8. A krach utáni hét

2014. október 19., vasárnap
(Iskolában otthon, otthon iskolában.) Kora reggeltől az óráimra készülök, ebéd előtt fél órát sétálok, aztán estig dolgozatokat javítok. Munkával telik a heti pihenőnap, mint – gondolom – a tanárok többségének. Vagy ne készüljünk az óráinkra? Ne javítsunk dolgozatokat? Mert az, hogy iskolaújságot gründolunk, önkéntes vállalás, mondhatnám, magánszerelem. De bölcs dolog vállalni, hogy magunk hozunk össze osztályprodukciót? Rengeteg időt, energiát nyertem volna, ha tánctanárt fizetünk… Mi mit ér meg?
(Nagy csönd.) És persze a pénteki, megszakított próba után senki nem reagál. mert senki nem morfondírozott el azon, mi vezet ahhoz, hogy egy félofő megszakítson egy próbát. Holnap három órám is lesz velük… Látszik majd rajtuk valami megilletődöttség? (Persze a kérdés álnaiv.)

2014. október 20., hétfő
(Magyar nyelv és irodalom, megszakítva szintén.) Első óra magyar nyelv: elmondok egy újabb tételt, aztán az előző óra anyagából megíratom a szokásos ötperces villámröpdolgozatot. Persze az eredmény is a szokásos… Még hat és fél hónap az érettségiig! Vajon mikor kezdenek tanulni? Aztán dupla irodalomóra. Bemutatom a lényegi különbségeket a klasszikus és a modern dráma között, megemlítek tíz-tizenöt nevet a legjelentősebb szerzők közül. Az utolsó negyed órára leállok, és szívhez szóló monológot adok elő arról, hogy a szalagavató bál nem csupán nekik fontos (ha fontos), hanem a hozzátartozóiknak – és talán nem mellékesen az osztályfőnökeiknek is. Néhányan meghatódnak.
(Háem, kezében pendrájvval.) Hogy Háem elkérné a musztert, és odahaza megvágná az osztályfilmet! Egy diák, aki valamit megértett? Azért megkérdem, milyen programmal vágna. Hogy olyat még le kell tölteni, mondja. Átíráskor belepillantok, mit lapátolt eddig össze a fiúKábé: sokkal tehetségesebb annál, mint amilyen használhatatlan ez a hat nyers perc.
(Munkaruhavásznat veszek.) Hazafelé beugrom egy textilboltba: Bé volt olyan szíves, hogy telefonon rendelt fekete munkaruhavásznat. A stúdióban ugyanis cipővédőt kell húzni, különben bemocskolódik a balettszőnyeg, csakhogy a kb. ötven pár cipővédő az utóbbi időben a felére fogyatkozott… Volnának titkos gyűjtők? Mindenesetre pótlás kell, és Bé vállalkozott rá, hogy kéthónapos gyereke alvásidejében odahaza varrogat…
(Egy anyuka fölhív.) Eszer már szólt is, írt is, most anyukája hív, hogy a gyerek táncpartner nélkül maradt, tudok-e keríteni valakit, ki ne maradjon a kisded a keringőből… Szülőként átérzem aggodalmát, és ígérem, hogy megoldom a problémát. Van egy éjszakám, hogy kitaláljam, miként…

