7. A krach hete

2014. október 12., vasárnap
(Eszer szelfit küld.) Eszertől kapok vicces önarcképet a Viberen. Egyrészt jólesik, hogy olyan fickónak tart, akivel ugyanúgy mókázhat, mint nemzedéktársaival, másrészt eltűnődöm, mikor viselkedem apa-, netán nagyapakorú „tanárként”: ha válaszolok, vagy ha nem.

2014. október 13., hétfő
(Eszer rám kérdez.) Eszer rögtön reggel rám mosolyog, megkaptam-e előző nap a képet. Visszamosolygok, hogy meg. Kérdezi, miért nem reagáltam. Hát…, ütöm el a választ, de legközelebb majd fogok, ígérem.
(Irodalomóra irodalom nélkül.) Nehéz úgy beszélni bármely műről, ha a beszélgetés részvevői nem ismerik magát a művet. Mi Thomas Mann Tonio Krögerével járunk így: ketten-hárman ha olvasták (pedig már a nyárra kötelező olvasmány volt mind a nyolcvan oldal), a többség még a neten se futotta át a rövid tartalmat. Próbálom néhány percben összefoglalni a cselekményt. Karinthynak paródia volt az Így írtok ti összes vicces zanzája, nekem torz vigyorú valóság.
(Fogadóóra irodalommal.) Egy fogadóóra a világirodalom legválogatottabb drámáinak gyűjteménye: tízpercenként új sorstragédia tárul a tanár elé. Fél óra múltán akkor se jutok szóhoz, amikor a szülő elhallgat, annyira megráz a története. Fölállok és átölelem. A saját osztályomból egyébként csak egyetlen hozzátartozó keres föl; na, az ő történetét is emészthetem napokig… A mieink, mármint a mieink szülei, persze kivételezettek: beszélhetnénk bármikor. Bejelentkezett volna egyébként egyikük, kellene is szót váltanunk, mert a gyerek pillanatnyilag nem tanulja túl magát, csak mire megérkezett, elkelt minden jegy.

2014. október 14., kedd
(Mintha készülőben volna valami osztályfilm…) A fiúKábé már a második reggel jön be fél hétre, hogy péntekre elkészüljön az osztályfilm! Nála a stúdiókulcs, a bizalmam teljes. Viszont sejtelmem sincs, mi forr a fedő alatt: sebaj, még van három nap a határidő lejártáig.
(Harc a disznófejű Nagyúrral.) Évek óta tudjuk, rengeteg pénzbe kerül a tizenkettedik. Szalagavató, ballagás, megannyi járulékos költség… Ám mégis levelet kell írnom a huszonháromból hétnek-nyolcnak, fizessék be az ilyen-olyan részleteket, nekünk is tovább kell gurítanunk a forintokat. Néhányan persze figyelmetlenségből tartoznak, de néhányakat, tudom, pénzhiány nyomaszt otthon… Mit tegyek? Igyekszem tapintatosan fogalmazni.
(Eszer újabb szelfit küld.) Este ismét vicces önarcképet kapok Eszertől. Tényleg vicces, be is ugrik róla azonnal egy tévésorozat, ám viszontképet mégse küldök, de visszakérdezek: „Red John A mentalistából?”

2014. október 15., szerda
(Próba a díszteremben!) Az osztályteremnyi méretű stúdió után először próbálunk nagyobb térben: a gimnázium dísztermében. A helyiség hosszabb és szélesebb: a szereplők el is vesznek benne… Kúesz dolga, hogy koreografálja a legutolsó jelenetet, de pillanatnyilag ötlete sincs, ezért a betanulást két nappal elhalasztjuk; péntekig kap haladékot. Viszont a teljes osztályprodukciót kilencven százalékos készültségében megnézi Bé, és azt mondja, jó! Sok még ugyan a csiszolandó, de jó.

2014. október 16., csütörtök
(Maszat a függönyön.) Reggel gyerektenyérnyi fehér maszatot fedezek föl a stúdió fekete függönyén. Festék? Joghurtmáz? Amióta fokról fokra, kicsi pénzecskékből építgetjük a stúdiót, mindenki óvatos vele. Óvatos – volt eddig. Kérem az osztályt, anélkül, hogy bárkit gyanúsítanék, nyomozzák ki a vandált. Tudom persze, azt gondolják, a Vé bolhából csinál elefántot, csakhogy szerintem hosszabb út vezet a semmitől a bolháig, mint a bolhától az elefántig. Sosem a tettel van bajom, mindig az erkölcsi mögöttessel.

