Lájv Szümptömsz 50.
Három éjszaka Auschwitzban

   (Felé) Jelenből igyekszel múltba. Hiába rajzolsz időtérképet, eltévedsz; hiheted, hogy ami egyszer volt, soha vissza nem jövősülhet: mégis. Történelem minek ismételné magát? Utánozni ember utánoz.
   (Úton) Te pontosan tudod, hová mész. Pontosan tudod, hová visznek. Autópályán, luxusbusszal: pontosan tudod. Neked az út nyolc és fél óra. Pontosan tudod, hogy pontosan négy nap múlva visszajössz. Lehetetlen, hogy ne jöjj vissza. Pontosan tudod, mi lehetetlen.
   (Ráhangolódás) Huszonegyedmagaddal bezárva. Mindenki olvasmányélményeiből idéz. Csupa szenvedés. Csupa kín. Légkondicionált fájdalom. Van, akinek fölolvasás közben elcsuklik a hangja, aztán elhallgat, amíg kisírja magát. Újrakapcsolt mikrofon. Végül elnézést kér érzelgősségéért.
   (Ismeretlen) Először talpad mágneseződik meg tőle. Aztán bokádig ér. Aztán térded nyaldossa. Aztán combod, ágyékod, hasad, melled. Elönti válladat, nyakadat fojtogatja. Fejed hátradöntve próbálod kitartani belőle szájadat, még éppen lehunyod, hogy két orrlyukadon át lélegezz, végül ráncosra szorítod szemhéjadat, és érzed, ahogy összesimul fölötted. Elképzeled, milyen mozdulatlan a felszíne. Továbbhalkíthatatlan csönd odafönn. Nem süllyedsz, biztos lábon állsz, moccanni se bírsz.

   (Első éjszaka) Az éjszaka sötétje. Az éjszaka némasága. Időnként fénycsík, időnként motorberregés. Hason fekszel, tenyeredet homlokod alá tartva. Ágyban fekszel, paplan alatt fekszel. Szobatársad csillapíthatatlanul horkol, sötétben jár-kel, fürdőben matat. Világosodik; hiába húztad el a függönyt elalvás előtt, a virradatra fölriadsz. Megnézed az órát: fölkönyökölsz, mint otthon.

   (Bent) Te vagy a hang; nincsenek ismerős szavaid. Te vagy a szem; ismeretlenek helyett látsz.
   (Beljebb) Egy gyerekrajzon befelé forduló oszlopok. Szögesdrót turistaparadicsomban.
   (Még beljebb) Valami van a valamin túl, amit képtelen vagy elmondani.
   (Legbelül) Nem örökítesz meg semmit, ha így örökíthetsz meg valamit. Ameddig vagy: van; miután nem leszel: nem lesz.

   (Második éjszaka) Repedt, hasadt, leomlott álomtörmelék. Föl se akarsz ébredni belőle. Ki se kelni az ágyból: addig feküdni, amíg jólesik. Az önszántság. A szabadság: állapot, az önkéntség: cselekvés. Végül fölébredsz, csak mert te akarod, hogy ne legyen vége.

   (Karmok) Végy két vasrudat. Kartávolságonként drótozd össze, három méter magasban íveld el, öntsd ki szögletes betonnal. Tedd ezerszer. Ásd mind földbe, egy vonalban, szabályos távolságokra. Kívül, belül, araszonként, feszíts rájuk szögesdrótot. A szögesdrótba vezess áramot, lehetőleg nagyfeszültségűt. A kiválasztottakat arra az oldalra tereld, amerre az oszlopok hajolnak. Ettől érzed magad te kint. Ők bent.
   (Hamvakon) A holttesteket égesd el. Ha véletlenül marad éghetetlen csont, későbbre halasztott holtakkal zúzasd porrá. Az így keletkezett trágyát, ha messze vannak tőled a folyók, a közeli tóba meg már nem fér, terítsd szét a környező réteken. Sok anyagból rétegesen fölfelé építkezz. Várj éveket, évtizedeket, hogy mindent bemosson az eső, mindent beszívjon az anyaföld. A fű a megszokottnál majd dúsabban terem, zöld közt a megszokottnál mélysötétebb feketéll.
   (Holttest) Háromnegyed évszázada állítólag egy béka ehetetlenné romlott ételbe kocsonyásodott. Most agyonlapított, kiszáradt békatetemet lépsz át egy ösvényen, amelyen naponta haladnak onnan ide, innen oda bolyongó árnyak.
   (Vénség) Húszévesen elfognak. Huszonöt évesen máshová vonszolnak. Ott másik rabbal találkozol. Együtt szabadultok. Gyerekeket szül neked. Ha kérdeznek, mi volt, legyintesz: ezt hagyjuk. Soha többé nem beszélsz arról, mi történt veled húsz és huszonöt éves korod között; lányaid, fiaid anyjával sem. Halálodig megeszed, amit eléd tesznek. Halálod után szekrényedből megkövesült kenyérhegy dől ki.
   (Ütés) Ők ütnek, ő üt. Én fájok, mi fájunk. Egy igen, egy nem. Egy nem, egy igen. Itt, ott, Ott, itt.

   (Harmadik éjszaka) Rengetegszer ébredsz föl. Egyszer arra, hogy vizelned kell, de nem mehetsz ki. Hát kimész. Egyszer arra, hogy szomjas vagy, de nem mehetsz vízért. Kimész. Egyszer arra, hogy orrot kell fújnod, mert fuldokolsz. Párnád alatt zsebkendő. Egyszer arra, hogy szerelmes vagy, de nem találkozhattok. Sehova nem mész. Összetörten fekszel, mint aki nem alszik. Fölülsz, fölállsz, kimész.

   (Por) Fényesre suvickolt cipőben indulsz reggel. Százhetvenöt hektáron csatangolsz erre-arra. Aszfaltút, köves út, út murvával fölszórva; ösvény, fogyó ösvény, ki se taposott út. Temető körötted, temető alattad. Estére cipődet por lepi; ráfújsz és elillan; a gyűrődésekben megkapaszkodik. Majd otthon. Majd otthon tudod kipucolni avval az otthoni tisztítószerrel, ami csak odahaza van.
   (Hazamenni) Átlépni az unt küszöböt. Tapintani elhasznált tárgyakat. Megsimogatni egy rég érintett kezet. Hallani a fülsértő ajtócsapódást, a fölriasztó villamoscsörömpölést, gyerekcsivitelést, házastársi perpatvart a szomszéd falon túlról. Sosem vágyódtál innen elebb. Mielőbb haza, haza, haza, haza. Nem sejtesz semmit.
   (El) Mögötted. Előtted. Vezekelsz; nem tudod, miért.

   (Budapest–Auschwitz–Budapest, 2019. június 3-6.)