Sényi Imre begombolja tweedzakóját (II./24. jelenet)

MÓCZ (szélesre tárja az ablakot) Tyű, de hűvös van!
SÉNYI (begombolja a zakóját) Hűvöset mondtál, Mokókám? Ez valóságos hideg! Majdhogynem vérfagyasztó.
MÓCZ Pedig… pedig már itt tavasz. Márciust írunk, nem februárt.
SÉNYI Csillagászatilag azért még nem. Egyelőre csak meteorológiailag. Ezek olyan átmeneti idők. Lehet ez is, lehet az is.
MÓCZ Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, Imruska.
KABOS Ez éppen olyan, mint a hagymát eszem hagymával.
SÉNYI Kabos! Hát maga hogy kerül ide?
KABOS Benéztem. De ha zavarok, már itt sem vagyok! Pá, kis aranyaim!
MÓCZ Ugyan már, Kabos úr, maradjon csak nyugodtan. Éppen arról beszélünk, hogy most tél van-e még, vagy már beköszöntött a tavasz. Nem tudunk dönteni.
KABOS Már bocsánat, de miért nem járnak utána, ha ez magácskáknak annyira fontos? Miért nem kérdezősködnek kicsit erre-arra?
SÉNYI Most mit marháskodik, Kabos? Ugyan ki kérdezzünk meg ilyen piszlicsáré ügyben?
KABOS Én a maguk helyében egyenesen a legfőbb illetékeshez fordulnék. Ha már egyszer relatíve a közelében tartózkodnak… De most már tényleg pá!
MÓCZ Csak annyit mondjon még, Kabos úr, maga szerint merre induljunk? Mégiscsak régebben van itt, mint mi!
 
SÉNYI Tessék mondani, ki tudná megmondani, hogy most tél van-e még vagy esetleg már tavasz?
PORTÁS Első emelet, hármas ablak. A folyosón jobbra.
MÓCZ Pardon, vagyis elnézést a személyeskedésért, de olyan ismerős az arca…
PORTÁS Én fölismerem magát, csak nem ildomos bizalmaskodnom az ügyfelekkel. Maga Mokó úr, a lektor.
MÓCZ Együtt dolgoztunk volna valaha? Romlana a memóriám?
PORTÁS A magáé nem romolhat, Mokó úr. Maga abból él, amit a fejében őriz. Csak egyszerűen nem jegyzett meg. Én tettem mindig az asztala sarkára a híreket.
MÓCZ Géza bácsi! Drága Géza bácsi, milyen régen találkoztunk! De, mondja, mit csinál itt?
GÉZA BÁCSI Kis jövedelem-kiegészítés. Kevés a nyugdíj.
SÉNYI Nyugdíj, itt? Minek az magának?
GÉZA BÁCSI A nyugdíj, kérem, az jár mindig, mindenütt! Ha már megdolgozott érte az ember… És a nyugdíjnak az a megrögzött tulajdonsága, hogy mindig kevés. De most tessenek fölfáradni az első emeletre, mert föl tetszenek tartani a sort. Ma meglepően sok az ügyfél.
 
SÉNYI Tessék mondani, jó helyen járunk, ha meg szeretnénk tudni, tél van-e vagy tavasz?
BIZTONSÁGI ŐR A lehető legjobb helyen vagytok, drága Imruska! Majd szólítanak a hármas ablakhoz, parancsoljatok, itt a hívószám, nem kell sokat várnotok, csak ketten vannak előttetek. Ugyanebben a járatban, ők is csak véletlenül. Nem szoktak sokan lenni. Szervusz neked is, Mokó!
MÓCZ Szervusz, Laci! Megjegyzem, csodálkozom, hogy egy olyan kiváló operatőr, mint te, ilyen állásban…
JÁVORSZKY Ugyan, kérlek, nekem ez nem derogál! Kevés mostanában a meló, valamivel el kell ütnöm az időt… Itt meg, tudjátok, szükség van rám. Megbecsülnek.
SÉNYI De mi lesz, ha bajod esik? Rablótámadás, terroristák? A te nyápic alkatoddal… A szemüvegeddel…
JÁVORSZKY Sose aggódjatok értem. Kicsi a bors, de erős! Aki évtizedeken át cipelte a kamerát, az meg is erősödött tőle. Mindenből húzunk valami hasznot, nemde? Na, hopp, ti következtek!
 
