk le téged már a Délinél a villamosról, amelyet elborítasz a förtelmes szagoddal. 3 Sejtelmem sincs, a sírkertben húzódsz meg vagy fölötte, a kiserdőben. Sejtelmem sincs, egyáltalán hol a fészkes fenében húzódsz meg éjszakára. 4 Tudod mit? Nem is akarom tudni. Nem szeretnék a sötét éjszakában találkozni veled. Valójában félek tőled. 5 Tudd meg: ijesztő vagy. Ijesztő is.2 1 Bizony mondom tenéked, nem bánom, hogy újabban nem látlak a köztereken. Utállak látni. 2 Nem ám miattad: a saját letagadott lelkifurdalásom kavarodik föl a látásodra bennem, ezt utálom. 3 Erőszakos vagy! És önző! Csak magadra gondolsz!
3 Zavar, amikor arra kényszerülök, hogy előtted sündörögjek el évek óta dédelgetett, meleg sapkámmal, sálammal, bélelt télikabátomban, amelynek alig kopik az ujja; vízhatlan cipőmben, amelynek alig csámpáztam félre a sarkát.
4 1 Megmondom neked az igazat. 2 Zavarni szoktál. 3 Elmondhatatlanul zavarni, amikor megállsz az autóm oldalában, hogy néhány forinttal szánjalak meg. Tudod, milyen visszataszító vagy, ahogyan görnyedsz? Legszívesebben letekerném az ablakot, hogy rád ripakodjam: tűnj már el! 4 Hallottam a koldusról, aki, amikor nem kapott alamizsnát, leköpte a szélvédőt. Ragacsos, sűrű, sárgás-pirosas nyála volt, lehet, hogy gennyes, lehet, hogy véres. 5 Ráadásul tudom, ha adnék is néhány forintot, nem kajára költenéd. 6 Még alkoholista is vagy. 7 Tudom, hogy tudod, hogy a flakonos borod szőlőt sose látott, de tudom, hogy tudod, hogy a mindenféle műanyagok alkoholfoka elegendő ahhoz, hogy kihúzd vele a közelgő, fagypont körüli éjszakát. 8 Undorodom ám a flakonodtól! Sose innék utánad: nem is értem, ti, magatok hogyan vagytok képesek egymás után inni. 9 Nektek már a nyálatok is gusztustalan. 10 Mikor mostál utoljára fogat? Mikor fürödted le magadról legalább derékig a mocskod?
5 1 Utálom, hogy meglopjátok egymást. 2 Legalább betyárbecsület szorulhatna belétek. Valami csírája a szolidaritásnak. Úgy egyáltalán: szorulhatna belétek csöppnyi emberség. 3 Szemedbe mondom: nem emberek vagytok! Növények vagytok. 4 Növényként vegetáltok az állandó potyalesésetekkel, kuncsorgásotokkal, minden alávalóságotokkal. 5 Viszolygunk tőletek. Le kéne benneteket dózerolni, ahogyan a kulipintyóitokat a dugihelyeiteken.
6 1 Nem értem a keresztvető vénasszonyt, aki egymagában odamerészkedik hozzád, ahogyan a bolt szellőzőnyílásának melegében fekszel lomtalanított paplanodba burkolózva, és műanyag tálban kihűlt moslékot tesz eléd. 2 Gyalázatos vénasszonyok járják az utcáinkat. Hát nem tudják, hogy rajtad egyetlen tál étel nem segít? Hogy rajtad semmi nem segít?
7 1 A templomoknak adok igazat, hogy bezárják előtted a kapuikat. Isten házában ne is keveredjék össze a kipárolgásod a tömjénével. Melléd ne kényszerüljön egy hívő. 2 Az orvosi rendelőknek adok igazat, ahol az asszisztensek kihívják a rendőröket, ha puszta jelenléteddel zaklatod a betegeket. 3 Direkt csinálod. Polgárpukkasztó akarsz lenni, anarchista akarsz lenni, apokaliptikus akarsz lenni. 4 A kórházaknak adok igazat, ahol nem kezelnek. 5 Igazat adok azoknak a döntéshozóknak, akik fűtött üléstermeikben nem rád pocsékolják az én adófizetői forintjaimat a szavazataikkal. Olyasmire nem is adtam nekik választói fölhatalmazást.
8 1 És nem adok igazat a hajléktalanszállók kitalálóinak. 2 Annak a diákomnak adok igazat, aki, amikor elvittem egy osztálynyi gyereket a Dankó utcába, avval fordult vissza a küszöbről, nehogy azt higgyem, az ilyesmit nem bírja. Csak a fertőtlenítő szagára allergiás.
