31. Az erőgyűjtés hete
2015. március 29., vasárnap(Folytatódik a semmittevés.) Szórványosan még küldenek érettségi tételeket a tizenkettedikes mieink, a tizenegyedikesek Mikszáth-dolgozata két hete szunnyad a hátizsákomban, túl a varázslatos Tragédia-előadáson a tizedikesekkel, a kilencedikesek jól sikerült filmjét néhány muszáj-módosítás miatt újra kell vágni, mindeközben lépésről lépésre épülget az új osztály… A legbölcsebb tehát, ha ma, vasárnap nem foglalkozom az égadta világon semmivel!
2015. március 30., hétfő
(Harmadnapos mámor.) Bármely tizedikessel futok össze, fülig ér a szája! Harmadik napja tart a mámor a Tragédia-előadás boldogsága után… Ők ugyan ma mindenféle nyelvből kisérettségiznek, de közben arról beszélnek fűnek-fának, milyen fantasztikus igazi színházban szerepelni!
(Béel iskolában!) Béel, akit a múlt héten rajtam keresett a családja, kis késéssel ugyan, de megérkezik az iskolába. A maga álmatag módján bekóvályog; erősen lestrapáltnak tűnik. Néhány perc múltán a padra borulva alszik, bár szemmel láthatóan épségben.
(Kötözött ballagási meghívók.) Ma három órám van a mieinkkel, ám mivel tanulás után különösen nem áhítoznak, hát a ballagási meghívókat kötözzük (korábban azt találtuk ki, hogy a nyomda fúrja át a lapokat, amelyeket mi színes szalagokkal fűzünk össze). Ezerszáz darabot veszünk kézbe egyesével… És éppen három óra alatt végzünk az összessel!
(Reménykeltő fakultáció.) Leltár a fakton: készen-e a hét érettségiző projektmunkája? Öt igen! Kettő nem. A lehető leghiggadtabb hangon jelentem be, hogy abbahagytam az abajgatást: aki a tavaszi szünet után benyújtja a pályaművet, azét értékelem, aki nem, az az idén eredménytelenül kísérletezett az érettségi megszerzésével médiából.
2015. március 31., kedd
(Néma tanár.) Na, ilyen se történt még velem: ma reggelre teljességgel elment a hangom! Tán a sok kiabálástól…? A torkom egyáltalán nem fáj, de csak suttogni vagyok képes… Vicces nap: jelnyelvvel kommunikálok, a stúdióban meg gépbe írok, és monitoron kivetítem. Meglep, hogy a diákság együttérzéssel fogadja, amikor tudomására hozom, hogy megkukultam: hallgatnak, és szájról, monitorról olvasnak… Lehet, hogy mindig néma tanároknak kellene tanítaniuk…?
(Suttogás az igazgatómmal.) Suttogva ugyan, de hosszú beszélgetésbe merülök az igazgatómmal a jövőről. Pillanatnyilag a leendő új, kilencedikes, médiatagozatos osztályban harmincnégy név forog (tízzel több, mint a bűvös huszonnégyes létszám!), és – némi felhívásbeli félreértés következményeként – tizenegy hetedikes is vállalna heti kétszer két plusz órát a médiatagozat kedvéért! Négy év után eljutottunk hát a túljelentkezésig… Az iskola világában minden változás rendkívül lassan megy végbe: ezt tekinthetjük szerencsétlenségnek is, de szerencsének is.
(Újravágott film.) Kíváncsian várom, újravágta-e mára a filmet a kilencedikes srác, akit nyomatékosan kértem rá. Avval a kiegészítéssel, hogy gondolkodjék el, megéri-e a saját hangját betenni másé helyett, a stáblistába mindenhová önmagát kiírni, és evvel vérig sérteni a többieket… Nos, igen, újravágta! Nézzük meg, mondom. Hú, azt csak a netről tudja idevarázsolni… Nézzük hát meg onnan! Keresi a népszerű fájlmegosztón, ám nem találja. Mégse nézzük meg. Én meg hosszú okfejtésbe kezdek – suttogva –, hogy életveszélyes, amit művelnek. És ha valaki nem járult hozzá, hogy a testét, a hangját, a nevét megosszák? De nincs mit tenni – a cég is valószínűleg azért törölte az anyagot, mert a jogdíjas aláfestő zenét engedély nélkül tette be a vágó –: a szünet utánra kell halasztanunk a projektzárást. És, sajnos, a következő nyitányát is.
(Talán-talán tabló.) Kérdezem a mienket, hogy állunk a tablóval… Nos, állítólag valami elindult. Csakhogy most fojtogatóbban szorít az idő annál, mint amivel nyugtatni szoktak – „Tudja a tanár úr, hogy mi mindig mindennel az utolsó percben készülünk el!” –, mert miután a határidő (szűk négy hét) lejár, ők többé nem jönnek iskolába…
(Kiterjedt levelezés az újakkal.) Délután kiterjedt levelezésbe kezdek avval a harmincnégy nyolcadikossal, aki szeptembertől médiatagozatra jönne hozzánk. Mindenféle levelet írok, némelyek szüleinek is, aztán hátradőlök, hogy három napig várjak, milyen válaszok futnak be.
