A színházi közvetítés

   Hallgatod Major Tamás előadásában a Szózatot. Hallgatod, hallgatod 1958 első perceiben a Nemzeti Színház igazgatóját, szinte megölelhetnéd, hiszen előtted áll, de mire mozdulsz, az aszkétoid arc elillan.
   Ezentúl gyakrabban jársz színházba, buzdulsz neki.
   Január 7-én sietsz haza, estére kiöltözöl, aztán kényelmesen elhelyezkedsz a kedvenc fotelodban. A bejárati ajtó félig nyitva: hétre a szomszédság összepréselődik a szűk nézőtér akolmelegében.
   Akkor kezdődik a helyszíni közvetítés Budapestről, a Madách Színházból! Victor Hugo darabját adják, a Királyasszony lovagját (te még, szüleid jóvoltából, Ruy Blas címmel ismered a háború előttről). A királynét Tolnay Klári játssza, a címszerepet Gábor Miklós.
   Rákapsz a színházjárásra.
   Bő három hét múlva a karosszékből egyenesen az Irodalmi Színpadra látsz (veled a fél ház): G. B. Shaw-tól A szonettek fekete asszonya megy a fiatal Komlós Jucival, Schubert Évával, a még mindig snájdig Benkő Gyulával… Ugyanezen az estén Maurice Druon Amerikából jöttem című egyfelvonásos vígjátéka is szerepel a műsoron, mások mellett a sármos Rátonyi Robival… És nincs megállás: február közepén, igaz, kora délután, az Ecseri lakodalmast nyomja a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Állami Népi Együttes.
   Színtiszta népművelés, ami körülötted zajlik.
   Az országban pillanatnyilag 16 300 tévé működik. Javasolják is az egypártnak a Magyar Rádió televíziós főosztályának vezetői, hogy mivel a drága készülékeket jól szituált, polgári elemek tulajdonolják, akik türelmetlenül követelik saját elképzeléseik megvalósítását, az egypárt nézzen alaposan utána a készülékelosztási politikának! De akik nincs ellenünk, az velünk van: akiknek rá kell jönniük, rájönnek, hogy a műsoriparnak pénzszaga árad, és bár hazád nem a kapitalizmust építi, hanem a szocializmust (hamarosan annak is a fejlett változatát), azért a tévétulajdonosok fizessenek hónapról hónapra ötven forint előfizetési díjat!
   Szívod a fogad, de kiperkálod.
   Ennyit neked megér, hogy kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap délután négytől este tízig elandalulj. Néha még a monoszkóppal is szemezel egytől kettőig meg háromtól négyig, amíg tart az ipari adás.
   Már előfizetői mivoltodban nézed meg az akkor még nem is írószövetségi elnök Dobozy Imre tévédrámáját, a Tanya a viharbant. Micsoda? Még hogy tévéjáték…? Hát az meg micsoda?
   Tudtok ti élni, polgári elemek!
   Oly korban, amikor egy hírműsorba (akkor még elegendő heti egy) gond nélkül befér egy-egy színházi tudósítás: a tavasz elején például három perc tizennégy másodpercben ízelítő egy kortárs szerző, Fejér István Bekötött szemmel című darabjából. Ami egyébként annyira megtetszik a tévéseknek, hogy három nappal Imre bácsiék kivégzése után az egészet helyszíniközvetítik.
   Bekötött szemmel.
   Narkós vagy, már tudod. Utálod a hétfőt, a szerdát, a pénteket, amikor a doboz ott sötétlik a szobád sarkában. Egyszer-egyszer elmész valódi színházba, de már zavar, hogy nem teheted föl a lábad sehova, nem szürcsölgethetsz előadás közben teát, és nem akkor mész ki pisilni, amikor akarsz.
   Márciusban otthon nézed Krlezától A Glembay Ltd.-t. Közelebbről látod a föntebb már említett Majort, továbbá Lukács Margitot és Tőkés Annát, Básti Lajost és Kálmán Györgyöt, mint ha a Nemzeti zsöllyéjében feszengenél.
   Kedvet csináltak Fehér Klára Nem vagyunk angyalokjához is, merthogy bemutatta a Madách Kamara, amint arról a tévéhíradó beszámolt. Óh, az öregedő Kiss Manyika! Meg a szexi Psota…! 
   A gyerekeidet többnyire korán elzavarod aludni, ezért kikönyörgik, hogy egy vasárnap délelőtt bábszínházba mehessenek. A rádióújságban olvasták a beharangozót:
   – Szeretettel meghívjuk Hajdú Esztikét és Öcsikét a televízió április 6-án délelőtt 11.00 órakor kezdődő műsorához, mely alkalommal az Állami Bábszínház Százszorszép című gyermekelőadását közvetítjük. Magjelenés fél 11-kor, a kisszékével együtt! Dessewffyék.”
   A gyerekszobából sétáltok át a nappaliba.
   Ti ugyan nem Hajdúék vagytok, de elgondolkozol, miért éppen Dessewffyék… Az aradi vértanúk legközelebbi emléknapja szűk fél év múlva lesz, de vértanúkat 1958-ban még tévedésből sem emleget a tévé.