9 1 Én is kurvára allergiás vagyok a fertőtlenítő szagára. 2 Utálom, hogy egyáltalán szükség van a földkerekségen fertőtlenítőre. 3 Miattad van rá szükség. 4 Pusztán azért, mert létezel. 5 Hát ne legyél, tűnj el, pusztulj, dögölj! A gumicsizmámat se törölném a hulládba.
10 1 Feküdj, csak feküdj egy körbehugyozott bokor tövében részegen, lógjon ki a nadrágszáradból az elgombásodott, elüszkösödött lábad cipőstől. 2 Hadd lássa, aki arra merészkedik, hogy a világ szégyene vagy. 3 Lógjon ki a két lábad bakancsostól, néhány óra alatt végre hadd fagyjál halálra. 4 Annyira, annyira jelentéktelen, annyira, de annyira fölösleges vagy, hogy az földi léptékkel már nem mérhető.
11 1 Hadd vegyék le rólad a tekintetüket a népek. 2 Hadd emeljék föl tekintetüket az égre, hadd nézzék csillagaikat, hadd lássák meg az égen a mennyet, ahonnét visszanéz rájuk Isten, hadd küldje vissza a világba egyszülött fiát, aki kinyitja a templomkapukat, és kiűzi a templomokból az emberiesség utolsó morzsáinak kufárjait. 3 Hadd ácsoljanak a rómaiak kivégzőeszközt neki, hadd feszítsék meg, mert bizonyos dolgok immár csinálhatatlanok, ideje annak a mazochista srácnak észrevennie magát. Miféle bűnöket akar kétezer év múltán megint magára vállalni? 4 Hogy világ lustája vagy, aki két szalmaszálat nem teszel keresztbe, hogy dologkerülő vagy, mert nem vállalsz vélt méltóságodnak alantas munkát, hogy nem vagy képes megalázkodni, amikor az egész te vétked, te vétked, te igen nagy vétked?
12 Te tehetsz mindenről, az egész úgy-ahogy-van elhibázott életedről, meg ne próbálj miatta másokat okolni.
13 Már meg ne sértődj, hogy megvetünk téged, amennyire csak megvethet egy tékozló fiút nem tékozló testvére. Miféle fölény jegyében érzékenykedsz?
14 1 Istenfia fekszik a földön. Istenfia lehullott az égből, mint valami eltévedt meteorit, mert a többi csillag nem viselte a szagát. Istenfia istentelenül büdös. Hetek óta szappant, borotvát nem látott. 2 Istenfiát kívül-belül zabálják a férgek, Istenfia tébécés, még az is lehet, hogy éjces. Mert vala, amikor Istenfia nem egyedül hált vala a földön, nem is a földön feküdt vala, hanem Istenlányán, istenem, milyen undorító lehetett vala, amikor két förtelem bújt vala egymásba. 3 Istenfia most egyedül fekszik az anyaföldön, és a szaga a környékbe ivódik. Ha legalább Istenfiának fertőtlenítő szaga volna. Ha legalább volna a közelben küszöb, ahonnét még vissza lehetne fordulni. 4 Istenfián szakadt paplan, Istenfia részeg álmában kannás bort szorít magához, ki ne lopják szodomaiak, gomorraiak a kezéből. Istenfia fején megmolyosodott kucsma. Istenfia lábán vásott bakancs.
15 Ecce homo.
16 1 Én, Ember, elmegyek mellette, tenyeremben csillag. A csillaggal eltakarom tenyeremben a szög ütötte sebet. 2 A lábamon cipő. A cipővel eltakarom lábamon a szög ütötte sebet. 3 A testemen ruha. A ruhával eltakarom oldalamon a dárda szakította sebet. 4 A fejemen sapka. A sapkával eltakarom fejemen a töviskorona hasította sebet. 5 Ajkam kicserepesedett, leheletem ecetíztől savanyú. 6 Én, Ember, elmegyek Istenfia mellett, a csillag fényében látom, ahogyan fekszik egy bokor tövében. Megyek, világítok, mintha lámpást szorítanék a kezemben. Véres én lámpásom üvege, tenyeremből csorog rá maszat. 7 És akkor a fekvő halott fölfénylik, körülöttünk hirtelen lészen világosság, mert előbb-utóbb lőn világosság, a bűz előbb istállószaggá változik, az istállószag utóbb tömjénnek illatává változik. Az ember megváltozik. 8 Csak le ne lopják lábadról a cipőt, csillagom.
(Budapesten, 2018. december 10. és 16. között.)