Lájv Szümptömsz 36.
Egy nap, amikor nem csinálsz semmit

   Hirtelen nyakadba szakad egy nap. Egy nap, amikor nem csinálsz semmit.
   Hajnali fél négykor, amikor fölkelsz, persze még nem sejted, milyen csodálatos nap vár rád. Teszed, amit bármely napon: kibotorkálsz a hálószobából, zoknit húzol – február végén még fűtött lakásban is hűvösek a reggelek –, fölteszed a teavizet, amíg melegszik, pisilni mész, a pizsamádra ráborítod a fürdőköpenyedet – nahát, kifejezetten hideg van! –, a gőzölgő vízzel leforrázod a teafüvet. Évek óta szálas, ceyloni teát iszol, semmi művi flikk-flakk. Elhatároztad, vigyázol a kilókkal, tehát egyetlen üres zsömlét majszolsz el hozzá, slussz.
   Mindezt már az íróasztalodnál, mert időközben bekapcsoltad a számítógépet. Régen újságot olvastál, ez új világ: interneten meg onlájn nézed meg a híreket, történt-e valami este óta. Nem tudod, miért olyan fontos neked, hogy megnézd, mi a helyzet idehaza vagy a nagyvilágban: talán régi beidegződés. És ha tájékozatlan maradnál? Az emberek többsége az. Hétfőn reggel is – szokott időben, fél négy felé keltél, majdnem megfagytál, ahogyan kibújtál a takaró alól – követted, mi a helyzet az Oscar-díjkiosztón, a legjobb filmről szinte ugyanakkor értesültél Budapesten, mint a helyiek Los Angelesben. Te persze követted az eseményeket, bezzeg a diákjaid! Nekik alig volt sejtelmük a díjazottakról, pedig több osztályban is megfordultál aznap, és mindenütt megkérdezted, mit szólnak az eredményekhez.
   Nem történt az éjjel semmi különös. Milyen jó is nem csinálni semmit!
   Elücsörögsz a gép előtt. Ígértél egy diákodnak filmeket, azokat gyűjtöd csokorba. Mire együtt a pakk, világosodik. Szereted, ahogyan világosodik. Avval szoktál dicsekedni, te ébreszted a hajnalt: van is ebben némi igazság, amihez hozzátartozik, hogy nyaranta néha éppen fordítva zajlik: olyankor kivételesen a hajnal ébreszt téged. De a nyár csak negyede, az imént már említett igazság szerint csak hatoda (július, augusztus) az évnek. Tanár vagy, neked ez az időszámításod. Amikor szerkesztő voltál, más időszámítás szerint éltél.
   Fél hétkor ébreszted a feleségedet. A fiadat nem kell, ő már önmagát kelti, a lányod meg fél éve (jó, még csak öt hónapja) költözött önálló lakásba, hát őt meg végképp nem neked kell már fölcirókálni. A szedelődzködők odavetnek neked egy-két szót, valamit kérdeznek, de a választ meg se várják. Fél nyolc, mire kiürül a lakás, egyedül maradsz a falak között, és arra gondolsz, milyen csodás nap előtt állsz, délutánig nem jön haza senki, egy teljes napon át magadban leszel itthon, ritkán adatik meg, hogy nem kell menned sehová, lenne ugyan egy médiaórád, de azt megtartja helyetted a kollégád, megállapodtatok tegnap.
   Kezdheted végre a várva várt semmittevést.
   Avval indítasz, hogy elhatározod: visszafekszel és olvasol. Előző este Kosztolányi Aranysárkányának jutottál a harmadáig, az utóbbi évtizedekben csak portörléskor vetted a kezedbe a kötetet, Ranódy László 1966-os filmváltozatát viszont éppen minap néztétek meg, holnap fogjátok kitárgyalni. Alaposan föl kéne készülni belőle, két óra alatt a végére érhetnél.
   De most? Amikor olyan jó nem csinálni semmit? Válaszolsz egy-két levélre, írsz egy-két újat magad is, ha meg már amúgy is levelezel, összedobsz egy tájékoztatót a szülőknek, hogy tudják, mire számíthatnak az elkövetkezendő két hónapban. A ballagásig. Merthogy végzős az osztályod. Hirtelen eszedbe jutnak, de inkább eltereled róluk a gondolataidat, mert ez a te napod! Ma be se kukkantasz hozzájuk. Egészen jó nem csinálni semmit.
   Van egy-két elvarratlan hivatalos ügyed, hát, ha már úgyse csinálsz ma semmit, gyorsan elvarrod az elvarratlan szálakat, milyen jó is ez a huszonegyedik század, milyen jó, hogy informatika meg digitalizáció, itthonról, gépen elintézhetsz mindent. Ide meg oda utalsz egy kis pénzt, kipipálsz ilyen-olyan hivatalos teendőket. Pompás, hogy nem kell ma csinálnod semmit, végre elintézhetsz mindent.
