41. Tanításmentes hét tanítási időben
2015. június 7., vasárnap(Rövid megszakításokkal.) Vasárnap – rövid megszakításokkal – reggeltől estig a gép előtt ülök. Három cikket ígértem az iskolai évkönyvbe, azokat írom. A médiatagozat negyedik évéről, az alapító osztály búcsújáról, továbbá arról, miért kéne más szempontok alapján rangsorolni a sulikat. Egyszer-egyszer állok csak föl: hogy meglocsoljam az immár tizenöt tő eperpalántát, aztán hogy ebédeljek (és utána fél órát szundikáljak). Mire alkonyodik, készen a cikkek!
2015. június 8., hétfő
(Eszef: hétfőn nem.) Eszef jönne, hogy végigvegyük a magyartételeket, de fél órával a megbeszélt időpont előtt hív, hogy valami közbejött. Aztán levelet küld, hogy nagyon sajnálja, és ajánljak más időpontot. Ajánlok.
(Alku köttetik.) Osztálytermet szeretnék váltani: a régi egyrészt a régiekhez kötődik (ha belépek, hiába üres, azt látom, itt ül az édes Iksz, amott a keserű Ipszilon…), másrészt – kicsi. A szomszédos terem mérete éppen megfelelne, és legnagyobb szerencsémre az ottani osztályfőnök meghittebbre vágyik… Igazgatónkat kérem, kössön alkut a nevemben. Amikor nem is számítok rá, kollégám állít meg, hogy minden lefixáltak, nagyon örül, hurrá. Egy helyzet, ami mindenkinek jó?
(Újak és könyvek 1.) Ma kettő és öt között jöhetnek az újak a nyári olvasmányokért a könyvtárba. Huszonnyolcból tizennyolcan érkeznek (jöhetnek pénteken is), ráadásul kiderül, hogy fészbukon fölvették egymással a kapcsolatot, és megszervezték, hogy a suliból együtt átrajzanak a Margitszigetre…
2015. június 9., kedd
(Az osztályzatok lezárulnak.) Gyakorlatilag az utolsó tanítási nap, lényegében érdemi tanítás nélkül. Néhány osztály néhány nebulója az utolsó pillanatban még javít: egy pályázó tesztet ír, kettő kiselőadást tart. Lágyszívű vagyok, ha mindenkinek a jobb jegyet adom?
(Fölbukkanások.) Összemosódik, mikor ki, de nincs nap, hogy valaki föl ne bukkanna a régiek közül. Hirtelen Erest látom, ahogy az aulában tanul. Eref suhan át a színen, mert éppen tesihez jön gyakorolni. Káem csak szakirodalomért ugrik be a könyvtárba. Béel valakit bekísér. Állítólag bent járt Géi és Gyédé, csak nem akartak óra közben zavarni. Hol Esbé, hol Eská bukkan föl, mert mindkettőt helyi érdekeltség fűzi ifjabb hölgyekhez…
(Érkezik a friss iskolaújság!) Kora délután, ígéretéhez híven, a nyomda szállítja az iskolaújságot! Azonnal belelapozok: egy oldallal, sajnos, elcsúszott az egész, a páratlan oldalak a párosakra kerültek (és fordítva). Nyomassuk újra? Arra már nincs idő, ha még a tanév legvége előtt terjesztenénk… Lássuk a pozitívumot: elkészült, és – leszámítva az apró malőrt – gyönyörű!
(Zuhé.) Szokatlanul korán – négy előtt! – elhagynám a bázist, amikor elsötétül az ég, és olyan förgeteges zuhé kerekedik, hogy két és fél órán át a lábamat nem teszem ki a fedett helyről. Többen is beszorulunk: nem tudom, más iskolákban hogy megy ez, mi jól töltjük együtt az időt.
2015. június 10., szerda
(Zévé váratlan fölbukkanása.) Csak tizenegyre megyek be (délelőtt szöszmötölök otthon); fél kettő felé váratlanul Zévé bukkan föl a könyvtár előtt. Hogy fél háromra megy emeltszintűzni töriből, előtte benézett kicsit a suliba… Váltunk néhány szót, aztán ígéri, ha végzett, megint bejön. Öt után, amint indulok a holmimért, tényleg ugyanott vár, ahonnét indult. Együtt megyünk a villamosig, a továbbtanulási esélyeiről beszélünk, az elmúlt négy évről, az osztályról… Jó volt, von mérleget, közben nem is látszott, mennyire nagyon jó.