2015. április 1., szerda
(Húsvét előtt.) Húsvéti készülődés címén – tanítás helyett – moziba megy az iskola összes diákja. Lehetne gyanús, hogy a kiemelt fővárosi vetítőhely miért indítja a meghirdetettnél percekkel korábban a filmet… Ami húsz perc után megszakad. Nemsokára egy üzemvezetőnek tűnő fiatalember lép a vetítővászon elé, bejelenti, hogy olyan technikai probléma lépett föl, amelyet most nem tudnak megoldani, új időpontot egyeztetnek tehát vezetőinkkel, mi meg menjünk szépen haza. Az igazgatóhelyettesünk int, hogy maradjunk még a helyünkön, három perc múlva visszatér, hogy induljunk mégis. Elszállt hát az utolsó közös húsvétunk: velünk, végzősökkel már aligha egyeztethető új időpont, hiszen harminc nap múlva ballagás…
(Elfelé Idével.) Idé mellé sodródom, kérdezi, lesz-e új osztályom. Amíg el nem köszönünk egymástól, nem akarom megbántani őket avval, hogy még ki se hűlt a helyük, én már másoknak melegítem – vessem meg magam érte…? –: sejtelmesen mosolygok. Idé azt mondja, történjék bárhogy, ilyen jó osztályom még egyszer nem lesz! Ó, ha egyetlen pillanatra beleshetnék a fejükbe…!
(Levél a szülőknek.) Délután, otthonról, levelet küldök a szülőknek. „Keveset háborgatom már önöket a fönnmaradó időben, hiszen ma április 1. van, és április 30-án ballagás...! Még tizenhat tanítási nap az iskolában. Három fontos feladat: április 28-ra át kell adnunk a helyreállított, kifestett-kimázolt, tisztára súrolt osztálytermünket. Április 29-re illene kis műsorral, kis finomsággal tanárbúcsúztatót rendeznünk. Április 30-án pedig ballagás… Akad tehát még tennivalónk. Kérem, beszélgessenek egymás között: Bével mindenben örömmel állunk rendelkezésükre. És egy gondolat még. Egy érzés. Ma volt az immár hagyományos, iskolai húsvét. Az utolsó ilyen, közös alkalmunk: nekem sokat jelent. Az osztályból mindenki eljött (az egyetlen beteg még előző este értesített, hogy távol kényszerül maradni, az egyetlen elalvó pedig némi késéssel befutott). Nem jött Bébé, akiről nem tudok semmit (bízom abban, hogy épségben van), illetve az érkezés és a távozás között nyoma veszett a fiúKábénak és Tékának. Osztályunk minden diákja nagykorú már, saját sorsukról mindannyian felelősen döntenek. Önöknek mondom el, hogy a kölkök és köztem kialakult kapcsolatot kevésbé remélem már »tanítványinak«, mint »barátinak«: ezért bánt e három srác – engem sem beavató – távolmaradása. De! Az önök gyermekei hívták föl arra a figyelmemet, hogy a félig telt poharat mindig telinek (s ne üresnek) lássam, és a mi poharunk 20/23 részig tele!”
2015. április 2., csütörtök
(Mától kikapcsolódás!) Mától, fogadkozom, nem foglalkozom az iskolával: kikapcsolódom! Muszáj. A tavaszi szünetre balatoni utazás szerepelt családi terveinkben, de lefújjuk: hűvös, szeles az idei húsvét. Sebaj, mostantól hat napig semmi iskola; érted? Aztán huszáros hajrá, érettségivel…
(Válaszlevelek a szülőktől.) Örülnék, ha a három szökevény családjai reagálnának, valamint a többiek közül legalább néhányan lelkesítenének a maradék időre… Előbb Káem és Emcsé családjától érkezik húsvéti jókívánság, utóbb az egyik lógós apja jelentkezik. „Személy szerint szégyellem magam Bébé nevében is, hogy a mai napon nem vett részt a közös programon. Sajnálom és elnézést kérek a linkségéért, engem is nagyon bánt, hogy így történt! Beszéltem vele, de nem jutottunk előbbre. Nem tudok magyarázatot adni a hiányzására, ezért nyomatékosan megkértem őt, hogy írásban adjon magyarázatot tanár úrnak, és egyben kérjen elnézést a távolmaradásáért.”
2015. április 3., péntek
(Bébé levele.) Semmi iskola, csak a postaládába kukkantok be… Bébétől este érkezik levél. „Jó napot, tanár úr! Elnézést a szerdai hiányzásért, lusta voltam bemenni, sajnálom. Kellemes húsvéti ünnepeket!” Nem válaszolok: én ahhoz vagyok lusta.
(Írnak az újak?) Ma este nyolcig lehetett reagálni a három napja írt levelemre. Hat gyerektől várok pályaművet, mert csak az igényét jelezte, hogy médiatagozatra járna, négytől pótlást a „portfóliójához”. A pohár – nagyjából – most is félig tele: három pályamű érkezik, egy jelentkező visszalép, a négy pótlásból egy fut be.
2015. április 4-5., szombat-vasárnap
(Két nap.) Gyerektől felnőttig, diáktól tanáron át szülőig: két nap családi körben.