2014. október 17., péntek
(Nincs semmi.) Eljön a péntek: előre tudtam, hogy nem lesz semmi. Hát persze! Ők nem tudják, ki koszolhatta össze a függönyt. Ők másfél hónapja nem értek rá, hogy kiválasszák a bevonulási zenéjüket. Ők nem készültek el az osztályfilmmel, mert ilyesmit nem lehet ilyen rövid idő alatt megcsinálni. Különben is: engedjem el őket az óráról, hogy sürgősen mehessenek a stúdióba, hiszen szorítja őket a határidő! Hát rendben, sóhajtok, akkor bejelentjük, hogy a médiatagozatos osztály nem kíván magáról filmet bemutatni, továbbá néma csöndben vonul be. Ekkor egymás torkának esnek, és zenéket mutogatnak egymásnak. Persze azonnal mindegyikre ráordítják kiforrott véleményüket. „Tíz percet kaptok”, fordulok ki a teremből, „mire visszajövök, rakjátok össze azt a hármat, amelyek közül megszavazzuk a végsőt!” Eltelik a tíz perc, mutatnak egy semlegest, aztán egy Chopint, aztán Máté Pétertől az Azért vannak a jó barátokat. A többség ez utóbbira szavaz. Én meg bele se gondolok, hogy erre a – bocsánat a rajongóktól – csöpögő giccsre („Az esőt felszárítani úgysem tudod, a szelet megfordítani úgysem tudod!”) kell majd Bével masíroznunk az osztály élén…
(Dolgozat irodalomból.) Még mindig a Tonio Kröger. Négy szereplő motivációját kell fölfejteniük egyetlen A/5-ös oldalon: részint fitogtathatják, mennyi eredeti gondolat ficánkol bennük (miközben csupán elenyésző tárgyi tudásról kell számot adniuk), részint gyakorolhatják az esszéírást (még hat és fél hónap az írásbeli érettségiig). Béel és Eref üresen adja be a papírját, az osztály fele félig írva, és csupán minden második diákom képes arra, hogy negyven perc alatt, folyamatosan körmölve, olyan mennyiséget állítson elő, amely bő fél esztendő múlva versenyképes lehet.
(És elmegy tőlük a kedvem.) Amikor tanítás után próbára gyűlünk össze, és bejelentem, összesen harminc percünk van az utolsó jelenetre, mert rohannom kell a nyomdába, hogy árajánlatot kérjek az iskolaújság őszi számára (szeretnénk, hogy a szalagavatóra megjelenjék), hát cseverésznek, nevetgélnek, lődörögnek összevissza. Egyszer rájuk szólok, aztán többet nem kiabálok, nem fenyegetőzöm, nem hisztizem: kikapcsolom a gépet, kitessékelem őket, leoltom a villanyt, és kulcsra zárom az ajtót. Elment tőlük a kedvem.
(Levél Béel szüleinek.) De még akkor is kísértenek, amikor azt hiszem, ideig-óráig megszabadulok tőlük… Rosszkedvű levelet írok. „Kedves Béelék! Minden emberi rokonszenvem dacára azt kell mondanom, hogy ez így tovább nem mehet. Gyermekük viselt dolgaiban (nem tanul, sokat hiányzik, az osztályprodukció próbáira nem jár) beszélgetésre várom önöket még az őszi szünet előtt. Kedden 9.30-kor vagy 11.30-kor, esetleg szerdán 12.30-kor a könyvtárban megfelelne? Üdvözlettel, osztályfőnök.” Aznap este érkezik a válasz: „Kedd, 9.30.” Gyanús: odahaza is érzékelik a problémákat.

2014. október 18., szombat
(Pihenőnapon továbbképzés.) Nekik, diákként, jól megérdemelt pihenőnap, nekem egynapos tanártovábbképzés. Ami egyébként gondolatébresztő, tanulságos és hasznos, csak mintha az elmúlt napokban némi aluszékonyság költözött volna belém.