Az esti műsor

   A vacsora időpontját hozd előbbre, vagy a tévé elé teríts magadnak? Ráérsz dönteni: hetente csak három este sugároznak műsort. Egyik szemed sír, a másik nevet: kéjes élvezet ez a tévézés – viszont oly andalító olvasni, zsugázni estelente…
   Kísérleti műsor.
   Május 7-én, kedden este hétkor a Tavasz a kisvárosban című szovjet filmet adják. A Szovjetunió a testvéred. Tizenkét éve még szeretted (vagy már akkor sem), mert annak vörös hadserege fölszabadította (megszállta) hazádat. Aztán évekig nem szeretted (vagy igen), mert közös apátok, Sztálin úgy viselkedett, ahogy. Aztán Hruscsovot szeretted (vagy nem), mert ő is úgy, ahogy, aztán még jobban nem szeretted (vagy annál inkább) testvéredet, a Szovjetuniót, mert föntebb említett hadserege (amelynek egyébként több egysége bő évtizede ideiglenesen bent állomásozott) logikai képtelenségként újfent bevonult hazádba.
   De most a filmet nézed, a szovjet új hullámos Hucijev egykori főiskolai társával, Mironyerrel közös munkáját: egy öntödei munkás és egy tanárnő szerelmének lírai történetét. Semmi pátosz, semmi szocreál munkáshős, de te nem erre figyelsz, hanem arra, hogy a nyilvános mozi beköltözött a magánlakásodba. Kinézel néha az ablakon, és kutatod, az előző nap óta szereltek-e föl a szomszédos háztetők valamelyikére olyan T alakú antennát, amilyen a tiéteken kakaskodik már.
   Két nap múlva, csütörtökön meg – ugyancsak este héttől – a párizsi jégrevü műsorán ámulsz. Vendégjáték a Fővárosi Nagycirkuszból. Istenem, Párizs…! Ha te oda egyszer (még egyszer, nem kívánt törlendő) eljuthatnál!
   A hétvége valahogy eltelik. A hétfő is. Múlnak a napok, de tavasz van, gyönyörű!
   Május 21-én, kedden ünneplőbe öltözteted a szíved, mert este Erkel Ferenc Bánk bánját közvetítik. Csak most, csak neked, egyenesen a Magyar Állami Operaházból.
   Ez hazádban az első tévéközvetítés színházból – élőben!
   Tudtad, hogy jőni fog, mert néhány nappal korábban olvastad a rádióújságban az alig harmincéves Szűcs Andor tollából, hogy a Magyar Televízió addigi kísérleti adásában – megfelelő műszaki berendezés híján – kizárólag filmeket láthattál, de a közvetítőkocsi jóvoltából a helyzet gyökeresen változik. Fölsóhajt az irodalmi szerkesztő, hogy:
   – Végre gyorsabb ütemben fejlődhet a műsoradás...
   Nagy dolog a nemzeti dráma, még nagyobb a nemzeti opera, de az olyasmitől elkenődik az ember, viszont május utolsó estéjén – 1957-ben konkrétan péntek este – a Nagy Endre-kabaré 50 évén végre könnyesre nevetheted magad! Az Irodalmi Színpad műsorában a legendás konferansziét az akkor hatvanéves Ascher Oszkár személyesíti meg. Még nem látszik rajta, hogy egészsége már fölőrlődőben, hamarosan infarktusok során esik át, az orvosok eltiltják majd a pódiumtól, s miután nyugdíjazzák, fölöslegesnek érezvén magát ágynak esik, és néhány hétre rá meghal.
   De hol vannak még a konszolidált hatvanas évek?
   1957 májusában, júniusában másféle lázban égnek a tévések: készülnek az első egész estés stúdióműsorra! Kitalálnak egy semleges címet – Itthon és a nagyvilágban –, miközben persze fogalmuk sincs, hogyan kell csinálni egy egész estés stúdióműsort… Stúdiójuk sincs, kiürítenek hát három nagy irodaszobát, behúzzák a kábeleket, beállítják a lámpákat, kamerákat, az ablakokat elfüggönyözik. Íróasztal mögé ültetnek egy harmincas évei derekán járó újságírót: Gárdos Miklós onnét mondja majd el külpolitikai összefoglalóját… Egy másik, később ugyancsak Rózsa Ferenc-díjra érdemesült kollégája, Almási István viszont egy kerek asztal mellől fogja levezetni a vitát a belterjes mezőgazdaságról… Egy hosszúkás asztalra egy nyugdíjas fizikatanár (korábban piarista szerzetes), Öveges József pakolja ki az eszközeit, amelyekkel bemutathatja kísérleteit az áramló levegőről… Üveglapra rajzol térképet egy tekintélyes meteorológus, aki ekkoriban már az intézet előrejelzési osztályát vezeti: Ozorai Zoltán az elől magyarázza az időjárási helyzetet…
   Mindez két szobában elfér, mert a harmadikba – tekintettel a korábbi nagy sikerre – a Nagy Endre-kabaré díszleteit állítják.
   Eközben pedig egy harmincas évei elején járó asszony, Matúz Józsefné néhányadmagával a Magyar Televízió önálló hírműsorára készül, a Képes Híradóra. Nem sejti, hogy huszonkilenc évig fogja majd főszerkesztőként jegyezni.
   Miután kikapcsolod a tévét, kinézel az ablakon: odakünn egyre több antenna magasodik a kémények között.