Lájv Szümptömsz 51.
Vegyíszekrű'

   A vegyísz külön állatfaj.
   Vegyíszek aszt gondojják, az élet csupa kémija. Sejtelmük sincs arról, amit a bűcsíszek tunnak: a lét érzelmek kavalkággya, ami jelenség 1általán nem érdeklődésspecifikus, mert a vegyíszekrű’ is ki-kiderül, hogy érző lények, csak szeretetről, gyűlöletről, örömről, haragról aszt hiszik, hogy azok is csupán kémijaji rejagcijók. Mondom, a vegyísz külön állatfaj!
   A vegyísz maga 1ébként ténnyleg anyagból áll: hidrogénból és oxigénból és nitrogénból és szénből és kálciumból és foszforból és kénből és káliumból és rosseb tuggya mi mindenbő’ még. Bűcsíszfejjel ropantt elgondolkodtató, hogy ennyi mindenféle anyag mindenféle varijácijója érezni képes! Sőt, gondolkodásra is, mi több, hébe-hóba önálló véleményalkotásra is alkalmatos! (Ám hogy egy 21. századi vegyísz valóban gondolkodik-e, az egyelőre a jövő kérdése, ezért a problémára a későbbiekben kénytelenségből visszatérünk.)
   Hogy közelebb jussunk a vegyíszkaragter ambícijójinak, inspirácijójinak és motivácijójinak fölfejtéséhez, alaptézisként leszögezhetjük, hogy a vegyísz világlátásának alapja a vegy. Mi hát valójában a vegy mint olyan? Nyevíszek (akik perijódusos rendszerük szerint szintén bűcsíszek) szerint a vegy elegyet, keveréket jelent. Nyelvújítók jutottak arra, hogy ha adatott ’vegyes’ meg ’vegyül’ meg ’vegyít’, akkó ezekbő elvonással visznya lehet követkesztetni egy alappszóra, miszerinthogy ’vegy’! Ami vallami elegyedést-elegyülést, keveredést-keverítést jelenthetett valaha. De ez mára mind1, mert ha allapszó vót is, ma már, szegíny, csak származékszavakban él, isten nyugosztajja (vagy éltesse, ahogy teccik).
   Ám mit rabojjuk a Drága Olvasó idejét nyevíszködéssel, amikor a Drága Olvasót a vegyísz karagterológijája meg pcihológijája érdekli szigorújan anyagöszetételi szempontbú!
   Kezgyük avval, hogy nincs vegyísz, aki eredetit tekinttve eleve vegyísznek született vóna. Eleinte teljesen emberszerűnek tűnik egy csecsemőkorú (lejendő) vegyísz, aki megelégszik egy másik természettudomány ajándokajival, és szerényen elvegetál az eszemiszompisilekkakilok négyszögben. Ahogyan cseperedik fölfele egy (továbbrais csak lejendő) vegyísz, kifejezetten kedves (édes, cuki stb.) kisember benyomását kelti, mert akkor még nem vélekedik a világról annyira sarkosan, miszerint minden, ami élet, a fönteb már ismertetett „vegy”-ből gyökeredzzik. E hijedelemről hirtelen fordulattal kamaszkorában világosíttya föl egy másik, magamagát tanárnak álcázó vegyísz, aki jó ideje tuggya, amit tud (hogy ugyanis minden kémija). Adott asspegtusból 1eseknek néha megéri tanárnak lenni.
   Dolgozatunk e pontján immár elkerülhetetlen kitérnünk a kérdésre: gondolkodik-e az anyag? Illetve hát gondolkodik-e az anyagból kitermelődő szerveskoncenttrátum, azaz a vegyísz? S ha igen: önállóan gondolkodik-e, avagy csak egy másik, vele azonos elemhalmaz függvényeként? (Függvény: a vegyíszben alkalmazottmatematikus is rejlik potencijálisan!)
   Bisztos gondolkodik, de egy bűcsísz előtt e tevékenység rejtve marad. Vagy másképp: amíg a bűcsísz látványosan gondolkodik (példájul ágyában heverve órákon át nyitott szemmel bámujja a mennyezetet, sőt plafonnézésre csukott szemmel is képes), addig a vegyísz képletek magolása közben szobája falához rugdossja futballlabdáját, mígnem az alsó lakó fölszól bűcsíszapának, hogy idelye az égiháborút abbahagyni, külömben az egész épületben kő kövön nem marad – a tönkrement idegzetű telefonáló 6hatós közre működésével.
   Ha most bárki azt kérdezné, végső soron miről is ismerszik meg a vegyísz, hát azt válaszol6tyuk, hogy elsősorban ama vegyi fojamatról, hogy a rejakcijó beindulásájig barátságosnak álcázza magát, ám a megnyerő külső valójában kifejezetten mord belsőt takar. Merthogy, ugye, mivel foglalatoskodik a vegyísz? Vegyíszked, ezért semmi egyébre rája nem ér. Rendetlenséget tart a szobájában, amiről azt állíttya, ez neki a rend, és neki pontossan ez pontossan így jó. A vegyísz kifejezetten gyűjti, sőt szereti a porcicákat, különösen, ha azok hömpölyögnek a parkettán, ahol ő mesztélláb jár-kel! (Egyébként a vegyísz odahaza, ha hideg van, ha meleg, alsó nadrágban – a vegyísz csak testre feszülő boxeralsót hord – tartószkodik, s abban suhan át olykor-olykor a színen, már ameddig a szobájából ajtócsabkodások közepette eljut a hüttőszekrényig, ahonnét pillanatok alatt habzsojja ki a mázsaszám fölhalmozott eledelt. Nyilván élelmiszerkísérleteket végez, elvégre a világ, mint tuggyuk, kémija.)