(Osztályozó konferencia.) A ma délután az osztályozó konferenciáé. Egyesével megyünk végig az osztályokon, minden osztályfőnök fölolvassa, melyik gyerek milyen bizonyítványt kap, és ahhoz milyen jegyek társulnak magatartásból és szorgalomból. Egy-egy számot néha vitatunk, olyankor szavazunk. Évek óta nem érzékelem, mit tükröz ez a két ódivatú fogalom, és évek óta nem tudom, miért nem érvényes kategóriákról mondunk a gyerekeknek – és szüleiknek – véleményt: aktivitásról, kreativitásról, szociális érzékenységről, monotóniatűrésről, rendszeretetről, törvénytiszteletről és szabálykövetésről meg sok minden egyébről…
(Beszélgetés a 11.C-ről.) Régóta tervezzük, ma összehozzuk: a 11.C osztályfőnökével az osztályáról beszélgetünk. Esztendeje tűnődöm nekik heti ötször negyvenöt percben magyar nyelvről és irodalomról. Esztendőn át naponta találkoztam velük, gondolok is róluk ezt-azt. Fél óráig tart az egész, avval állok föl, hogy ezekből a kölcsönös jellemrajzokból valami akár ki is sülhetne.
2015. június 11., csütörtök
(Ismerkedés érettségi elnökünkkel.) Kedves, barátságos, ám határozott és talpraesett hölgy. Matematika-fizika szakos. Két órát tölt nálunk, egy-két dologra rákérdez, néhány dolgozatba belenéz, de csak az adminisztratív papírokat viszi magával. Az a benyomásom, jól jár vele az osztály! Mert bár tárgyi kérdésekbe egy elnök nem szólhat bele, a vizsgahangulat kialakításában mégis meghatározó a szerepe… Hú, nyolc nap múlva kezdünk!
(A megkötött alku következménye.) Más osztályok takarítanak, festenek (mi ezen április végén túlestünk), és látom, a szomszédék hurcolkodnak át a mi régi termünkbe… Valami véget ér, valami kezdődik.
(Ajándék az osztályunknak 1.) Még éppen két hetünk van, hogy Bével elkészüljünk a kölkeink búcsúajándékával. Az egyik bizonyos: „igazi végbizonyítványt” kap mindenki, amelyet a többiek állítanak ki róluk (mi – főleg Bé – csak adjusztáljuk). A másikat napok óta mérlegeljük: Bé találta ki, hogy jelentessük meg huszonhárom példányban az ős-Lájvszkúlt. Ami tizedikes korukról szól… Szólnak érvek az ajándék mellett is, ellen is: döntenünk nekünk kell.
2015. június 12., péntek
(Főző- és sportnapon.) Csak átsuhanok a főző- és sportnap helyszínein: alapvetően adminisztrálok a tanáriban, utána egy kollégával beszélek hosszan. Vele sétálok ki az udvarra meg a kertbe, ahol ránk tukmálnak némi paprikás csirkét, bár így is marad belőle bőven, mert a hetedikesek kissé elméretezték az adagot… Ja, és az utolsó falattal persze leeszem úgy a trikómat, mint a nadrágomat!
(Eszef: pénteken igen.) Mára beszéltünk meg új időpontot: kettőkor beállít Eszef. Megmutatom neki, melyik lesz az új osztály új terme, közben a terveimet ecsetelem, hogy mennyi mindent tanultam az elmúlt négy évben, és mi mindent szeretnék másként csinálni a következőkben. Kérdezem, szeretne-e tényleg a tételekkel foglalkozni, mondja, tulajdonképpen nem… És mintha azt látnám rajta, egyre inkább elszomorodik. Talán mert fejben másutt járok, nem náluk? Vagy hogy nem segítek neki a fölkészülésben, pedig azért jött? Kérdez négy-öt tételt: mindegyikről beszélek négy-öt percet. Behajtja a dossziéját, és azt mondja, ennyi elég is. Másra számított?
(Újak és könyvek 2.) Tíz leendő 9.D-s hivatalos még nyári olvasmányokért: egy üzen előre, hogy ma sem tud jönni, egy rokont küld maga helyett, nyolcról viszont se kép, se hang. Na, osztályfőnök úr, most gondolsz-e valamit? És ha gondolsz is, mit teszel?
(Ajándék az osztályunknak 2.) Az „igazi végbizonyítvány” sima ügynek látszik, Bé lila műbőrbe már be is kötött egy mutatványpéldányt, ahogyan egyet zöld vászonba a Lájvszkúlból is… Lenyűgöz a kis formátumú könyv bés bája. Ugyanakkor még mindig bizonytalankodom, milyen kiszámíthatatlan következményekkel járhat, ha huszonhárom példány visszavonhatatlanul nyilvánosságra kerül… Még abban sem vagyok biztos, hogy diákok olvassák elsősorban: annál inkább szülők, barátok, akár tanárok (hiszen egy huszonnegyedik példánnyal igazgatónkat is meglepnénk, elvégre mégiscsak az ő iskolájában játszódik, még ha azonosíthatatlanul is…) Döntést kell hozni? Kockáztassunk!
2015. június 13-14., szombat-vasárnap
(Szénanátha Zamárdi felsőn.) Nem foglalkozom senkivel (és velem se foglalkozik senki), nem beszélek iskoláról, a Dájörit is csak vasárnap írom tovább. Két nap munka a kertben meg a ház körül, fél nap vendégekkel – és tomboló szénanátha.