A hírműsor

   Nyári hajnal. Kinézel a kukucskálóablakon: nem csalódsz.
   Az újságkihordó a reggeli lapokat most is az ajtófélfa és a fal résébe préselte. (Nem mintha akarná, hogy tovább repedjen.) A Népszabadság a párté, a Népszava a szakszervezeté, a Magyar Nemzet a Hazafias Népfronté.
   1957. július 2-án, kedden reggel szokás szerint a konyhaasztal mellett futod át az újságokat, hogy értesülj a tegnapi hírekről. A maiakról majd a rádióból. A snagoviakról persze most sem szólnak semmit.
   Délelőtt a postás csönget be egy levéllel (rokon küldte egy ausztriai menekülttáborból, újraragasztva érkezik), délután a viceházmester végigjárja a gangot, hogy bádogkukába gyűjtse a szemetet. Te minderről semmit se tudsz, a munkahelyeden vagy.
   Amint hazaérsz, bekapcsolod a tévét – a mozdulat egyre megszokottabb –, és ekkor meglátni és megszeretni egy pillanat műve: új műsor, Képes Híradó, éppen kiírják!
   Tetszik a cím? A gyártásvezető (Karsai Nándor, meghal 2010-ben) állítólag fölhívta a tudományos akadémiát, és megkérdezte, nyelvészeti szempontból megfelelőnek tartják-e.
   Tíz téma pörög le gyors egymásutánban: nem rágod le a körmöd az izgalomtól, de a szíved megdobban. Hírműsor, neked. Megismerkedsz egy női brigáddal a Magyar Gyapjúfonógyárból. Megtudod, milyen talajelőkészítő munkálatokat végez a füzesgyarmati Aranykalász termelőszövetkezet. Nahát, a világifjúsági találkozó csillagtúrája…! Szegény Soós Imrus (színész, meghalt június 20-án), most temetik... Nocsak: hát ez meg? Képsorok arról, hogyan születik újjá a forr… pardon, az ellenforradalom után Budapest? Aztán lengyel-magyar kerékpárverseny. Az Állatkert újdonságai. Evezősverseny. Szovjetunióbeli építkezések. Egy bulgáriai kulturális ünnepség...
   Mostantól minden héten? Állítólag egyszer! Keddenként. A kedd a barátod.
   Másnap két piperkőc azt beszéli a villamoson, hogy az első híradó két hétig készült. Állítólag az utolsó napon egész éjszaka dolgoztak rajta… Felvevőgépet egy filmstúdiótól kaptak kölcsön, hordozható vetítőgépet a bányászszakszervezettől, a filmgyárban laboráltak… Hogy képzelik ezek? A külföldi híreket a mozihíradó kimaradt anyagaiból állították össze, csak a belföldieket készítette a televízió két rendezője és négy operatőre: ennyi van nekik. Körbegyalogolták a várost, mert kocsijuk sincs…
   Még a végén sajnálni kezded a tévéseket. De, ha csak teheted – s ha van miért – ülsz a képernyő előtt.
   Egy hónap múlva arról számolnak be, hogyan épül át a saját székházuk.
   Heltai Jenő (író, költő, újságíró, meghal szeptember 3-án) temetéséről semmi, Szabó Lőrincéről (költő, műfordító, meghal október 3-án) valamicske. Te mindkettőt szeretted.
   Szerencsére szeptember közepén indítanak egy művészeti magazint Művészet címmel – délután hatkor adják, rohansz haza, hogy lásd –, szerkeszti és vezeti Várkonyi Zoltán (színész, rendező, később színházigazgató, meghal 1979-ben). Ők fölmérték, ki volt Heltai Jenő, meg is emlékeznek róla. Ruttkai Éva (színész, meghal 1986-ban) mond A néma leventéből részleteket.
   Nem könnyű falat a délután (kora este): kérik is a nézőktől, írják meg, hatkor vagy fél hétkor kezdődjék-e a gyerekműsor. A felnőttműsor előtt tartsanak-e szünetet? Ha igen, mennyit? Fél nyolckor vagy nyolckor kezdődjék a főműsor?
   Ne gondold, hogy ez puszta tanácstalanság. Tanácsot kapnak eleget.
   Ha élne Lenin elvtárs (filozófus, politikus, meghalt 1924-ben), mit mondana a tévéről, ha már a filmtől is elájult? Címet változtat még a rádióújság is: Rádió és Televízió Újság lesz belőle, pedig a tévéműsor ráfér az utolsó oldal felére.
   „Komp-ország”, mondta Ady Endre (költő, publicista, meghalt 1919-ben); „operettország”, mondja a nép (még él). Karácsony előtt néhány nappal egy operett tévéváltozatát sugároznák. (Terítéken Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című műve.) Először próbálnának ki bizonyos dramaturgiai, díszlettervezői, színészi, rendezői elképzeléseket. Azt remélik, a kísérlet megválaszolja a tévések fő-fő kérdését: eléggé televíziószerű-e az, amit ők annak hisznek?
   Válasz nem születik. A Horánszky (akkor Makarenko) utcai műterem nem bírta a tévéközvetítés hatalmas áramfogyasztását: a negyven próbával előkészített zenés stúdiójáték helyszíne sötétbe borult. A képernyő elsötétül.
   Az első szilveszteri műsor feledteti a kudarcot. A MOM művelődési háza nem blokkol le: „Tele humor, tele dal, tele tánc!”, konferálja Gádor Béla (író, humorista, meghal 1961-ben) és Kellér Dezső (író, humorista, meghal 1986-ban).
   Az első szilvesztered, amikor otthon maradsz, és ülsz a tévé előtt. Jövőre majd fanyalogva mondod:
   – A tavalyi jobb volt…