MÓCZ Jó napot! Aziránt érdeklődünk, hogy tél van-e vagy tavasz, ha ebben tudna segíteni.
ÜGYINTÉZŐ (a papírjaiba merülve) Kérem a személyazonossági igazolványokat…
SÉNYI Ej, nálam csak a tévés belépőm van… Megfelel?
ÜGYINTÉZŐ …és a születési meg a halotti anyakönyvi kivonatot és a lakcímbejelentő kártyát.
MÓCZ Lakcímbejelentő? Olyan nekem nincs! Te kaptál, Imrus?
SÉNYI Amikor én jöttem, az ántivilágban, még adtak. Persze lehet, hogy a te idődben már törölték. Személyiségi jog, adatvédelem; tudod, nem tartozik minden a nyilvánosságra.
MÓCZ Kérem, nem lehetne mégis valamit tenni?
ÜGYINTÉZŐ Dehogynem. Jöjjenek vissza később!
SÉNYI Később? Amikor már késő lesz?
ÜGYINTÉZŐ (fölnéz az iratkupac mögül) Nahát! Micsoda véletlen! Imrus! Mokó! Ti vagytok?
MÓCZ Nahát! Dobrás Jancsi! Te vagy? Mit keresel errefelé, öregfiú?
DOBRÁS Békét, gyerekek. Békét és nyugalmat. Kevés az ügyfél, de valakinek mégis tartani kell a frontot, hátha beesik valaki. Éppen megfelelek a célra. Közben meg, a papírok takarásában, szépen elrajzolgatok. Ez a nagy kupac is mind-mind az én rajzom.
SÉNYI De miért itt, Jancsi? Miért nem a szerkesztőségben?
DOBRÁS Nem kell már oda rajzoló. Van számítógép, az megold minden gondot. Aki meg nem tudja letenni a ceruzát…
MÓCZ Hogy élsz, Jancsi?
DOBRÁS Semmi különös. Itt firkálgatok napközben, este meg festek otthon. Ne is tartsatok föl. A kérdésetekre különben is a legfelső emeleten kaptok választ.
 
SÉNYI Halló! Halló! Van itt valaki?
FEBRUÁR Csak én. Csak én, egyedül, a jó öreg Február apó. Megint idősebb lettem egy esztendővel… Éppen csomagolok. Elutazom, jól jön tizenegy hónap pihenés. Csak hát az én koromban lassacskán pakol az ember.
MÓCZ És Március úr? Ő nincs idebent?
FEBRUÁR Dolgozni ment. Március egyébként kisasszony. Hamvas még, de szeles.
SÉNYI És a többiek? A többiek merre járnak?
FEBRUÁR Mindenki elutazott. Majd visszajönnek, ha itt az ideje. Április asszonynak is lassan készülődnie kell, bár ki tudja. Ő olyan szeszélyes.
MÓCZ Február apó! Meg tudná mondani nekünk, most tél van-e vagy tavasz? Nem tudjuk eldönteni.
FEBRUÁR Meg tudnám, persze. Ez napnál világosabb. De, sajnos, nem mondhatom meg. Nem nyilatkozhatom, nálunk ez szabály. Csak ő, egyedül ő beszélhet erről.
SÉNYI (fölfelé mutat) Még hogy ő? Ilyen egyszerű kérdésre is csak ő adhat választ?
FEBRUÁR Ti csak azt hiszitek, hogy ez a kérdés egyszerű. Hogy tél van-e! Vagy tavasz? Ez a legbonyolultabb kérdések egyike, amelyet ember föltehet, barátaim. De ha valóban tudni akarjátok az igazságot, ne álljatok meg félúton.
MÓCZ Félúton? Amikor a legfelső emeleten vagyunk? Hát lehet magasabbra is?
FEBRUÁR Ott a lift, szálljatok be. Csak egyetlen gomb van benne. Ha elég merészek vagytok, megnyomjátok. A többi a ti dolgotok.
 
SÉNYI Nyomd meg, Menyhért.
MÓCZ Nyomd te, Imre.
SÉNYI Mire számítasz? Ilyen magasara még sosem vitt az utam.
MÓCZ Talán… Talán oxigénhiány lesz. Túl erős fény. Nem tudom.
SÉNYI Akkor megnyomjuk?
MÓCZ Együtt. Egyszerre.
 
KABOS Alázatos szolgája. Parancsoljanak, fáradjanak beljebb. Valamivel megkínálhatom az urakat? Kávé? Hagyma hagymával?
SÉNYI (elhűlve) Kabos! Maga itt?
MÓCZ (felhőbe gyökerezett lábbal) Gyula! Mit keres itt?
KABOS Egy kicsit itt, egy kicsit ott, méltóságos uraim. De akit keresnek, sajnos nem ér most rá. Nagyon elfoglalt. Rengeteg a problémája mostanság. Értsék meg, a vezérigazgató úrnak se könnyű.
SÉNYI Mi csak azt szeretnénk tudni, tél van-e vagy tavasz.
MÓCZ Egyetlen szót. És már itt se vagyunk.
SÉNYI Ennyi az egész. Egy pillanat.
KABOS Menjenek haza az urak. Nem kell sietni… Otthon meg nézzenek alaposan körül. Aztán higgyenek a saját szemüknek, csak abban bízhatnak. Ezt üzeni maguknak. Pá.