   Kilenc óra. Tényleg ideje visszafeküdni és olvasni, de ha már úgysem csinálsz semmit, hát inkább levágod a kezedről a körmeidet. De jó! A lábkörmeiddel nem kell extrán fáradni, azokat már vasárnap reggel sebtiben rendezted, hurrá!
   És ha már úgysincs semmi dolgod… Másfél hónap múlva van a holokauszt nemzetközi emléknapja, az iskolában te emlékezel meg majd rá, milyen jó, hogy másfél éve jártál Jeruzsálemben, forgattál sokat, abból akár összevághatnál egy ötperces filmet. Ezen a csodás napon meg éppen újranézhetnéd a fölvételeidet! Meg is nézed, ha már ráérősen elmerülsz a semmittevésben, közben gyors jegyzeteket készítesz, tájmkódokat írsz ki, nicsak, milyen helyre kis váz állt össze, na, ha majd szorít a határidő, ezt fogod megvágni, frász fog dolgozni ilyen laza napon, amikor végre nem kell csinálni semmit.
   Délelőtt tizenegykor mintha éhség kezdene gyötörni. Ücsörögsz az íróasztalnál, semmi dolgod, arra gondolsz, amíg megmelegíted magadnak az ebédet, éppen elolvashatnád egy tanítványod novelláit, számít neki a véleményed, téged meg érdekel, miféle új kézirattal rukkolt elő az ifjú tollforgató. Úgysincs dolgod, ez ilyen nap, korán még az ebédhez, bár az az egyetlen üres zsömle az eltelt hét óra alatt nyilván fölemésztődött, de: ebédelni, fél tizenkettőkor? Elolvasod inkább a kéziratokat. Itt-ott széljegyzeteled. Fölskicceled, mit mondasz a srácnak, ha kérdez. Mert biztos vagy benne, kérdezni fog: naponta kérdez.
   Háromnegyed egykor belapátolod a mikróban percek alatt megmelegített sült húst, zöldséget. Nincs semmi dolgod, jó kis nap, ebéd után vissza is heveredhetnél be se vetett ágyadba, semmi dolgod, inkább mégis megint a géphez ülsz. Ha már semmi dolgod ma, nyugodtan megnézhetnél egy filmet. Angolul! Nyelvgyakorlás céljából, június elején újabb szemináriumra mész, csak most nem Jeruzsálembe, hanem Auschwitz-Birkenauba, angolul adnak majd elő, jó lenne érteni belőle valamit, ha semmi dolgod, legalább tényleg gyakorolj.
   Már csak húsz perc van hátra a dokumentumfilmből – Maria Callas, akiért rajongsz, életéről szól –, amikor munkából hazatér feleséged. Váltotok néhány szót, ráérsz, úgysincs különösebb teendőd ezen a lötyögős napon. Erről jut eszedbe. Valami gikszer lehet a mosogatógéppel, két napja folyt belőle a víz! Akkor meg is nézted: mintha egy csavar lazult volna meg benne. Hát, amíg az asszony mondja, mondja, te elmész csavarhúzóért, kicsit babrálsz, arra gondolsz, a kis csavar helyett beteszel egy nagyobbat, az biztosabban megfogja. Keresel hát egy nagyobb csavart, betekered, tényleg megfogja. De jó, hogy ma ki se mozdulsz a lakásból! Annyira laza ez a nap, végre egy teljesen laza, amikor nem kell csinálnod az égadta világon semmit! Ráadásul hétköznap, annak is a legközepebb közepe, szerda.
   És mivel nem csinálsz semmit, visszaülsz az íróasztalodhoz, teszel-veszel, csak úgy eltötymörögsz a tárgyaid között, babrálsz evvel-avval, kicsit utánaolvasol Callasnak, Kosztolányinak. Eszedbe jut, hogy reggel elfelejtetted fölhúzni az órádat, hát most fölhúzod. Tényleg: bevetted a reggeli gyógyszereidet? Megnézed: a pasztillák helye üres a csomagolásban. Akkor be. Már emlékszel is: közvetlenül, miután megetted a zsömlét.
   Szerencse, ha évente egyszer adatik az embernek egy szabadnap, amikor nem kell csinálnia semmit. Esetleg… mivel alkonyodik – de jó, február végén már csak fél hat után kezd sötétedni! –, ideje lenni vacsorázni egy ilyen tétlen nap végéhez közeledve. Hat után már nem egészséges enni, te meg, ugye, óvod az egészségedet.
   Este, amikor már végképp semmi dolgod, még első változatban megírod, milyen jó volt egész nap nem csinálni semmit. Nahát, kész Lájv Szümptömsz-passzus! Persze csak afféle váz: a vasárnapi lapzártáig még sokat kell csiszolgatnod e semmiről se szóló fejezetet.
   Utána megnézed annak a sorozatnak az utolsó epizódját, amelyet az elmúlt napokban habzsoltál föl. Csak hogy az este kilenckor kezdődő meccs elé már teljesen ellazulva ülhess.

   (Budapesten, 2019. február 25. és március 3. között.)