2014. október 21., kedd
(Táncosnőnek táncpartner kerestetik!) Az első órám rögtön tizenegyedikben. Jó a viszony, így aztán avval kezdem, hogy segítsenek. Elmondom, hogy táncosnőnek táncpartner kerestetik, és hogy szorít az idő. Egy snájdig fiatalember bizonytalankodik, hogy esetleg, hogy talán… Szaván fogom! A szünetben be is mutatom őket egymásnak, a fiatalembert megnyugtatom, hogy a frakkját osztálypénzből álljuk.
(Lyukasóra Béel szüleivel.) Elmondom Béel szüleinek, hogy ez így tovább nem mehet! A gyerek nem tanul, az órákon a padra borulva szunyókál, a közös programokból kivonja magát, különben is sokat hiányzik. Anyja könnybe lábadt szemmel hallgat, apja a helyzetet katasztrofálisnak minősíti, ugyanakkor kifejti, mennyire fontos neki apaként, hogy lássa a fiát frakkban keringőzni… Abban maradunk, hogy bár már nem a huszonnegyedik, hanem legalább a huszonötödik órában járunk, de próbálunk mindent megtenni a kölyökért, tudomásul véve, hogy a cél immár az csupán, hogy érettségit szerezzen, továbbtanulási álmokat ne dédelgessen – egyelőre – senki.
(Bé váratlan fölbukkanása.) Éppen köszönök el a nap utolsó óráján az éppen cihelődő kilencedikesektől, amikor a nyüzsgésben váratlanul Bé bukkan föl. Fiatal anyuka, bőven elmehetne diáknak: százhatvanhárom centi!

2014. október 22., szerda
(Ünnep is, munka is.) Egyrészt a nap – és az első tanévnegyed – zárásaként az iskolai ünnepség október 23. tiszteletére, másrészt, amint vége, vedlik át az osztály, és próba a szalagavató bálra. Van persze néhány hiányzó, néhány későn érkező, néhányaknak meg halaszhatatlan ügyekben korábban el kell menni. Előző nap, állítólag, egyiküket a keringőtanár véglegesen kitiltotta az osztálykeringőből, most az osztályprodukció próbájára se jött, pedig ő koreografálná a finálét… Sebaj, csináljuk. Béel anyukája is segít – ígéretéhez híven fülénél fogva hozza a fiát –, beáll próbavezető balettmesternek, beállít továbbá Bé is, aki érzi, hogy ezekben a nehéz hetekben a szokottnál is nagyobb rá a szükség: nem is annyira az osztálynak, mint szegény, szegény, elgyötört félosztályfőnöktársának.
(Még egy gyors levél a szülőknek.) Lefekvés előtt még egy gyors levél a szülőknek. „Tisztelt Szülők! Ma megkezdtük őszi szünetünket. Tizenegy teljes nap. Amikor legközelebb – tanulmányi célokból – fölkeressük az iskolát, november 3. lesz. Attól számítva hat hónap – mintegy száznyolcvan nappal és éjszaka – múltán, 2015. május 4-én, hétfőn reggel 8 órától írják az érettségizők magyar nyelvből és irodalomból az írásbelijüket, amely tantárgyból tizenkettedikes teljesítményük alapján pillanatnyilag hatan állnak bukásra. Kevés, egyre kevesebb az idő. Amelybe még bepréselnénk egy október 27-i (hétfői) látogatást az igen kedves Háemékhoz, akik meghívtak bennünket kürtőskalácsozni. Ugyanakkor az osztályprodukciót is gyakorolnunk kell még a szalagavató bálra, ennek időpontjai: kedd, szerda, csütörtök 12 és 15 óra között, helyszíne az iskola. (Azért délben, kora délután, mert a többség arra tartott igényt.) Én viszont azt kérem nagyon-nagyon, támogassanak abban, hogy a szünet fönnmaradó idejét – leszámítva az alvásidőket – tanulással töltsék gyermekeik. Akiknek jók a szeptemberi-októberi jegyei, azért, hogy így menjenek a dolgaik továbbra is, akiknek rossz, azok meg azért, hogy ne így... Aztán november 8-án szalagavató bál, decemberben karácsonyi szünet, aztán 2015... (Kívánt jelző behelyettesítendő) őszi szünetet mindenkinek, tisztelő hívük, félofő.”

2014. október 23., csütörtök
(Világtól elvonulva.) Mostantól őszi szünet. Tizenegy nap tehát! Mi ugyan a szünet ötödik napjától fölfüggesztjük a pihenést: hétfőn meglátogatjuk osztályunk egy diákját, kedden, szerdán, csütörtökön pedig próbálunk. De most négy napig semmi iskola: a feleségemmel elvonulok a világtól. Négy napig még a Dájörit se írom.