   Sajátos vegyészeti rengyéhez tartozik, hogy a szobájába hordott élelmiszervegy kiürült tányérjait addig gyűjtögeti, amíg íróasztaláról a 24szeméjes étkészlet halma le nem csorog. Akkor, napok, hetek gyűjteményét egyszerre 1ensújozza el a konyhájig, de vegyísz nem mosogat, sőt önkezűleg mosogatógépbe se rak be szennyes tányért, poharat!
   Vegyísz: no porszívóing! No portörling!
   Szemetet vegyísz kukába le nem visz.
   Vegyísz magára nem mos.
   Nem tereget, szárítóról száraz ruhát le nem vesz, nem vasal.
   Vegyísz ruhát még össze-nem-hajtogatott, pócra-fijókba be-nem-rakott, de ha benyúl a szekrénybe, és ott nem lel tiszta, vasalt ruhát, vegyísz égtelen haragra gerjed, fölmenőjit mindenféle lelketlen, nemtörődöm, önző alaknak állíttya be, és addig kutat a lakázsban, amíg bűcsíszapja holmijaji között nem talál egy nem túl maradi, nem túl viseltes darabot.
   Vegyísznek hol legfőb szöveccsségese, hol legfőb ellensége a zoggni! Ellenség, amikor azon melegében leveszi, gombóccá hempergeti, és a lakás legkülömbözőbb szegleteiben – rúgó mozdulattal – ívben elhelyezi. Szöveccséges ugyanakkor, amikor friset keres belőle, ha ellenben az nem nyugszik kilószám összepárosítva a fijókban, újfent kifejezi elégedetlenségét, és apja dobozából vadász magának megfelellőt. Bűcsíszapa hijába találta ki korábban, hogy vegyíszfijú életének – illetve, őszintén szólva, mindkettejükének – megkönnyítésére áldozatot hoz, és fekete, barna, ződ – mindenképp 1színű – zokniból ő csak bordázottat visel, hogy a sima darabok megkülömböztethetőjen kicsiny vegyíszfijának jussanak. Specjiállis esetekben ez az óvintézkedés sem használ; olyankor bűcsíszapa is kijüresedett dobozra lel.
   Visszatérve vegyísz életére. Hijába tanul vegyísz a műszaki1etemen, hiába lesz – ha lesz – diplomájába az bejírva, hogy okl. vegyíszmérrnök, vegyísz hangsújjozza, hogy ő nem mérrnök! Má mé is mérne ő bármitt? Legalábbis a szónak abban az értelmében semmi esetre sem, amelyben drágajó szülei – két bűcsísz – használni bátorkodnak! Ők, szegények, időben rája lettek idomítva arra, hogy vegyísz inkább félhomájban él, de sajátkezüleg egy kijégett villanykörtét kinem teker, benem csavar! Hánehogymá!
   Mást se csinál. Meglazul 1 csavar? Csavarja be bűcsíszapa! Kijáll 1 szög? Vegye kezibe aszt a fránya kalapácsot az, aki bűcsísz! Likat kell fúni falba? Vegyísz likat nem fú, az bűcsísz dóga! Szerelőt kell híni? Híjjon bűcsíszapa, vegyenki arra a napra szabadságott!
   Minek szaporítsam a szót, Kedvesolvasó? Ahogyan mifelénk lejánynak, legénynek mongyák: madarat tolláról, vegyíszt másik vegyíszről.
   Utójirat. Vegyísz 2-odévessége végét, utolsó vizsgája letételének napját szabbja meg határidőjül, ameddig űt háborgatni nem lehet, ellenben rapszolgáji k5elesek őt melegvízzel, villannyal, ruhával és élelmiszerrel ellátni, különös tekintetel vegyísz ídesszájúságára, ezért odahaza a nap minden szakában kellő mennyiségű csogoládénak szükséges tartózkodnija, s ha a készlet megcsapannna, a rapszolgák k5elesek újból főtőteni. Tavaszi-nyári időszakban rabszolgák k5elesek vegyíszt naponta frisss, szártól és egyéb szenyeződésektől meg10tított eperrel ellátni, amelyből vegyísz csak hibátlan példányokat esz ki. Határidő leteltével vegyísz 1szavas üzenetben tájékoztattya rapszolgákat, hogy vizsga 5ösre sikeredett, napokig hun távozik, hun halynalonta hazatántorrog, napközben aludik, rapszolgákat szóra se méltattya.

   (Budapesten, 2019. május 13. és június 16. között.)