A rendes diák (X./1.)

     A rendes diákkal az égadta világon semmi gond. Időben érkezik az iskolába, a küszöböt átlépve hangosan köszön a portás néninek, az osztályterembe lépve a többieknek. Azonnal a padjához siet, az arra rendszeresített kampóra fölakasztja a hátizsákját – a rendes diák az utcán, a lépcsőházban mindkét vállán cipeli a púpját, hogy egyenletesen terhelje mindkét oldalát, ezért a rendes diák egyenes gerincéről ismerszik meg –, kipakol, és a fönnmaradó percekben átismétli az előző nap tanultakat.
     A rendes diáknak nincs problémája a házi feladattal, mert odahaza elkészítette mindet, a matekpélda végeredményét ellenőrizte, miként a magyarfogalmazásnak a helyesírását is. Viszont ha valaki – ismeretlen célból – elkéri a füzetét, annak odaadja, mert a rendes diák ahol tud, segít. Ugyanakkor a memoriterekben, sajnálatos módon, nem tud rendelkezésére állni osztálytársainak, mert feleléskor csak súghatna, ami viszont a rendes diák elveibe ütközik (ld. egyenes gerinc – a szerk. megj.). Mert a rendes diáknak elvei vannak, éppen ezektől rendes a diák.
     Amint elhangzik a jelzőcsöngetés, kikészíti a következő órára a tanszereit: könyvet, füzetet, íróeszközt. A rendes diáknak a könyvei, a füzetei be vannak kötve (maga köti!), mi több, tolltartója van (se Micimackó, se Barbie, se Lionel Messi képe nincs kívülről rajta): abban toll, tartaléktoll – arra az esetre, ha a főtoll kifogyna –, a változatosság kedvéért színes tollak, ceruza, sőt ceruzák, azokhoz hegyező, radír. A nagyon rendes diák (ld. a Lájvszkúl Gájd későbbi fejezeteit – a szerk. megj.) még rövid, ápolt vonalzót is tart a tolltartójában, fölkészülve minden eshetőségre.
     Óra alatt a rendes diák figyel, amíg a tanár beszél; amikor a tanár gyakorló feladatot ad, azt elvégzi, megoldja. Annyira figyel egyébként, hogy sok mindent ott, helyben nem csupán föl-, hanem meg is jegyez, fölszabadítva evvel magának időt, hogy délután és este, amikor odahaza foglalkozik az aznapi és a másnapi leckékkel, kiegészítő tanulmányokat folytathasson, úgymint kötelező olvasmányok fogyasztása, búvárkodás lexikonokban, szorgalmi feladatok elvégzése stb.
     A rendes diák testnevelés órán tornázik (még ha stílusa hagy is kívánnivalókat maga után), rajzórán rajzol (még ha abszolút antitalentum is), médiaórán szorgalmasan elemez és értelmez tévéműsort (még ha ő olyat nem is szokott nézni), énekórán énekel (még ha teljességgel botfülű is).
     Kicsöngetéskor a rendes diák föláll, hogy megadja a tanárnak a neki járó tiszteletet. A szünetben a folyosón föl s alá sétálva átismétli a tanulnivalót a következő órára, a harmadik szünetben elfogyasztja tízóraiját, amelyet a rendes szülő (ld. a Lájvszkúl Gájd későbbi fejezeteit – a szerk. megj.) készített neki, a negyedikben fölkeresi a nemének megfelelő mosdót, hogy vegetációját megfelelő mederbe terelje. Eseménydúsan telik a rendes diák ideje az iskolában, majd az utolsó óra után kerülőutak nélkül hazatér.
     A rendes diák nem csupán a tanintézményben, hanem az utcán, mi több, odahaza is betartja az iskolai házirendet, különös tekintettel az öltözködésre, a hajviseletre és a mobilhasználatra. A rendes diák nem tesz ki a fészbukra se társairól, se magáról személyiségi jogokba ütköző képet, mert a rendes diák nem tanúsít bűncselekményre utaló magatartást.
     A rendes diák szülei büszkesége, éppen annyira, amennyire a nem rendes diák szégyene (ld. a Lájvszkúl Gájd későbbi fejezeteit – a szerk. megj.). Hogy miért? Hát mert a rendes diák valóban rendes: a holmiját rendben tartja – az aznap viselt fehérneműjét lefekvés előtt elhelyezi a szennyestartóban, mondjuk, elhelyezi (!), nem behajítja, mint a közepesen rendes diák (esetleg, ha a szerző megírja, ld. a Lájvszkúl Gájd későbbi fejezeteit – a szerk. megj.), és végképp nem a szobája – vagy a fürdőszoba – sarkába hajítja, mint a nem rendes diák. Ugyanakkor a rendes diák tanárainak is büszkesége, nevét tanév végén kiírják a tanáriban a táblára elhelyezett lapra, hogy a nyár végén bekerülhessen az iskolai évkönyvbe is, csupa nagybetűvel.
     Ám a rendes diák néha majd’ kibújik a bőréből! Olyankor kiderül, hogy mégse annyira rendes diák, amennyire a szülei és a tanárai hiszik. Egyszer a rendes diák, meggondolatlan módon – amit a legnagyobb titokban a későbbiekben sem bán meg – elfogadja azt, amivel a nem rendes és a nagyon nem rendes diákok (őróluk esetleg még később, végig kisbetűvel – a szerk. megj.) megkínálják. Sajnos, mivel a rendes diák nincs olyasmikhez szokva, ez esetben olyan dolgokat művel, amelyek mintegy besároznák a róla korábban kialakult képet (ha mások is tudnának róla azokon kívül, akik szemtanúi voltak a rendes diák nem rendeltetésszerű működésének). És ekkor kiderül, hogy minden rendes diákban lappang valamennyi a nem – netán nagyon nem – rendes diákból, amely jelenségnek a rendes szülő (létezésére föntebb már utaltunk – a szerk. megj.), aki korábban nem föltétlenül volt rendes diák, a szíve mélyén örülne, ha tudomására jutna, mert titkon azért már erősen aggódik, nem túl rendes-e az a gyerek.