A szép fiú (X./5.)

     Titokzatos szempontok alapján minden iskolában kiválasztódnak a szép fiúk: ők a lányok kedvencei. Epednek értük a női szívek, képeik gyűjtők köreiben cserélnek gazdát, hogy rózsaszín leányszobák falait díszítsék, mint a múvi- meg rakendroll- meg vízilabdasztárokéi.
     A szép fiúk tudják persze magukról, hogy ők szép fiúk. Ahogy hódoló pillantások kereszttüzében vonulnak végig a folyosókon, ahogy leereszkedő mosollyal biccentenek vissza lépcsőfordulókban: olyanok, mint hadvezérek dicső csata után (netán előtt)! Csakhogy a szép fiúk sosem harcoltak meg a diadalaikért: nekik az – úgymond – gyárilag megadatott, mint egyéb földi halandóknak a csúnyaságból (a csúnyákról majd később – a szerk. megj.) eredő örökös vereség.
     A szép fiúk, különösen a felsőbb osztályokba járók, a kis pisisek kedvencei. Rajongani igazán csak egy kis pisis (egyszer majd róluk is részletesen – a szerk. megj.) képes, ezért a szép fiúk szívesen forgolódnak alsóbb néposztályok köreiben, hogy minél több babért arassanak. (Nem tudjuk, mit kezdenek a szép fiúk családjai annyi babérral, de ez maradjon az ő üzleti titkuk.)
     Ha már adódik az alkalom, bizony, szeretnek a siker fényében sütkérezni a szép fiúk! Ha – akár közelről, akár távolról – szemügyre vesszük őket, általában tényleg helyesek, sőt valósággal cukik. Az tulajdonképpen mindegy, szőke hajúak és kék szeműek vagy barnák és barnák-e – bár akadnak, akik a barna hajra, kék szemre esküsznek –, a szépség (helyesség, cukiság) legeslegelső ismérve a pofika. Lehet az markánsan férfias vagy lányosan bájos: a koronát mindenképpen a sármos mosoly teszi föl rá.
 
     Nem árt ugyanakkor, ha mindehhez szálfa termet, széles mellkas, széles váll, kigyúrt kar és láb, kockás izomzatú has társul. Egy szép fiú nézzen ki jól! És bár minden rajongó leghőbb álma, hogy legalább egyszer, legalább fürdőnadrágban alaposan szemügyre vehesse a maga szép fiúját, de azért nem elhanyagolható szempont, hogyan öltözködik az aprólékos műgonddal kiválasztott szép fiúnk.
     A szép fiúk adnak a legutolsó divatra. Példaképeik általában diszkzsokék, filmhősök, futballisták és más sportolók köreiből kerülnek ki, így aztán a szép fiúk általában bézbólsapkát viselnek, azt is sildjével hátrafelé. Egyes, a szépnél is szebb fiúk próbálkoznak avval, hogy az iskolában, mit több, tanítási órán is a fejükön hagyják koronájukat, de emiatt annyi konfliktusba szaladnak bele a kevésbé szép, de mégis férfi (és női) tanárokkal, hogy inkább nem hívják ki maguk ellen a sorsot azok köreiben, akiknek esetleg nem az elvont szépség a legfőbb érték.
     A szép fiúk leginkább – az időjárástól függetlenül (bár ők is gyakran fáznak) – trikót szeretnek viselni. Ez nem szorul különösebb magyarázatra: nyilván egy testre feszülő trikó inkább engedi láttatni a formákat és idomokat, mint egy lenge. Ugyanez a helyzet a nadrággal is, bár azért a szép fiúk is esnek kísértésbe, ne viseljenek-e inkább manapság járványszerűen elterjedt börtönnadrágokat, amely fölül kikandikál márkás alsónadrágjuk, alól márkás teniszcipőjük.
     Mert alakuljanak bárhogyan a dolgok, a szép fiúk nap mint nap súlyos dilemma előtt állnak: lógjanak ki a sorból, amire adottságaik predesztinálják őket, vagy éppenséggel az ellenkezőjét tegyék, és alkalmazkodjanak a korszellemhez?
 
     A természet ugyanis többnyire igazságosságra törekszik, és akit sok szépséggel áldott meg, annak nem föltétlenül ad rengeteg észt is. Ebből következően – a nagy számok törvénye alapján – a szép fiúk, különösen a kiemelkedően szépek, általában buták, netán kiemelkedően buták (tisztelet a kevés kivételnek).
     Márpedig a lányok (szépek, csúnyák, mindegy: róluk majd más alkalommal – a szerk. megj.), miután kigyönyörködték magukat a szép fiúikban, nyilván szeretnének velük szót váltani, akár a leghétköznapibb témákban is… És akkor üt be a ménkű. Kiderül, hogy a szép fiúkkal alig lehet valamiről beszélni, legföljebb az ő szépségükről, de az mégse verbálisan élvezhető téma, hanem kifejezetten csak vizuálisan, amiért idővel beáll a hosszú néma csönd.
     Ráadásul a szép fiúk annyira el vannak telve a saját szépségüktől, hogy nincsen idejük megtanulni ezt-azt, ami jól tud esni az ilyen-olyan lányoknak! Egy szép fiútól például semmiképpen ne várjuk el, hogy előre köszönjön, hogy előre engedjen az ajtóban, hogy átadja a helyét a villamoson, hogy cipelje más táskáját, hogy védelmezze a hölgyeket, netán hogy megkérdezze, kér-e valaki valamit a buliban.
     Ami a zenés-táncos szórakozóhelyeket illeti. Ha egy bármilyen lány nyilvános helyen egy híresen szép fiúval vonul föl a barátnői színe előtt, a barátnők nyálelválasztása rögtön beindul, és elönti őket a sárga irigység. De már most óva intünk mindenkit: az első pillanatok varázsa el szokott múlni, ahogyan a csodák is (kivétel nélkül mind!) valóban három napig tartanak.
     És még valami, lányok figyelmébe. Egyszer a szép fiúk is megöregszenek, és csúnya, görnyedt, kövér, ráncos, öregember lesz belőlük. Morgósak, rigorózusak és undokak lesznek: tényleg azt akarjátok, hogy egy életen át ott maradjanak a nyakatokon?
     Néhányan persze igen, néhányan nem. A szép fiúk arra valók, hogy – mint valaha kislányok a papírszalvétát – a nagylányok cserélgessék őket.